A háború reklámja helyett a bolygó reklámja – 55 évvel a „Give Peace a Chance” után

1969. július 4-én jelent meg a „Give Peace a Chance”.

1969. május 31./június 1.: A „Give Peace a Chance” felvétele a montreali szobában,
André Perry hangmérnökkel.

Több mint fél évszázaddal később a dal nem nosztalgia, hanem módszer: nem receptet ad, hanem feltesz egy kérdést. A klímaválság korában ez a kérdés újra időszerű.

Amikor John Lennon és Yoko Ono 1969 tavaszán először az amszterdami Hilton szállodában, majd néhány hónappal később a montreali Queen Elizabeth Hotelben „Bed-In” néven vonultak be a közemlékezetbe, sokan cirkusznak, médiatrükknek, sőt nevetségesnek tartották. Pedig pontosan az volt, aminek Lennon nevezte: reklám a békének, szemben a háború reklámjával, amely akkoriban nap mint nap ment a hírekben.

Lennon így fogalmazott: „Nem volt formátumunk. Nem tudtunk tervet adni. De csak fontold meg azt a gondolatot, hogy nincs ez a háború. Csak fontold meg.” Majd hozzátette: „Nem hirdetünk evangéliumot, csak azt kérdezzük: mit szólnál ehhez a verzióhoz változatosságképpen?”

Ez a mondat ma, a klímaválság idején különös erővel hat.

Egy hete ki se szálltak az ágyból

Nem terv, hanem kérdés

A klímamozgalom gyakran esik abba a csapdába, amelybe a hatvanas évek békeaktivistái is: minél részletesebb tervet akar adni, annál könnyebben támadhatóvá válik. Mert minden tervnek van gyenge pontja, minden forgatókönyvnek van kivitelezhetetlennek tűnő eleme, és minden számszerűsített cél mögé oda lehet állítani egy ellenérvet.

Lennonék ezt okosan kerülték el. Nem azt mondták: „így és így kell megállítani a vietnámi háborút”. Hanem azt: „fontold meg, milyen lenne, ha nem lenne.” Ez a gondolat kijelöli a célt, de nem zárja be a vitát a módszerekről. Nyitva hagyja a teret a cselekvés előtt.

Ugyanez a logika működik a klímaválságban is. Nem az a kérdés, hogy egy adott kormány, egy adott technológia vagy egy adott gazdaságpolitikai irány a helyes-e. Hanem az: fontold meg, milyen lenne, ha nem ez a pálya lenne. Ha nem az lenne a „normális”, hogy minden évben rekordot dönt a hőmérséklet. Ha nem az lenne a hír, hogy újabb erdőtűz, újabb árvíz, újabb aszály.

Nem először csináljuk

A „Give Peace a Chance” egyébként sem áll távol a környezetvédelmi mozgalmaktól. Az első Earth Day alkalmával „Give Earth a Chance” változatban énekelték; a 2008-as klímademonstrációkon pedig „Give Future a Chance” átirattal csendült fel. A dal tehát már eddig is vándorolt: nem egyetlen ügyhöz kötődik, hanem egy gondolkodásmódhoz, amely bármelyik válságra ráilleszthető.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a klímaválság „csak” egy újabb háború, amellyel szemben elég egy dal. A párhuzam nem a mértékben van, hanem a hozzáállásban. A háború elleni tiltakozás sem attól működött, hogy mindenki pontosan tudta, hogyan kell lezárni a konfliktust. Hanem attól, hogy egyre többen kezdték el elképzelhetőnek tartani a háború nélküli állapotot.

A kényelmes szoba kritikája

Van persze egy kellemetlenebb szál is, amelyet érdemes nyíltan kimondani. Lennont és Onót annak idején azzal vádolták, hogy milliomos kényelemben tiltakoznak, szállodai szobából, kamerák kereszttüzében. Ma ugyanezt a kritikát kapják a klímaaktivisták: „repülővel járnak a konferenciákra”, „műanyag palackból isznak”, „nem ők fogják megérezni a következményeket”.

Ez a kritika részben jogos, részben azonban eltéríti a figyelmet a lényegről. Lennonék sem voltak hitelesebbek attól, hogy a szállodaszobában ültek. Az üzenet akkor is eljutott, ha a küldő nem volt tökéletes. A klímavita sem arról szól, hogy ki a feddhetetlen, hanem arról, hogy a felvetés eljut-e azokhoz, akik döntenek.

És itt jön a ClimeNews szerepe. Egy olyan platform, amely politikamentes, tudományos tényekre épít, és nem hagy teret az áltudományos ellenreakcióknak, pontosan abban a helyzetben van, hogy a „csak fontold meg” típusú kérdéseket komolyan és higgadtan tegye fel. Nem kell tervet adnia mindenre. Nem kell minden vitát lezárnia. Elég, ha nyitva tartja a lehetőséget, hogy a jelenlegi pálya nem az egyetlen lehetséges.

Nem evangélium, hanem verzió

Lennon szavaival:

Nem hirdetünk evangéliumot, csak azt kérdezzük: mit szólnál ehhez a verzióhoz változatosságképpen?

Ez a mondat ma is működik. Nem kell hozzá hangos tüntetés, nem kell hozzá tökéletes életmód, nem kell hozzá mindenre kiterjedő terv. Elég annyi, hogy elképzelhetőnek tartjuk: milyen lenne, ha nem ez lenne a pálya.

A béke esélye 1969-ben onnan indult, hogy egyre többen kezdték el elképzelhetőnek tartani a háború nélküli világot. A bolygó esélye ma onnan indul, hogy egyre többen kezdik el elképzelhetőnek tartani a klímaválság nélküli – vagy legalábbis kevésbé katasztrofális – jövőt.

Nem recept. Nem evangélium. Csak egy kérdés. Adj esélyt a bolygónak és a békének. Csak fontold meg.

Rampasek László A.