A méltányos vagy becsületes kereskedelem (angolul fair trade) olyan irányított kereskedelem, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért.
A legszegényebb országok kistermelői érezhetik, hogy munkájukra, termékükre szükség van (noha többnyire nincs rá “szükség”, csak reklámokkal feltápolt kereslet). A termékeik fogyasztói átlagosan 30-50%-kal többet fizetnek a termékekért de ezért általában az átlagosnál jobb minőségű termékhez jutnak, és tudják, hogy a többletkiadás társadalmi célokat szolgál. A környezetvédelmi elvárások is egyre fontosabbak a fair trade-ben.
Érdemes hozzátenni, hogy a könnyűipari termékek esetén a harmadik országbeli munkás gyakran a termék árának csupán 1%-át kapja, így igazából nem is kellene többet kérni érte ahhoz, hogy a készítő a többszörösét keresse, csak a profit egy elenyésző részét odaadni. És ez a jelenség persze nem csak a harmadik világot érinti (hisz saját hazánkban is kihasználják a munkavállalókat és a vásárlókat a vállalatok), csak ott a leglátványosabb.
A képen szereplő térkép jelmagyarázata:
█ szürke: gazdag országok (első és második világ)
█ zöld: szegény, vagyis harmadik világbeli országok
█ sárga: egyes források harmadik világbelinek mondják, mások nem
A „fejlődő” ország megnevezés nem igazán illik a harmadik világra, mivel minden évben nettó háromszor annyi tőkét vonnak ki belőlük, mint amennyit segély formájában kapnak.[1] A legkizsákmányoltabb kontinens Afrika, ahol ez az arány kétszer rosszabb.[2]
[1] https://www.theguardian.com/global-development-professionals-network/2017/jan/14/aid-in-reverse-how-poor-countries-develop-rich-countries
[2] https://www.theguardian.com/global-development/2014/jul/15/aid-africa-west-looting-continent
Sztella Nóra Kántor