A termodinamika második főtétele kimondja: zárt rendszerben az entrópia mindig nő.
A természet az egyszerűbbtől a rendezetlenebb felé halad, a hő mindig a melegebb helyről az alacsonyabb hőmérsékletű felé áramlik, és nincs veszteségmentes energiaátalakítás. Ez nem ideológia, nem politikai állásfoglalás, hanem a fizika egyik legszigorúbb törvénye.
Ebből egyenes következik valami, amiről a „technológiai megváltás” hívei mélyen hallgatnak:
a már kibocsátott, erősen felhígult üvegházhatású gázok gépi kivonása a légkörből elkerülhetetlenül több energiát, több anyagot és több ökológiai zavart okoz, mint amennyit „megold”.
A légkör nem koncentrált CO₂-tároló, hanem egy rendkívül alacsony koncentrációjú, kaotikus keverék. A CO₂ mesterséges kiválasztása ebből entrópiacsökkentés, ami csak jelentős külső energia bevitelével lehetséges. Ez az energia:
- máshonnan hiányzik,
- új kibocsátásokat generál,
- hő formájában visszakerül a környezetbe,
- és további anyag- és területhasználattal jár.
Más szóval: a DAC nem „eltünteti” a problémát, hanem áthelyezi és felnagyítja. A második főtétel miatt ez nem technológiai kiforratlanság kérdése, hanem elvi korlát.
A Direct Air Capture rendszerek létezhetnek, működhetnek laboratóriumban vagy demonstrációs projektekben, de nem skálázhatók globális megoldássá anélkül, hogy az ökológiai rendszereket tovább ne terhelnék. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az vagy nem érti a termodinamikát, vagy szándékosan félrevezeti a közvéleményt.
A DAC jelenlegi szerepe nem más, mint:
- politikai alibi a kibocsátáscsökkentés elodázására,
- pénzelszívás a valódi megoldások elől,
- és technológiai greenwashing a fosszilis gazdaság számára.
Az üvegházhatású gázokat nem „kivonni” kell, hanem nem kibocsátani. A természetes rendszerek (erdők, talaj, óceánok) sem varázslók: ők is entrópiatörvények szerint működnek, csak nagyságrendekkel hatékonyabban, mint bármilyen gép, mert együtt fejlődtek a Föld energiamérlegével.
A DAC-ra épülő klímapolitika ezért nem megoldás, hanem fizikailag naiv, ökológiailag veszélyes és erkölcsileg felelőtlen zsákutca.
Rampasek László A.














































A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.







