Farkas Bertalan, 1980. május 26-án a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén indult első magyarként a világűrbe, ezáltal beírva nemcsak magát, hanem Magyarországot is a történelembe.
Most 70 éves űrhajós nyolcnapi ott tartózkodása alatt különböző kutatási kísérleteket és megfigyeléseket végzett a Szovjetunió vezette Interkozmosz űrkutatási programja keretében.
Azok, akik felkerülnek a világűrbe, jobban megértik a környezetvédelem fontosságát. Megváltozik a szemléletmódjuk, hazatérésük után másként tekintenek a környezetükre, rájönnek, mennyire fontos, hogy megvédjük a mi kis Földünket, megőrizzük az utókor számára.
– nyilatkozta korábban.
Már Farkas Bertalan űrrepülését megelőzően 1968-ban az Apollo 8 misszióját követően közzétették az itt látható, talán a Földről készült leghíresebb fotót. Ez a kép karácsony este készült és rámutatott arra, amit már a tudósok régóta sejtettek, hogy a Föld és annak atmoszférája mennyire sérülékeny. Ezt követően indultak el a környezetvédelmi programok világszerte, köztük az 1972 június 5-től 16-ig Stockholmban tartott, az ENSZ első, „Ember és bioszféra” címet viselő környezetvédelmi világkonferenciája. A világszervezet közgyűlése a konferencia javaslatára még abban az évben határozatában Nemzetközi Környezetvédelmi Világnappá nyilvánította a tanácskozás kezdőnapját, június 5-ét. A világnap központi rendezvényeit minden évben más országban és témában tartják, idén Kolumbiában, Németországgal együttműködve.
„Magát az űrrepülést, a világűrt semmihez nem lehet hasonlítani. Önmagában óriási felelősséget jelent, ha „fent” vagyunk, tökéletesen kell működnie az ember szervezetének, meg kell felelnie annak a követelménynek, amit előírtak számára, mindehhez hatalmas összpontosítás szükséges. Érdekes érzés az űrhajózással járó súlytalanság megtapasztalása is! Nem űrturistaként mentünk a világűrbe, hanem egy tudományos kutatóprogram résztvevőiként, amely három területről szól: magyar kísérletek, nemzetközi és szovjet kutatások. Ennél szebb és felelősségteljesebb feladatot az ember nem tud elképzelni magának!” – Farkas Bertalan
Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe és foglalkozik azóta is űrkutatással, hatalmas nemzetközi elismerést szerezve folyamatosan. Farkas Bertalan fedélzeti mérnök és a tapasztalt Valerij Kubaszov parancsnok irányításával az űrhajósok május 28-án kapcsolódtak a Szaljut–6 űrállomáshoz, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. Orvosbiológiai és fizikai kutatásokat, távérzékelési és erőforráskutatási kísérleteket végeztek. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több magyar vonatkozású kísérlet is szerepelt, így vizsgálták, hogyan képződik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje. A Pille sugárdózismérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző-képességét vizsgálták, és magyar készítésű élelmiszereket is vittek magukkal kalocsai mintás konzervdobozban.
A két űrhajós az űrkomplexumon parkoló Szojuz–35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban, ők voltak az elsők, akiknek a földre való visszaérkezés alatt 45-50 g-s túlterhelést kellett elviselniük. Farkas Bertalan visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.
Rampasek, László A.