Kutyák, macskák és az éghajlatváltozás: Mi a háziállatod szén-dioxid-mancsnyoma?

Egy 2017. augusztusában megjelent tanulmány szerint a kutyák és macskák felelősek az állattenyésztés által okozott üvegházhatású gázok kibocsátásának egynegyedéért, ami összesen 64 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket jelent, amelyet a táplálékuk előállítása során bocsátanak ki. A tudósok azonban továbbra is megosztottak a háziállataink globális felmelegedésben játszott szerepét illetően.

Amikor a kutatók nekiláttak, hogy felmérjék a személyes cselekedetek éghajlatváltozást befolyásoló hatását, arra számítottak, hogy a kutyatartás az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagy forrása lesz.

A kutyák ugyanis általában húst esznek, a hústermelés pedig az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik fő okozója. Egy becslés szerint még a legnagyobb is. A kutyák pedig általában erősen feldolgozott húst esznek, így a szén-dioxid-kibocsátásuk mancsnyomát növeli az étel előállítása, majd a szállítás.

Seth Wynes, a svédországi Lund Egyetem munkatársa és Kimberly A Nicholas, a Brit Columbia Egyetem munkatársa azonban nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy a kutyatartás más életmódválasztásokhoz képest jelentősen hozzájárulna az éghajlatváltozáshoz. A kutatók szerint a kutyatartás néhány mellékhatása enyhítheti a kutyák hatását, például az, hogy a kutyák hajlamosak ösztönözni az olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátású tevékenységeket, mint a séta, és visszatartani az olyan magas szén-dioxid-kibocsátású tevékenységeket, mint a repülőjáratok.

“További kutatások lennének hasznosak ezen a területen, mielőtt környezetvédelmi ajánlásokat tennénk a kutyatartással kapcsolatban a nyilvánosság számára” – írják az Environmental Research Letters (.PDF) című folyóiratban. “Mégis, bizonyos bizonyossággal állíthatjuk, hogy egy kisebb kutyának valószínűleg kisebb a szénlábnyoma, mint egy nagyobb kutyának”.

Wynes és Nicholas három fajtát hasonlítottak össze, hogy felmérjék viszonylagos hatásukat: a Jack Russell terriert, a labrador retrievert és a bernáthegyit. Feltételezték, hogy a kutyák szén-dioxid-kibocsátásának legnagyobb részét az ételek teszik ki, és csak elhanyagolható mértékben járulnak hozzá más források, például a játékok és az állatorvoshoz tett kirándulások.

Az Amerikai Kennel Klub útmutatásai alapján megbecsülték az egyes fajták energiaszükségletét, valamint az egyes fajták által elfogyasztott táplálék tömegét.

Ezután már csak a kutyaeledel szén-dioxid-intenzitására volt szükségük, és ekkor váltak bonyolulttá a dolgok. Mindössze két olyan lektorált tanulmányt találtak, amely a kutyatápok életciklusra gyakorolt hatásának értékelését kínálta, és a két tanulmány – egy az Arizonai Állami Egyetemről és egy Ausztráliából – egymásnak ellentmondó eredményeket hozott.

Az ausztrál tanulmány adatait felhasználva kiszámították, hogy a Jack Russell évente körülbelül 2o kg szén-dioxid kibocsátását okozza, a labradoré 60 kg-ot, a bernáthegyié pedig 90 kg-ot.

Az ASU tanulmányát felhasználva azonban kiszámították, hogy a Jack Russell 600 kg, a labrador 1,6 tonna, a bernáthegyi pedig 2,3 tonna szén-dioxidot bocsát ki.

Ez az ábra a kutyatápok szénlábnyomával kapcsolatos két tanulmány eltérő eredményeit mutatja. GRAFIKA: J EMRYS MCMAHON

“Csak két tanulmányt találtunk, amelyek a kutyaeledel karbonlábnyomát mérték, és a tanulmányok nagyon eltérő becsléseket adtak a hatás nagyságára vonatkozóan” – mondta Wynes e-mailben. “Üdvözölnénk további kutatásokat ebben a témában, mivel úgy találtuk, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy határozott következtetéseket vonjunk le.”

Wynes és Nicholas a kutyatartást egy sor más életmódbeli döntéssel együtt vizsgálta, hogy meghatározzák, milyen módon tudnak az egyének a leghatékonyabban fellépni az éghajlatváltozás ellen. Eredményeik júliusban világszerte címlapokra kerültek, bár a kutyatartás nem szerepelt köztük kiemelkedő helyen.

A megjelent tanulmány, amelyet Gregory S. Okin készített a UCLA-n, túl friss ahhoz, hogy a Wynes & Nicholas-felmérésben figyelembe lehessen venni. A háziállatok hatását illetően kevesebbet tesz egyenlőségjelet.

“Mivel a kedvtelésből tartott állatok tartása növekszik néhány fejlődő országban, különösen Kínában, és a kedvtelésből tartott állatok eledelében folytatódik a magasabb hústartalom és -minőség irányába mutató tendencia, globálisan a kedvtelésből tartott állatok tartása súlyosbítja az emberi táplálkozási döntések környezeti hatásait” – írja Okin a PLOS ONE-ban. “A kutya- és macskatartás arányának csökkentése, esetleg más, hasonló egészségügyi és érzelmi előnyöket nyújtó háziállatok javára, jelentősen csökkentené ezeket a hatásokat. A túletetés csökkentésére, a hulladék mennyiségének csökkentésére és az alternatív fehérjeforrások megtalálására irányuló, az egész iparágra kiterjedő egyidejű erőfeszítések szintén csökkentenék ezeket a hatásokat.”

A kisállattulajdonosok már hallották ezt a hírt.

Egy olvasó hívta fel a figyelmemet egy 2009-es könyvre, amelyet fenntartható életmóddal foglalkozó új-zélandi szakemberek írtak, akik azt állítják, hogy egy közepes méretű kutyának kétszer akkora ökológiai lábnyoma van, mint egy átlagos terepjárónak. (Az ökológiai lábnyom más mérőszám, mint a karbonlábnyom: azt méri, hogy mennyi földterületre van szükség a kutya táplálékának előállításához). Ez az állítás a megjelenésekor saját szalagcímeket csinált. Wynes is látta, de nem felelt meg a tanulmányába való felvételhez szükséges szabványnak.

“Tisztában vagyok a könyvvel, amelyre utalsz” – mondta Wynes – “de sajnos a számításaikat nem értékelik szakértők, ami a tudósok körében a megbízható kutatás aranyszabálya. Ez az egyik oka annak, hogy a kutyatartást nem soroltuk fel a lehetséges nagy hatású tevékenységek között”.

Mindazonáltal Wynes biztos abban, hogy a kevesebb táplálékot fogyasztó kutyáknak kisebb a szén-dioxid-mancsnyomuk, mint a több táplálékot fogyasztó kutyáknak, ami a kis fajtáknak ökológiai előnyt biztosít.

“Azt gyanítjuk, hogy a macskáknak – tágabb értelemben – még kisebb a karbonlábnyomuk, mint a legtöbb kutyának.”

Ismét a macskák győztek.

Forrás: Forbes