Videóátirat

Fordító: Nora Levay
Lektor: Zsófia Herczeg

Napjaink legfontosabb kérdése, hogyan tudjuk felgyorsítani a klímaválság megoldását?

Meg vagyok győződve arról, hogy meg fogjuk oldani a klímaválságot.

Megcsináljuk.

De a kérdés még mindig az, hogy időben tudjuk-e megoldani?

Mások már mondták, hogy elég sürgős az ügy.

Felvázolom Önöknek a probléma legrövidebb definícióját.

Ha egyetlen diából álló előadást kellene vetítenem, ez lenne az.

Ez a troposzféra, a légkör legalsó rétege. Bizonyára tudják, hogy miért kék. Az oxigén megtöri a kék színt.

Ha egy autót a levegőben felfelé vezetnénk az autópályán megengedett sebességgel, a kék réteg tetejéig kb. 5-7 percen belül érnénk el.

Sétálva egy óra alatt tennénk meg az utat.

És az összes üvegházhatású gáz alattunk lenne.

Úgy használjuk a troposzférát, mint egy nyitott szennyvízelvezetőt. Ez a gond, ami számos másod- és harmadfokú következménnyel is jár.

Ezekből láttunk néhányat az ország északi városaiban, így Detroitban is.

Itt New Yorkot látjuk, melyet beborít a kanadai erdőtüzek füstje.

Már hozzászoktunk ahhoz, hogy világszerte komoly aszályok pusztítanak, miközben máshol hatalmas esőzések és villámárvizek vannak.

A roppant ötletes gravitációt mérő műhold ma már azt is lehetővé teszi, hogy ezeket a jelenségeket a világ bármely pontján megfigyelhessük: a felhőszakadások során lezúduló rengeteg vizet, illetve az aszályokat.

És ahogy látják, a szélső értékek egyre nagyobbak. Bolygónk mindkét felén a válság jeleit látjuk.

Persze, ahogy gyakran mondom, esténként megnézni a híradót olyan, mintha a Jelenések könyvét olvasnánk.

Épp ma hallottam a nagy áradásokról Montpelier-ben, Vermontban, Japán déli részén, Indiában. Nem néztem meg minden hírt, de nap mint nap ugyanez van.

Néhány kutatót – akik egyébként elég higgadtak – jócskán felzaklatott az a tény, hogy idén az Antarktiszon az időszakra jellemzőhöz képest valaha jegyzett legvékonyabb jégréteget mérték.

A másik sarkon pedig, az észak-atlanti térségben, szó szerint a grafikonról kilógóan magas hőmérsékleteket látunk.

Nyilvánvaló, hogy a válsággal kezdenünk kell valamit.

A jó hír az, hogy ahogy mások is mondták, hatalmas előrelépéseket is látunk.

A javulás az infláció letörését célzó törvénnyel kezdődik itt, az Egyesült Államokban.

Biden elnök és a Kongresszus a minden eddigihez képest legjobb és legátfogóbb klímatörvényt szavazták meg, kb. 369 milliárd dolláros költségvetéssel.

A legnagyobb segítséget az adójóváírások jelentik, melyek többsége nyílt végű.

Az első bejövő adatok azt mutatják, hogy az összeg jóval ezer milliárd dollár felett – talán 1200 körül lesz.

Ez tehát nagyon jó hír.

Egy hónappal a törvény megszavazása után, Ausztráliában kormányváltás volt, és nekiláttak megváltoztatni a jogszabályokat.

Ausztrália most klímatámogató ország.

Egy hónappal később Brazília ugyanezt tette: új elnök, új törvények Amazónia védelmére.

És mindeközben az EU ellenállt Oroszország zsarolásának, hogy támogassa az Ukrajna ellen folytatott kegyetlen és szadista inváziót.

És más jelei is vannak a sikernek.

Kína a tervezettnél öt évvel korábban elérte megújulóenergia-célkitűzéseit.

Még mindig sok a szénerőmű az országban, de csak 50%-os kihasználtsággal működtetik ezeket.

Tehát számos jó hír van.

Mégis, minden eredmény ellenére a kibocsátások még mindig növekszenek.

A válsághelyzet pedig gyorsabban romlik, mint amilyen ütemben a megoldásokat megvalósítjuk.

Talán itt az ideje, hogy szembenézzünk azokkal az akadályokkal, amelyek az utunkban állnak.

Ezek közül kettőt szeretnék ma kiemelni.

Először is a fosszilis energiaágazat merev ellenállása.

Sokan azt gondolják, hogy velünk vannak, és segíteni próbálnak.

De elmondom Önöknek, és ezzel az aktivisták is egyetértenek:

minden egyes jogszabály meghozatalánál, akár önkormányzati, regionális, országos vagy nemzetközi szintű, ott vannak a lobbistáik, az “okos” embereik és azok a köpönyegforgatók, akik mindent megtesznek azért, hogy a haladást hátráltassák.

Ha fel akarjuk gyorsítani a dolgokat, ezzel kezdenünk kell valamit.

A csalást nagyban csinálják. Ipari méretekben hamisítanak.

És arra használják a gazdagon pénzelt politikai és gazdasági kapcsolati hálójukat, hogy világszerte akadályozzák a politikai döntéshozatalt.

Az [ENSZ] főtitkára szerint a fosszilis energiaágazat a klímaválság szennyezett szíve.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy azok a férfiak és nők, akik az elmúlt másfél évszázadban az ágazatban dolgoztak, ne érdemelnének hálát és megbecsülést.

Megérdemlik. A problémát nem ők okozták.

De az ágazat már évtizedek óta ismeri a bizonyítékokat.

Tudják az igazságot, mégis tudatosan hazudtak az embereknek világszerte azért, hogy fékezzék az ellenük irányuló politikai lendületet.

Mindezt azért, hogy több pénzt zsebelhessenek be.

Ilyen egyszerű.

(Taps)

És most pimasz módon ellenőrzésük alá vonták a COP-folyamatot, különösen a 2023-t Dubaiban, az Egyesült Arab Emirátusokban.

Ezzel kapcsolatban a közelmúltban folyamatosan nőtt az aggodalom.

Emlékszem, hogy a fosszilis energiaágazat képviselői ugyan jelen voltak Madridban, de Glasgow-ban másfél éve, már az ágazat delegáltjai többen voltak, mint az egyes országokat képviselő
legnépesebb delegáció.

Miért? Miért?

Mert segítenek?

Nem segítenek! A haladást próbálják megállítani!

Tavaly Egyiptomban több delegáltjuk volt, mint a klímaválság által legsúlyosabban érintett 10 országnak együttvéve.

És az idei vendéglátó, egy kőolajtermelő ország választotta a COP28 elnökét, annak ellenére, hogy égbekiáltó az összeférhetetlenség.

Ő ugyanis az igazgatója az Abu Dhabi tulajdonában lévő Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalatnak.

Ennek a cégnek nagyobb a kibocsátása, mint az ExxonMobilnak, és nincs érdemleges tervük a csökkentésre vonatkozóan.

És ez az ember a COP-folyamat felelőse!

Amúgy rendes fickó. Okos fickó.

De az összeférhetetlenség, az összeférhetetlenség.

És az is tény, hogy a cég jelenleg épp kibocsátásai növelését tervezi.

A terv szerint 50%-kal emelni fogják mind az olaj-, mind a gázkitermelést 2030-ra.

Ami pont egybeesik azzal az időszakkal, amikor a világ felére szeretné csökkenteni a kibocsátást.

És ugyanaz az ember felelős mindkét folyamatért.

Közvetlen összeférhetetlenség!

Azt hiszem, legfőbb ideje azt mondani: Várjunk csak, bolondnak néztek ti minket?

Azt hiszitek, megmutatjátok a valódi arcotokat, és nem vesszük észre?

A fosszilisenergia-ágazat behálózta és lassítja a folyamatot.

És nekünk tennünk kell valamit ez ellen.

Most pedig növelni akarják a kibocsátásukat.

(Taps)

Forrósodik a levegő körülöttünk.

(Nevetés)

A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője arról beszélt, hogy számos olajvállalat, amely nyilvánosan bejelentette, hogy növeli olaj- és gázkitermelését, ezzel párhuzamosan a Párizsi
Megállapodás mellett is elköteleződött.

Tényleg bolondnak néztek minket?

Nem lehet ezt a két dolgot párhuzamosan véghez vinni.

És ha azt hiszitek, hogy elhisszük, amit mondtok, már bocsánat, de nem!

Tavaly a COP-találkozón a fosszilis energiahordozókat kitermelő országok megvétózták a fosszilis energiahordozók kivezetésének bármilyen formában történő említését.

Azt állítják, hogy nem ez a probléma.

Szaúd-Arábia egyik külügyminiszteri pozícióban dolgozó képviselője azt mondta, hogy ez a párbeszéd nem a fosszilis energiahordozókról szól.

Hadd áruljam el Önöknek: a klímaválság bizony fosszilisenergiahordozó-válság.

A megoldás abból a párbeszédből és együttműködésből fog kinőni, ami a fosszilis energiahordozók kivezetéséről szól.

Már nem sokáig tudják ezt fenntartani, megkötni a kezünket, és megakadályozni, hogy megtegyük, ami helyes.

Az idei (2023) COP főigazgatója – Szultan al-Dzsaber jobb keze -, aki az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalatnak és több évig az ExxonMobilnak is dolgozott, azt mondta, hogy minden megváltozott – az idei évre megváltoztak.

A fosszilisenergiahordozó-ipar most tényleg bevon minket.

Megváltoztak. Igen, tényleg megváltoztak.

Idénre még rosszabbak lettek.

Nem hisznek nekem? Ezt nézzék! Itt a BP.

Azt mondták: “Célunk a nettó nulla, és nem fordulunk vissza.”

Néhány hónapja visszafordultak, és úgy döntöttek, hogy felpörgetik a befektetéseiket.

ExxonMobil.

Édes Istenem!

Az előbbi dajkamese volt az ő ipari méretekben zajló hazudozásaikhoz képest.

Ömlöttek a tévéreklámok, különösen az USA-ban arról, hogy forradalmasítják a bioüzemanyagokat:

“Nem is hinnék, mire képes az alga.”

Nos, 14 éven keresztül futtatták ezt a programot.

És a bioüzemanyag-fejlesztésre szánt pénzek felének megfelelő összeget költöttek csak arra, hogy magát a programot reklámozzák.

Aztán néhány hónapja azt mondták: “Meggondoltuk magunkat. Leállítjuk a programot.”

Az iparág egésze nem jóhiszeműen járt el.

A Shell visszafogta a fosszilis energiahordozókba történő befektetéseit.

Majd néhány hónapja bejelentették, hogy azt a pénzt mégis inkább az olaj- és gázkitermelés növelésébe fektetik.

Nem jutott el hozzájuk a hír?

Úgy fest, hogy másról van szó. Azt mondják, találtak megoldást.

Azt magyarázzák, hogy a probléma nem a fosszilis energiahordozók, hanem az abból származó kibocsátás.

Tehát mindössze a kibocsátást kell valahogy kivonni a levegőből.

Én igazán lelkes híve vagyok a kutatás-fejlesztésnek.

Ha akarják, találják ki, hogyan lehetne kivonni vagy kiszívni a levegőből a kibocsátást.

De ne tegyünk úgy, mintha ez valós megoldás lenne.

Lehet, hogy valamikor majd az lesz.

Lehet, hogy valamikor az lesz.

(Taps)

Az ExxonMobil vezetője azt mondja:

“Nem az olaj és a gáz, hanem a kibocsátás a gond.”

Abu Dhabi pedig azt állítja, hogy ők az olaj- és gázkitermelésből származó kibocsátásukat már 99,2%-kal csökkentették.

A “két tized százalék” még meggyőzőbbé teszi az egészet.

(Nevetés)

De tényleg így van?

Tényleg megcsinálták?

A szén-dioxid kivonási technológiájuk valóban ennyire jó?

A Climate TRACE képes mérni ezt. Nézzük meg.

Itt látható a szén-dioxid kivonási kapacitásuk.

Ez igen! Remekül haladnak!

Hét év múlva 500%-os
kapacitásnövekedést fognak elérni.

(Nevetés)

Ugyanakkor itt vannak az olaj- és gázkitermelésből származó kibocsátások, itt pedig az üvegházhatású gázkibocsátások Abu Dhabiból, az Egyesült Arab Emirátusokból.

És itt ez a szánalmas kis csík a valóság mellett.

Újra kérdem: Nem veszik észre, hogy látjuk, mi folyik itt?

Hogy értjük, mit csinálnak?

Lehet, hogy sokan csak homokba dugják a fejüket.

Elég ironikus pont ebben az országban, ahol a szénalapú szolgáltatók engedélyét épp nemrégiben hosszabbította meg az EPA.

Nem ártana tisztázni, mit akarnak.

Tehát folytathatjuk a szénégetést, elektromos áramot termelhetünk vele, ha szén-dioxid kivonási technológiákat alkalmazunk.

Hatalmas a felháborodás!

A minap volt erről szó megint.

Akkor meg ezt mondták: “Az a technológia? Az nem megvalósítható! Nem megvalósítható sem technikailag, sem gazdaságilag!”

Lehet, hogy egyeztetniük kéne, hogy ki mit mond!

A szén-dioxid kivonási technológia régóta megvan, úgy 50 éve már.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy idővel minden technológia egyre olcsóbb és jobb lesz.

Ahogy történt a számítógépchipekkel és a mobiltelefonokkal is.

Az Oxford Egyetem tanulmánya szerint egyes eszközök költsége gyorsan esik, másoké lassan, néhány viszont a “nem fejlődő” technológiák csoportjába tartozik.

A szén-dioxid kivonási technológia ilyen.

50 év alatt nem történt semmilyen áresés.

Lehetséges-e ennek ellenére áttörést elérni?

Talán.

Sok pénzt ölünk bele.

Kompromisszumot kellett kötnünk azért, hogy az inflációcsökkentési törvény megszülethessen.

És valóban fontos a kutatás.

De ismétlem: ne tegyünk úgy, mintha ez ma lehetséges lenne.

Még nem tartunk ott! És ezt használják kibúvónak!

Meg van itt egy másik is.

Közvetlen leválasztás a neve.

Ezek olyan hatalmas porszívók, melyek nagyon sok energiát használnak.

Technológiailag megoldható, de rendkívül drága, és az eljárásnak tényleg hatalmas az energiaigénye.

De roppant hasznos.

Tudják mire használják?

Az USA egyik legnagyobb olajvállalatának elnöke elmondta nekünk, mire jó ez:

Kiváló lehetőség arra, hogy ne kelljen soha abbahagyniuk az olajkitermelést.

Néhány hónappal később meg is erősítette:

“Ez az új technológia a biztosítékunk arra, hogy folytathatjuk a működésünket.”

Ezt hívják egyesek “morális kockázatnak”.

De, ahogy mondják, a morális kockázat nem véletlen botlás, hanem jellemhiba.

Nézzük meg, mi is ez a csúcstechnológia.

Meggyőzően néz ki, ugye?

Ez a hátsó része egy ilyen masinának.

(Nevetés)

Igen, ugyanezt gondolom én is.

(Nevetés)

És ez az, amit fejlesztenek.

(Taps)

Ezt fejlesztik.

És az új típus hét év múlva képes lesz kb. 27 másodpercnyit befogni az éves kibocsátásból.

Ez igen!

Ez fog alapot adni ahhoz, hogy még több olajat és gázt termelhessenek ki.

Legalábbis ezt állítják.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy ahhoz, hogy gazdaságilag működjön a dolog, a költség nem lehet több tonnánként 100 dollárnál.

A vezető cégek szerint 27 év múlva ennek az összegnek talán a háromszorosa alá csökkenhet ez a költség.

Hihetetlennek hangzik?

Hát az is: hihetetlen!

Ezzel szó szerint csőbe húznak minket.

Ezt nem szóviccnek szántam, tényleg ezt csinálják.

Nem szabad bedőlnünk nekik.

A közvetlen leválasztás legnagyobb ellensége valószínűleg maga a fizika.

Elmondom, mit értek ez alatt – úgy, ahogy nekem elmagyarázták:

A szén-dioxid a levegő 0,035%-át teszi ki, tehát 99,96%-ot kell kiporszívóznunk, hogy leválasszuk a maradékot.

Ez komoly?

Ugyan már.

És itt még szó sincs a metánról, a koromról, a higanyról vagy a részecskeszennyezésről, ami évente 9 millió ember haláláért felelős.

Ezért van, hogy a klímaaktivisták nem veszik be ezt a szöveget.

Egyrészről azt mondják, tennünk kell a klímaválság leküzdéséért, de nem csinálnak semmit, csak úgy tesznek, és közben folytatják a szennyezést az üzemek tőszomszédságában lévő közösségekben.

Ezért nem lelkesedtek az aktivisták soha a kivonási technológiákért.

És most beszéljünk az energiaszükségletünkről.

Továbbra is a fosszilis energiahordozókból fogjuk előállítani?

Az Occidentalnál biztos.

De nem támaszkodhatnánk nagyobb arányban a nap- és szélenergiára?

Ha igen, akkor miért ne használhatnánk ezeket a fosszilis üzemanyaggal működő erőművek kiváltására, melyek a szennyezést okozzák?

Logikus, nem?

Vagy valamiről lemaradtam?

(Taps)

A környezetvédelmi aktivisták is felhívják a figyelmet arra, hogy mindez nem megvalósítható anélkül, hogy ne védenénk meg azokat, akiket a szennyezés a legközvetlenebbül és legerősebben érint.

Néhány cég azt mondja, hogy célkitűzésük a karbonsemlegesítés.

Megint ugyanott vagyunk: a karbonsemlegesítésnek lehet szerepe, minimális szerepe – 5-10% a Science Based Targets szerint, ami a legfőbb tekintély a témában.

A Chevron például nemrégiben elemezte a karbonsemlegesítését, és arra jutott, hogy 93%-a nem ér semmit, ki lehet dobni az ablakon.

És leggyakrabban ez a helyzet.

Nem ez fogja tisztára mosni a szennyest.

Ráadásul eleve csak a kibocsátásuk 10%-át tervezték karbonsemlegesítéssel kiváltani.

A fosszilis energiavállalatok 80%-a egyszerűen nem foglalkozik a probléma lényegét adó közvetett szén-dioxid-kibocsátással.

Azt állítják, hogy 400%-kal növelték a zöld technológiákra és szén-dioxid-kivonásra fordított pénzt.

Valóban növelték. Egészen négy százalékra. De valójában nincs ez négy százalék.

Ha megnézzük a tervezett feletti extra profitjukat: mit kezdtek vele?

Osztalékkifizetésre és a részvényeik visszavásárlására költötték.

Tehát a fosszilis energiavállalatok befektetéseinek mindössze 1%-át teszi ki a megújulókra és a szén-dioxid- kivonásra fordított összeg.

Ez lenne a komoly szándékaik és a jóhiszeműségük bizonyítéka?

Kétlem.

Mégis sokan gondolják ezt.

Azt, hogy a mi oldalunkon állnak.

De én nem hiszem, hogy természetükből adódóan képesek lennének erre.

Azt gondolom, hogy olyan hajtóerők mentén mozognak, amelyek pont az ellentétes irányba viszik őket.

Mindenesetre semmi olyan megoldási javaslatuk sincs, ami a leghalványabban is megvalósítható lenne ipari méretekben. Sőt, tudatosan küzdöttek mások megoldási javaslatai ellen. Magam tapasztaltam. És Önök közül is sokan tapasztalták ugyanezt. Világszerte ez van. Nincs előrelépés. Sőt, visszafele mennek.

Ha egy vállalat azt mondja: Nézzétek, sokat tudunk az energiaiparról, nem kellene minket kihagyni a COP-folyamatból. Egyszerűen ellenőrizhetjük a szándékaikat. Van-e a vállalatnak valós zéró-kibocsátás elköteleződése? Egy komolyan vehető kivezetési terve? Igen vagy nem? Vállalják-e a teljes nyilvánosságot? Igen vagy nem? Beforgatják-e az extraprofitjukat az átállásba? Igen vagy nem? Vállalják-e az átvilágíthatóságot? Befejezik-e a klímaküzdelem elleni lobbizást? Befejezik-e az álzöldítést? Támogatják-e azt a változtatást a COP-ban, hogy a fosszilis energiahordozókat kitermelő országoknak ne legyen vétójoguk mindenre, amit a világ megvitatni vagy változtatni szeretne? Meg kell ezt változtatnunk.

Ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk, hatalommal kell felruháznunk a globális közösséget úgy, hogy kiszabaduljanak a fosszilis energiavállalatok szorításából. És amelyik vállalat nem megy át ezen a próbán, meggyőződésem, hogy ezeket ki kellene zárni a COP-folyamatból.

(Éljenzés és taps)

Mi a helyzet azzal a céggel, amelyet a COP idei elnöke vezet, az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalattal? Ez az olaj- és gáztársaság a világ egyik legkevésbé felelősségteljes cége. Már tájékoztatást sem ad semmilyen kibocsátásáról, és nem rendelkezik sem átállási tervvel, sem rövid- vagy középtávú célokkal. Egy 100 fokú skálán az átállási terveik szánalmas 3-as értékűek. És az országos tervek is egyértelműen elégtelen minősítést kaptak. Nemrég álltak elő egy újabb tervvel, de az sem megfelelő. Ez tehát az első akadály.

A második jóval egyértelműbb. Az elsőtől meg kell szabadulni azért, hogy gyorsabban oldjuk meg a helyzetet. De ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, tenni kell valamit a második akadállyal kapcsolatban. És ez a pénzügyi rendszer, a globális tőkeelosztás és a fosszilis energiahordozók állami támogatása.

Tavaly világviszonylatban a kormányok több mint ezer milliárd dollárt költöttek az adófizetők pénzéből a fosszilis energiahordozók állami támogatására. Ez ötszöröse annak, amit 2020-ban költöttek. A helyes vagy a rossz irányba haladunk? Van persze sok jó dolog is, amit megmutatok Önöknek, de ezt meg kell állítani. A világ 60 legnagyobb bankja öt és fél billió dollárral többet pumpált bele a fosszilis energiavállalatokba a Párizsi Megállapodás óta. Abszurd módon, 49 ezek közül vállalta a nettó zéró elköteleződést is. Szóval…

A tőke globális elosztása. A versenyszférából való hitelfelvétel lehetősége számos fejlődő ország számára elérhetetlen. Nigériának hétszer akkora kamatot kell fizetnie, mint Európának vagy az USA-nak. És ott vannak a politikai, korrupciós, deviza- és körtartozási kockázatok, a jogszabályi kockázatok. Ezért kellene a Világbanknak és más multilaterális fejlesztési bankoknak ezeket a többletkockázatokat felszívnia. És ezért kellenének reformok a Világbankban. Hála az égnek, sokan küzdöttek azért, hogy a Világbanknak új vezetője legyen. Nagyon ígéretesnek látom az új vezető munkáját.

Ha ezeket az akadályokat megszüntetjük, valóban fel tudjuk gyorsítani a fejlődést. Maradnak még persze problémák, de minden rendelkezésünkre fog állni ahhoz, hogy az előrejelzések szerint 7 éven belül felére csökkentsük a kibocsátásunkat. De még mindig jobb energia- hálózatokra van szükségünk, erősebb hálózatokra, több nap- és szélerőműre és sokkal több megújuló mezőgazdaságra. Ez a módja annak, hogy valóban kivonjuk a szén-dioxidot a levegőből. Több elektromos autó, több töltőállomás, több energiatárolási kapacitás kell. Mielőtt a végére érnék, ezt még megmutatom Önöknek. És több zöld hidrogénre és több elektrolízis üzemre is szükség van. Ezek mindegyike leküzdhető akadály.

Az új építésű erőművek 90%-ban már megújuló energiaforrásokból állítják elő az elektromos áramot. Tavaly Indiában 93%-ban pl. nap- és szélenergiából. A nap- és szélenergia felfutóban van, csakúgy, mint az elektromos járművek és az akkumulátorok. Drámai a növekedés. A grafikont újra kell skálázni, hogy láthassuk ezt az ezermilliárd dolláros üzletágat. Mindössze hét éve csak egy gigaüzem létezett. Néhány órája hallottam az egyik előadásban, és a csapatom utánajárt, hogy ma 195 gigaüzem van, és további 300 megnyitása van folyamatban.

Sikerülni fog-e? Néhányan hajlamosak kétségbeesni. A kétségbeesés pedig tagadást szülhet. A kétségbeesés nem “B” terv. De vannak kétségbeesésre hajlamos emberek. De hadd zárjam azzal, amit igazán remek hírnek tartok.

Mi lenne, ha meg tudnánk állítani a hőmérséklet-emelkedést? Ha a hőmérséklet-emelkedést nézzük, és valóban nettó zérókká válunk, meglepő módon, a globális hőmérséklet, bár kb. 3-5 évig még emelkedik, de aztán megáll. Sokáig azt gondolták, hogy a pozitív visszacsatolás miatt, ez a folyamat tovább tart. De ez nem így van. A hőmérséklet-emelkedés meg fog állni. A jég továbbra is olvadni fog, és még néhány dolog folytatódik, de meg tudjuk állítani a hőmérséklet-emelkedést. Sőt, ha valóban meg tudunk maradni nettó zérón, mindössze 30 éven belül az ember által a levegőbe kibocsátott összes szén-dioxid fele a növényzetbe, a fákba és az óceánok felső rétegébe kerül.

A fiatalok követelik, hogy tegyük meg azt, ami helyes. Ne essünk kétségbe! Meg fogjuk ezt oldani. És ha bárki kételkedne abban, hogy az emberiségben megvan a tetterő, kérem, gondolkodjon el azon, hogy maga a tetterő is megújuló erőforrás.

Nagyon köszönöm.

(Éljenzés és taps)

Köszönöm.