Nagyon hosszan haboztam ennek a posztnak a megírása előtt. Egyrészt úgy érzem, nem hallgathatom el a kellemetlen információkat sem az emberek előtt, másrészt nagyon tartok tőle, hogy sokan félreértik hozzá nem értésből, vagy akár szándékosan.

Kérem, aki hozzákezd, olvassa el a posztot VÉGIG, mert csak úgy lesz teljes az információ.

Kezdjük a rossz hírekkel.

Egyre inkább úgy tűnik, van a SARS-CoV-2 vírusnak egy újabb, frissen felismert tulajdonsága, ami az egész eddigi kezelési stratégia újraértékelését kívánja meg. Nevezetesen, hogy a vírus olyan változásokat idéz elő az immunrendszerünkben, ami megakadályozza a tartós immunitás (immun memória) megjelenését vele szemben (https://www.nature.com/articles/s41392-021-00749-3…). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fertőzés alatt kialakuló elsődleges immunválasz ugyan létrejön, de a következő alkalommal (legyen az vakcina, vagy természetes fertőzés) az immun memória nem kapcsolódik be, és az immunrendszer úgy reagál az antigén ingerre, mintha soha nem találkozott volna még vele. Talán pontosabb megfogalmazás, hogy van immunmemóriánk, de nem fér hozzá a szervezetünk.

Ennek a következménye az lesz, hogy amikor az elsődleges immunválasz lecseng (elfogy az ellenanyag a szervezetünkből), akkor egy új fertőzés ugyanúgy megbetegíthet bennünket, mintha nem estünk volna át rajta korábban, vagy nem kaptunk volna védőoltást ellene. Ennek ismerete alapján a nyájimmunitás ennél a vírusnál soha nem fog kialakulni.

Fontos megértenünk, hogy ez a VÍRUS sajátsága, egy olyan tulajdonság, amit előre nem lehetett látni, sem számítani rá. A vakcinák nem tudnak többet elérni, mint a természetes fertőzés átélése, így erősebb/hatékonyabb védelmet sem várhatunk tőlük.

Itt az első pont, ahol felbukkan a félreértés lehetősége. Jogosnak tűnik ugyanis a felvetés: Ha így áll a helyzet. akkor mi szükség van a vakcinákra? Nos, a vakcinákkal nem lehet tartós immunitást kiváltani (https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa2114228…). De nem ad tartós immunitást a fertőzés túlélése sem. Viszont a 4-6 hónapos védettséget a vakcinák által is meg lehet szerezni.

Ha egy autóbaleset elkerülhetetlen, Önök hogyan szeretnék azt átvészelni? Védtelenül, vagy légzsákkal és becsatolt biztonsági övvel? Nem vitás, biztonsági öv mellett is szenvedhetünk „ostorcsapás” sérülést, az öv erős ütközés esetén mellkas-sérülést okozhat, a nagy energiával kirobbanó légzsák is okozhat arc-, mellkasi, hát- és nyaksérüléseket. Mégis, a légzsákkal ütközni sokkal kisebb kockázat, mint a kormányrúddal, vagy a műszerfal acél elemeivel.

Igen, a vakcinák is okozhatnak mellékhatásokat (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/labs/pmc/articles/PMC8546144/). Komolyakat is. Néha akár halálosat is (https://www.precisionvaccinations.com/covid-19-vaccine…). Az USA-ban a vakcinák bevezetésétől július 21.-ig több, mint 6000, vakcináláshoz köthető halálos kimenetelt jelentettek le. Sok ez? Igen, nagyon sok. Még akkor is nagyon sok, ha a beadott 338 millió adaghoz képest ez az összes oltott 0.0018%-a. Összehasonlításul július 21.-éig az USA-ban 35 millió 96 ezer 721 Covid-fertőzést tartottak nyilván. Ebből 630 ezer 178 beteg hunyt el (https://www.worldometers.info/coronavirus/). A természetes fertőzések 1,8%-a végződött halállal. Azaz a fertőzés miatti halál kockázata pontosan ezerszer nagyobb, mint a vakcina felvétele esetén. Magyarországon a helyzet ennél még lényegesen rosszabb: Nálunk a fertőzöttek halálozási aránya 3,2%!

A számadatok azt mutatják, hogy a vakcinákra sajnos szükség van, minden kockázatuk és mellékhatásaik ellenére. Ahhoz viszont, hogy a vakcináktól való – akár jogosnak is tekinthető – félelmet enyhítsük, és józanul értékelhessük az előnyeiket és hátrányaikat, nyíltan és tárgyilagosan kell beszélnünk a hibáikról is.

A vakcinákat vészhelyzetben, rohamtempóban dolgozták ki, olyan helyzetben, amikor még a vírust magát is alig ismertük. A legtöbb Covid-vakcina tervezésekor a vírus egyik fő antigénjét, a tüskefehérjét célozták meg. A gondolatmenet világos és logikus: Ha a tüskefehérje ellen termeltetünk antitesteket, azok meg tudják akadályozni, hogy a vírus a gazdasejtekhez kapcsolódjon, és ezzel meg tudjuk gátolni a betegség kialakulását. Az is természetes, hogy egy fertőző betegség felbukkanásakor az első megközelítés, hogy az immunrendszert riadóztassuk előre, és védetté tegyük az embereket a fertőzés ellen. Ha pedig világjárvány lép fel, akkor erre nagyon gyorsan van szükség.

A cselekvési kényszer azonban három súlyos hibát eredményezett a tervezésben.

Az első (ami elkerülhető lett volna), hogy az injekcióban beadott vakcinák nem minden esetben indítanak be immunválaszt a nyálkahártyán (IgA termelést). Ezért a vírus továbbra is képes lesz megtapadni és szaporodni a nyálkahártyákon, és ebbe a fázisban a megfertőzöttek tovább is tudják adni a kórokozót. Vagyis a vakcinák nem érik el az egyik fő célt: a JÁRVÁNYÜGYI hatékonyságot (https://www.medrxiv.org/…/10.1101/2021.11.12.21265796v1…). Ezt a SARS-CoV-2 terjedésének ismeretében kellő átgondolással fel kellett volna ismerni, és az injekciós formula helyett (vagy legalább mellett) a nyálkahártya immunitásról is gondoskodni kellett volna.
A második (amit akkor még nem tudhattunk), hogy a vírus beleavatkozik az immunrendszerünk működésébe, és „letiltja” a tartós immunválaszt, így a vakcinák nem képesek ellátni másik fontos feladatukat, a TARTÓS IMMUNITÁS kialakítását.

Végül a harmadik (előre szintén nem látható) hiba abból származik, hogy a tüskefehérje maga is felelős a vírus betegséget okozó hatásainak egy részéért (https://orthomolecular.activehosted.com/index.php…), azaz önmagában, a hordozó vírus hiányában is képes vérrög képződést és gyulladásos folyamatokat okozni. Ezért mindazok a vakcinák, amelyek termeltetik (akár mRNS, akár vektorvírus segítségével) a tüskefehérjét a saját sejtjeinkben, azok egy – bár korlátozottan – szaporodó, betegséget okozó faktort juttatnak a szervezetünkbe. Itt komoly eleme a hibának, hogy a tüskefehérje nem csak bekerül a szervezetünkbe (egy kezdeti mennyiségben, ami a beadás pillanatától kezdve egyre kevesebb lesz, végül elfogy), hanem a fehérje a beadás pillanatától egy darabig egyre több lesz, és szétterjed a test minden részébe. Magyarán szólva a BETEGSÉG TELJES MEGAKADÁLYOZÁSA helyett annak egyes tüneteit képes magában is kiváltani. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi hibát el lehet kerülni a TELJES INAKTIVÁLT vakcinák (nálunk a Sinopharm) és az antigénként kész fehérjét tartalmazó ALEGYSÉG vakcinák (pl. a Novavax, nálunk nem elérhető) használatával.

Röviden áttekintettük tehát a fertőzés veszélyeit, és a vakcinák hibáit. Ezek tények, amikkel nehéz vitába szállni. De akkor mit tehetünk, hogy a legjobban jöjjünk ki a helyzetből?

Tennivalója mindenkinek lenne. A gyógyszeriparnak, az egyéneknek és a hatóságoknak egyaránt. A tisztább érthetőség kedvéért ebben a sorrendben menjünk végig a feladatokon.

A GYÓGYSZERGYÁRTÓKNAK felül kell vizsgálni a vakcina-fejlesztési stratégiájukat. Rövid távon Koncentrálniuk kell a nyálkahártyán át bejuttatható formulázásra. Ez kiküszöbölheti az első hibát. A védettség a nyálkahártyán alakul ki. Így a vakcinázottakban azonnal gátlódik a vírus szaporodása, és nem is fognak fertőzni. Ezt már jó néhányan elkezdték. Jelenleg 8 olyan cégről van tudomásom, ahol már a klinikai vizsgálatok második fázisában tart az orrspay vakcina (https://www.businessinsider.nl/a-nasal-covid-19-vaccine…/, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/labs/pmc/articles/PMC8099545/). Addig is vissza kellene vonni a tüskefehérjét indirekt módon bejuttató (mRNS, vírus vektor), azt a szervezetben szaporító vakcinákat a forgalomból. Ez nem a módszer elvetését jelenti, de ilyen úton csak olyan antigénekkel szabadna vakcinálni, amelyeknek az ártalmatlanságáról külön előzetes vizsgálatokban meggyőződtünk. Másként fogalmazva: Ilyen vakcinákat sürgős fejlesztésben nem szabad alkalmazni.

Hosszú távon a vírus alapos tanulmányozására lesz szükség. Meg kell találnunk azt a mechanizmust, ami alapján a vírus a tartós immunválaszt gátolja, és az új generációs vakcinákat az ezt okozó fehérjék semlegesítésére kell kidolgozni.

Mit tehetünk mi EGYÉNILEG?

Elutasítsuk a vakcinát? Lehet. de ez esetben maga a fertőzés fenyeget bennünket. Ráadásul a halál veszélye mellett a fertőzöttek 20-30%-ában kialakul a poszt-Covid szindróma, ami pár hónapostól akár másfél évig (vagy tovább, ezt még nem tudjuk) elhúzódó, munkaképtelenségig elfajuló gyengeséget és idegrendszeri szövődményeket okoz. Minden esetre, ha nem vállaljuk fel a vakcina felvételét, felelős viselkedésre akkor is szükségünk van. Az már egyértelmű, hogy az „erős immunitásunk”-ban nem bízhatunk, mert a vírus manipulálja az immunrendszerünk működését. A minimum elvárás, hogy védekezzünk maszkkal saját, és mások megfertőzése ellen. Mindkét funkció teljesítésére az FFP2-es maszkok alkalmasak. Emellett gyógyszeres megelőzést is alkalmazzon, aki teheti (Carrevir orrspray, Azelasztin orrspray, Ivermectin, feketekömény olaj).

Vegyük fel a vakcinát? Én ezt választanám (meg is tettem), de immár a vakcina gyengéinek ismeretében, tudatosan próbálva megelőzni az oltás kockázatát. A fő veszély a tüskefehérje véralvadást kiváltó képessége, ezért az oltás napjától, vagy azt egy nappal megelőzően kezdjünk el véralvadás gátló szert (legkönnyebben elérhető az Aszpirin Protect) szedni, és addig folytassuk a védekezést, amíg a fehérje „gyártása” le nem áll a szervezetünkben. Ez minimálisan két hét, de a biztonság kedvéért érdemes egy hónapot kalkulálni. Oltassunk tehát, de négy fontos dologról ne feledkezzünk meg: 1. Nem végleges megoldás, csak átmeneti. 2. Ismétlésre van szükség 4-6 havonta. 3. Vannak mellékhatásai. 4. Ezekre fel kell készülni, és gyógyszeres megelőzéssel (Aszpirin) védekezni ellenük.

És végül mi lenne a HATÓSÁGOK dolga?

Legfontosabb feladatuk pillanatnyilag a hiteles tájékoztatás lenne. Ez elengedhetetlen a tévhitek eloszlatásához, a vakcináktól való félelem enyhítéséhez, a felelősségteljes személyi viselkedés előmozdításához. Tekintsék az állampolgárokat partnernek, értelmes, gondolkodásra és döntésre képes embereknek. A faék egyszerűségű szlogenek (Az ország működik! A vakcina működik!) nem csak megalázóak, de a kívánt célt sem fogják elérni. Az állampolgár nem lesz tőle jobban informált, nem fog kevésbé félni, nem lesz szabálykövetőbb. (Sőt, az „árukapcsolás” még vissza is üthet: A vakcina működik. Tudjuk. 4-6 hónapig. Az ország működik… khm…). Egy példa olyan jellegű tájékoztatásra, ami valóban használható, és segíti az egészségpolitika céljait is: Igény van rá, hogy feltárjuk az adatokat, hány oltott és hány oltatlan fertőződött meg, vagy van kórházban a vírus miatt. Ne titkoljuk az adatokat. Viszont bontsuk fel úgy is, hogy az oltottak között hány olyan van, akiknek a védettsége „lejárt”. Ez ékesebben bizonyítaná, hogy az oltás tényleg működik.

Szakértőkkel egyeztetve (szakértőkkel, és nem lobbistákkal!) állapítsák meg, milyen járványügyi intézkedések lehetnek hatékonyak (maszkviselés, gyülekezési korlátozás, intenzív ingyenes tesztelés, oltási regisztráció feloldása, több oltási központ), és melyeknek nincs értelme (oltatlanok kirekesztése, korlátlan érvényű „védettségi” igazolás). Az értelmes intézkedések elősegítik a járvány csillapítását, az értelmetlenek csak a bizalmatlanságot, vagy akár az aktív ellenállást (vakcinatagadás, tüntetések) szítják.

Értsék/értessék meg, hogy az eddigi járványkezelésben paradigma váltás szükséges. Készüljenek fel a 4-6 havonkénti vakcinálás szükségességére, szerezzék be időben a kevésbé ártalmas vakcinák (inaktivált, alegység, nazális) időbeni beszerzésével.

Tegyék lehetővé és hozzáférhetővé a korai gyógyszeres kezelést a kórházi túlterhelés megszüntetése érdekében. Vezessék ki a terápiás protokollból a hatástalan, vagy kétes értékű (Remdesivir, Favipiravir), költséges gyógyszereket. Adjanak ki legalább havonta frissített információs hírleveleket, amelyek eljutnak valamennyi orvoshoz, egészségügyi szakszemélyzethez. Legalább három havonta vizsgálják felül és frissítsék az aktuális Covid terápiás protokollokat.

Szüntessék be az állampolgárok értelmetlen és felesleges zaklatását személyi döntéseik miatt. Az, hogy valaki saját egészségének megóvása érdekében mit vállal fel (Ivermectin terápia) illetve mit nem vállal fel (oltatlanok), az alapvető emberi joga, és mindaddig nem szabad korlátozni e jogában, amíg azt a (például járványügyi) közérdek felül nem írja. Mivel a vakcina felvétele (vagy fel nem vétele) a járvány kimenetelét nem befolyásolja, a saját teste és egészsége felett joga legyen mindenkinek dönteni. Ha a beteg ragaszkodik egy meghatározott terápiához, netán még orvos is támogatja ebben a döntésében, akkor ezt a terápiát megtagadni, emiatt a beteget kriminalizálni éppúgy jogellenes, mint az orvost szakmai véleménye, döntése miatt diszkriminálni. Járványügyi vészhelyzetben az állampolgári együttműködést nem korlátozni, hanem előmozdítani kell. ezért a közhangulatot INDOKOLATLANUL és/vagy jogellenesen romtó intézkedések a járvány megszüntetésével, mint közös céllal ellentétesek.

Sajnos, ez az utolsó pont világjelenség. Ám attól, hogy az úgynevezett „fejlett országok” egyöntetűen hibás, sőt bűnösnek is mondható erőszakos intézkedésekkel reagálnak a járvány okozta szükséghelyzetben, még nem teszi sem értelmesebbé, sem elfogadhatóbbá a viselkedésüket. A világjárvány egy dolgot viszont teljesen megvilágít: Meztelen a király! Sem politikai, sem egészségügyi intézményeink nem reagálnak adekvát módon a kihívásra. Nem okosabbak, mint bárki közülünk. Vagy nem mernek okosabbak lenni.

Nos, bármelyik legyen is a helyzet, az egyértelmű, hogy minden valós, vagy látszat-gondoskodásuk ellenére gyakorlatilag magunkra maradtunk. Védjük meg tehát magunkat, mert más nem fogja megtenni. Védjük meg magunkat a hibás járványkezeléstől, a kormányzati tévedésektől, a gyógyszeripar kapzsiságától, de a félelemből táplálkozó összeesküvés-hívők ál-igazságaitól és rémképeitől is. Csak a saját józan eszünkben bízzunk. Ne higgyünk el vakon semmit, és tegyünk meg mindent saját magunk, szeretteink és minden embertársunk biztonságáért. Ezt a járványt nem a kormányok, nem a WHO, nem a gyógyszerészeti hatóságok fogják legyőzni. Mi, közemberek, a világ senkijei fogjuk megfékezni és eltüntetni a Covid-ot, ha nem veszítjük el a fejünket, és mind megtesszük, amit a saját jól felfogott érdekünkben meg kel tennünk.

Dr. Tóth Sándor, PhD, virológus