Kína a Nyugat hiábavaló energiaátállási törekvéseinek fő haszonélvezője.

A fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása változatlanul erős, mivel azok továbbra is pótolhatatlanok.

Egy napelempark a franciaországi Cestasban: A megújuló energiaforrások növekedése Nyugaton nem csökkentette a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztását. © Reuters

Brenda Shaffer a kaliforniai Montereyben található amerikai haditengerészeti posztgraduális iskola energiaügyi tudományos csoportjának kutató tanára. Emellett a Foundation for Defense of Democracies (Alapítvány a Demokráciák Védelméért) energiaügyi főtanácsadója és az Atlantic Council Globális Energia Központjának vezető munkatársa.

Joe Biden amerikai elnök, Antonio Guterres ENSZ-főtitkár, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világgazdasági Fórum vezetői, valamint szinte az összes mainstream médium egyetért abban, hogy a világ a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiákra való energetikai átállás közepén jár.

Ezt mindannyian vitathatatlan tényként állítják be, noha semmi sem utal arra, hogy a megújuló energia valóban átveszi a fosszilis tüzelőanyagok globális fogyasztásának helyét. Az energetikai átállásnak ez a vágyálomszerű feltételezése azonban hozzájárul a gazdasági erőforrások elherdálásához és a nyugati dezindusztrializációhoz, valamint jelentős nemzetbiztonsági kockázatokat generál.

Kína a Nyugat energiaátalakítási politikájának fő haszonélvezője. Az olcsó és megbízható villamos energiából hatalmas versenyelőnyre tesz szert a gyártásban, miközben a Nyugat drágább és megbízhatatlanabb energiaforrásokra tér át.

A legtöbb átállási politika a kibocsátás csökkentésére irányuló nyugati erőfeszítésekre összpontosít, miközben Kínától kevés viszonzást követelnek. Itt az ideje szembenézni a tényekkel az energetikai átállás kilátásaival kapcsolatban, és fordulatot tenni a leginkább Kínának kedvező politikákkal kapcsolatban. Az energia- és gyártási politikának ehelyett a valóságon kellene alapulnia.

Tavaly új rekordok születtek a szén, a kőolaj és a földgáz iránti keresletben. A megújuló energiaforrások kapacitásának közelmúltbeli növekedése részben kielégítette a növekvő globális energiaigényt, de nem csökkentette a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet.

A mai globális éghajlat- és energiapolitika Kínának kedvez, és gyengíti a Nyugatot. Az USA, Európa és Japán energia- és éghajlat-politikájukkal drágább és kevésbé megbízható villamosenergia-rendszereket hoznak létre, ami az ipar leépüléséhez vezet, miközben a rivális Kína, Oroszország és Irán továbbra is olcsóbb és megbízhatóbb áramot állít elő fosszilis tüzelőanyagokból.

Széntüzelésű erőmű a kínai Sanhe-ban: Az ország továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból termel olcsóbb és megbízhatóbb villamos energiát. © Reuters

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését nyugaton ellensúlyozta a rivális nemzetek növekedése. A megújuló energiaforrásokra való fokozott támaszkodás a kínai gyártmányú termékek, köztük a napelemek, szélturbinák és elektromos járművek iránti kereslet növekedéséhez vezet, valamint olyan kritikus ásványi anyagok megrendeléséhez, amelyek ellátását Kína ellenőrzi.

A főáramú klímaaktivisták a földgáz, a nyugati világ fő áramforrásának megszüntetésére szólítottak fel, annak ellenére, hogy annak viszonylag alacsony az éghajlati hatása. A földgáz a globális metánkibocsátás mindössze 12%-áért felelős, ami nagyjából megegyezik a globális rizstermeléssel. Mégsem kéri senki Kínától, hogy csökkentse a rizstermelést és -fogyasztást, míg a Nyugatot arra kérik, hogy mondjon le a villamosenergia-termelés fő forrásáról.

Egyesek azzal érvelnek, hogy a megújuló energiaforrások alacsony fogyasztása ellenére a kormányoknak továbbra is támogatniuk és népszerűsíteniük kellene őket, hogy lehetővé tegyék a jövőbeni dominanciájukat a globális tüzelőanyag-összetételben.

Ez a felfogás téves, mivel a mai megújuló energiaforrások több okból sem tudják helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagokat.

• Először is, a megújuló energiaforrások jelenlegi generációja olyan energiarendszert hoz létre, amely drágább, mint az, amelyet felváltani kíván. Az energetikai átállási politikák ráadásul hatalmas támogatásoktól függenek, ami nem fenntartható.
• Másodszor, a megújuló energiaforrások nem váltják ki a fosszilis tüzelőanyagokat, mivel a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőműveknek továbbra is üzemben kell maradniuk a stabil villamosenergia-ellátás biztosítása érdekében. Az alapterhelésű ellátás szükségessége miatt a megújuló energiaforrások és a földgáz, az atomenergia vagy a szén együttes használata természeténél fogva drágább, mint a gáz önmagában.
• Harmadszor, a megújuló energiaforrások energiasűrűsége alacsony, ami azt jelenti, hogy több helyet igényelnek és nehezebbek, mint a fosszilis tüzelőanyagok, így nem használhatók olyan ágazatokban, ahol a méret és a súly kritikus, mint például a légi közlekedés.
• Negyedszer, a megújuló energiaforrások nem túl hatékonyak, nagy energiaveszteséggel jár az olyan energiaforrások, mint a szél és a napenergia elektromos árammá és más termékekké, például hidrogénné történő átalakítása.
• Ötödször, nincs olyan nem fosszilis tüzelőanyag, amely a Föld 8 milliárd emberének élelmezéséhez szükséges élelmiszertermeléshez szükséges műtrágya előállítására alkalmas lenne. Végül, nincs megújuló helyettesítője a számos katonai felhasználáshoz szükséges sűrű folyékony üzemanyagoknak, ami különösen nagy fogyasztási terület.

A Nyugat visszavonulása a fosszilis tüzelőanyag-projektek állami finanszírozásától geopolitikai lehetőséget teremtett Kína számára a fejlődő világban. 2021 végén a Hét csoport országai úgy döntöttek, hogy megszüntetik a fosszilis tüzelőanyag-projektek állami finanszírozását. A fejlődő világban számos energiaprojekt függ az állami finanszírozástól. Ez a politika nem csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet, hanem csak több lehetőséget teremt Kína számára a globális befolyás kiépítésére.

Az USA-nak és szövetségeseinek nem szabad továbbra is támogatniuk az aszimmetrikus politikát, amelyben a Nyugat áldozatokat hoz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, miközben Kína továbbra is szabadon bocsátja ki a gázokat, és olcsó és megbízható villamos energiát élvez.

• Az első lépés a földgáztermelés és -felhasználás csökkentését célzó politikák leállítása. Ha a klímalobbi valóban aggódna a metán éghajlatváltozásban betöltött szerepe miatt, akkor ugyanúgy a kínai kibocsátási forrásokra összpontosítana, mint a nyugatiakra.
• Másodszor, a Nyugatnak abba kellene hagynia a dollárbilliók támogatásokra és a megújuló energiakapacitások kiépítésére való pazarlását, hogy megpróbáljon felzárkózni Kínához a szél- és napenergia, valamint az elektromos járművek terén. Inkább fektessenek be az innovációba, és tervezzenek egy új energiarendszert, amelyet nem Kína ural.
• Végül pedig a G7-országoknak vissza kellene térniük a fejlődő világ közfinanszírozásához, ahelyett, hogy Kínának nyitva hagynák a játékteret.

Egy bizonyos ponton valóban bekövetkezik az energetikai átállás. Ahogyan a múltban is, az emberi innováció olyan új energiaforrásokat fog felfedezni, amelyek megfelelnek a világ környezeti, geopolitikai és gazdasági igényeinek. De a Nyugat jelenlegi, kormányok által irányított energetikai átállás nem felel meg ennek a célnak.

Forrás: Nikkei Asia | Brenda Shaffer