Egyik kedvenc énekesnőnkkel, a 2014-es Föld Órája buli fellépőjével, a klímaváltozás fenyegetéséről, a szemléletformálás fontosságáról, és az emberiség „felnőttségének” kérdéséről beszélgettünk az idei évi lekapcsoló rendezvényünkre készülve.

WWF: Mit jelent számodra a klímaváltozás, és a csökkentéséért folytatott harc? Megjelenik a hétköznapjaidban?

HV: Mindenképpen jelen van az életemben, sajnos úgy, mint egy baljós árny, mint olyan fenyegetés, amivel foglalkozni kell. Leginkább általánosságban beszélünk a Föld szennyezéséről, de szerintem kevesen gondolnak bele, hogy mi a személyes felelősségük az ügyben. Még a tudatosabban élők között is sokan megnyugtatják a lelkiismeretüket annyival, hogy használják a szelektív kukákat. Az aktív környezetvédelem persze kényelmetlenségekkel is járhat, ráadásul sokszor nagyszerű célok megvalósításához vezet a szennyező út. Biztos van sok olyan életmentő, az életminőséget jelentősen javító eszköz, ami nem fenntartható módon készül, vagy gondoljunk arra, hányan kritizálják a klímacsúcsra sokezer kilométert repülő környezetvédőket. Sok esetben kikerülhetetlen része az életünknek a környezetszennyezés, abba növünk bele, hogy szemetelünk, repülünk ide-oda, egy csomó nem fenntartható dologban automatikusan részt veszünk. Ezért is fontos az, hogy mindenki a saját lehetőségeihez mérten megtalálja az ellenoldalt, és kivegye részét a klímaváltozás enyhítésében.

Sajnos én magam is olyan foglalkozást választottam, ami bizony szennyezi a környezetet, hiszen a koncertezéssel együtt jár az, hogy nagyon sokat utazom. Bár a repülőzéshez képest apróság, de törekszem rá, hogy minél több apró gesztussal ellensúlyozzam az ökológiai lábnyomomat.

Nagyon tetszik például, hogy a német vonaton egy-két euró többletért lehet zöld jegyet venni, amivel az utazó hozzájárul, hogy környezetbarát üzemanyagot használjanak. Ezt nagyon előremutatónak tartom. Sokszor nem tudjuk kikerülni a szennyezést, de sokan szívesen hoznának apró anyagi áldozatot, hogy ellensúlyozzák azt. Ez a személyes felelősség érzetét is növeli.

WWF: A WWF mára globálissá nőtt kezdeményezése, a Föld Órája is a klímaváltozás elleni harcról, a személyes vállalások és az egyéni felelősség hangsúlyozásáról szól. A kezdeményezéshez tavaly te is csatlakoztál. Mi volt az, ami megragadott benne?

HV: A Föld Órájához azért csatlakoztam, mert úgy érzem, a klímaváltozásról nem lehet eleget beszélni. Nagyon sokan elbagatellizálják ezt a kérdést. Amíg az emberek többsége nem érzi konkrétan a saját bőrén a problémát, addig halogatják, hogy bármin is változtassanak, azt mondják, hogy ez nagy „humbug”.

Én azért vettem részt a programban, hogy minél több helyen szó essen a kezdeményezésről, minél többen halljanak a klímaváltozás nagyon is aktuális problémájáról. Másrészt pedig fontos volt számomra, hogy én magam is többet tudjak a témáról, és arról, mi mindent lehet tenni.

WWF: Az ENSZ Klímacsúcson pár hónappal ezelőtt Obama úgy fogalmazott, hogy mi vagyunk az első generáció, aki a saját bőrén érzi a klímaváltozás hatásait, de mi vagyunk egyben az utolsók is, akik tehetünk ellene. Erről mit gondolsz? HV: Nagyon jól megfogalmazott mondatnak tartom. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a közvetlen hatásokat még mindig nem érezzük elég erősen magunkon. Ez valahol nagyon természetes emberi tulajdonság lehet, hogy amíg nem igazán fenyegető a veszély, addig hajlamosak vagyunk legyinteni rá. Maximum elmosolyodunk rajta, hogy „jé, hamarabb van tavasz”.

Igazából az emberiség felnőttségét jelezné az, ha nem kellene megvárnunk, mire sok-sok ember tényleges életveszélybe kerül a klímaváltozás hatásai miatt. Őszintén szólva nem tudom, hogy elég felnőtt-e ehhez az emberiség. Az viszont nagyon jó, hogy egyre többen vannak, akik megértik, mekkora problémát és kihívást jelent a klímaváltozás. Ők azok, akik cselekszenek is, akik vállukra veszik a témát. Ők kezdeményezik azokat a programokat és akciókat, amikhez bárki csatlakozhat. Nagyon fontos, hogy az Amerikai Egyesült Államok embere is közéjük tartozik!

WWF: A 2015-ös Föld Órája kampányunknak újítása, hogy bár a kezdeményezés globális, mégis gondoljunk haza, Magyarországra. Itthon is rengeteg olyan veszélyeztetett természeti érték van, ami érdemes arra, hogy megmentsük. Mi jut Neked eszedbe arról, hogy magyar táj, magyar természet? Van esetleg kedvenc erdőd, réted, ahova kirándulni szoktál?

HV: Én itt nőttem fel Budapest környékén, úgyhogy nekem a Pilis és a Dobogókő nagyon fontos helyek, a gyerekkori kirándulások szinte kivétel nélkül ide vezettek – de a Börzsönyt is borzasztóan szeretem! Halottam a pusztai tölgyeseknek a védelméről is, tudom, hogy ez a WWF programjainak egyike.



Számomra a „természet” fogalmához automatikusan a dombok, hegyek, erdők kapcsolódnak, nekem ezek Petőfivel ellentétben sokkal többet jelentenek, mint a sík pusztaság. Általában tehát az erdőségek adnak nekem nagyon otthonos érzetet, azért szeretek erdőben lenni, mert egész egyszerűen otthon érzem magam bennük, akármilyen furán hangzik ez. Egy dalt is írtam erről, a címe „Moss and Lichen” vagyis Moha és Zuzmó, és a Gyémánt Bálinttal közös lemezünkön szerepel.

WWF: Mit gondolsz, az emberek mellett a kisebb-nagyobb vállalatoknak is részt kellene venniük a klímaváltozás elleni harcban?

HV: Abszolút! Ez irányú felelőssége mindenkinek van, az egyes embereknek ugyanúgy, mint a cégeknek vagy a gyáraknak, vállalatoknak. Lévén, hogy a klímaváltozás mindannyiunkat érint, nem hiszem, hogy bárki kihúzhatná magát a felelősség alól. Nagyon jó lenne látni annak a tendenciáját, hogy ezt a felelősséget minél többen felfogják és felvállalják.

Forrás: WWF