Yuval Noah Harari interdiszciplináris kutatóként és íróként megtalálta azt a hangot, amivel kirajzolódik egy cselekvésre épített, élhető jövő.
Harari a toplisták élére került azzal a szemlélettel és gondolkodásmóddal, ami újra értelmezte a múltat, az emberi szerepvállalást pedig új kontextusba helyezte. Most olyan jövőt jósol, és arra ösztönöz, hogy a korábbi gazdasági modellek és szén alapú gazdaság helyett válasszunk valami mást.
Kezeli azokat a kifogásokat és mozdít ki abból a passzivitásból, ami valóban nem hoz eredményt. A TED-en közzétett legújabb videója közérthetően, jó érveléssel mutat egy lehetséges kiutat a korábbi gazdasági modellekre épülő, sodródó gazdaságból.
Érvei között az egyik legvonzóbb, hogy aránylag kis “véráldozatokat” emleget. A globális GDP mindössze 2%-át igénylő beavatkozás az egyéni, vállalati és politikai felelősség vállalásokkal együtt egy fenntartható gazdaság jövő esélyét vetíti elénk.
Az elmélet gyakorlatba való átültetése bizonyára nem lenne konfliktusoktól mentes. Egyetértésre kell jutniuk abban a politikusoknak, hogy egy ellenőrizhető, de egységes tervezés mellett kötelezzék el magukat. Harari előadása egybecseng nemrégiben szintént a TED-en felszólaló Al Gore szenvedélyes beszédével.
A környezetkímélő gazdálkodás, az innováció elsődleges finanszírozói a vállalatok lesznek. Az ideális forgatókönyv szerint beruházásaik finanszírozását racionális és a megfelelő változások felé terelve hárítják át az emberekre.
Csak remélni lehet, hogy sikerül egy magasabb összefüggés mentén képes lesz prioritást élvezni a fenti gondolat. Al Gore és Harari is cselekvésre ösztönöz. Annak belátására, hogy most még épp időben vagyunk, hogy meglássuk ez egy lehetőség.
Egyre többet tapasztalják a globális felmelegedés következményeit, és maradnak annak passzív elszenvedői, áldozatai. Ebbe a szerepbe azonban nem kell és nem szabad belenyugodni. Történelmi távlatok alapján elég komoly tapasztalata van az emberiségnek arról, hogy muszáj jeleznie érdekeit, különben kevés vezető tekinti azt elsődlegesnek.
Y.N. Hararit elfogadják mind az olvasói, mind a gazdasági vezetők. Ha valahol nem leselkedik egy egyelőre még láthatatlan gáncs, akkor van esély egy rövid távon talán fájdalmasabb, de középtávon kilátást nyújtó stratégia megvalósulásának.
2017-ben a Homo Deus elnyerte a Handelsblatt Német Gazdasági Könyvdíját az év legátgondoltabb és legbefolyásosabb gazdasági könyveként. 2020 novemberében adták ki A Sapiens: az emberiség rövid történetét. Ezzel a könyvvel az első három helyet birtokolta 96 egymást követő héten volt a The New York Times bestseller-listáján. 2018-ban és 2020-ban is felszólalt a Világgazdasági Fórumon (WEF) éves konferenciáin.
Forrás: Kováts Andrea – Karbonsemleges Vállalat
Videóátirat
Ahogy súlyosbodik az éghajlati krízis, túl sokan billennek át a tagadásból egyenesen a kétségbeesésbe. De nem kéne elvesztenünk a reményt. Az emberiség hatalmas erőforrás birtokában van, melyeket ha bölcsen használ fel, még elkerülhetjük az ökológiai katasztrófát.
Beszéljünk a számokról. Mennyibe fájna megelőzni a katasztrófát? Rá kéne áldoznunk az összköltségvetés 50 százalékát? Harminc százalékot? Tízet? Természetesen senki sem tudja pontosan. A csapatommal heteket töltöttünk el különböző beszámolók és tudományos cikkek átnézésével, a számok felhőjében. De míg a számok mögött álló modellek szédítően bonyolultak, a végeredmény felvidíthat bennünket. A szakértők többsége két százalékot mond.
Ha az emberiség növeli a tiszta technológiákba és infrastruktúrába fektetett pénzt a globális GDP úgy két százalékával, az elég lenne, hogy megelőzzük a klímakatasztrófát.
Ha szeretnéd megérteni, hogyan jött ki ez a szám a szakértőknek, látogasd meg a Sapienship oldalát.
Persze, vitatkozhatunk a végtelenségig a pontos számról, a modelleket ide-oda tologatva. De a teljes képet kellene néznünk. A legfontosabb hír az, hogy az apokalipszis megelőzésére tűzött árcédula ez éves GDP alacsony, egyszámjegyű százaléka. Még a legpesszimistább modellek is általában öt százalék alá becslik. Legtöbbjük szerint azonban elég a jó helyre befektetni a globális GDP mindössze két százalékát.
És jegyezzük meg a befektetés szót. Nem halomnyi papírpénz tűzre vetéséről beszélünk, valami hatalmas áldozatot hozva a Föld szellemeinek. Befektetésekről beszélünk új technológiákba és infrastruktúrába, úgy mint az akkumulátorokba, vagy más technológiába a napenergia tárolására és korszerűsített energiahálózatokba az elosztáshoz. Ezek a beruházások sok új munkahelyet és gazdasági lehetőséget hoznak létre és valószínűleg hosszútávon, gazdaságilag jövedelmezőek lesznek, részben az egészségügyi kiadások csökkenésével és emberek millióinnak megmentésével a légszennyezés okozta betegségektől. Mivel az olaj és gáz gyakran autokrata és militarista rezsimeket segítenek, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésünk csökkentése hatalmas áldás lenne a demokrácia és béke szempontjából. Ez lefordítható konkrét politikai cselekvési tervvé.
Az elmúlt években megtanultuk, hogy célunkat egy számban határozzuk meg: 1,5 Celsius-fokban. Meghatározhatjuk az ehhez szükséges eszközöket egy másik számmal: két százalékkal. Fokozott beruházás a tiszta technológiákban és infrastruktúrában a globális GDP két százalékával, a 2020-as szintek felett. Természetesen, ellentétben a 1,5 Celsius-fokos értékkel, ami tudományosan alátámasztott küszöbérték, a két százalék csak egy durva becslést jelent. Ezt úgy kell érteni, mint egy becsült értéket, amely segíthet keretekbe foglalni a politikai projektet, amire az embereknek szükségük van. Ez azt mutatja, hogy a katasztrofális klímaváltozás megelőzése egy abszolút megvalósítható projekt, annak ellenére is, hogy sok pénzbe kerül.
Mivel a 2020-as globális GDP 85 billió Amerikai Dollár körül volt, egy 1,7 billió dollár körüli összegről beszélünk. De ez még mindig csak két százalék. Ez azt jelenti, hogy a környezetünk védelméhez nincs szükség a gazdaság teljes kisiklatására, vagy a modern civilizáció vívmányainak mellőzésére. Csupán a prioritást kell megváltoztatnunk.
A globális GDP két százalékának felszabadítása természetesen még messze van a teljes történettől. Nem oldja meg minden ökológiai problémánkat, az óceánok műanyagszennyezését, vagy a biodiverzitás folyamatos csökkenését. A katasztrofális klímaváltozás megelőzéséhez biztosítanunk kell, hogy a pénzeszközök megfelelő helyre kerüljenek, hogy az új beruházások ne okozzanak negatív ökológiai, vagy társadalmi következményeket. Továbbá, meg kell változtatnunk a magatartásunk és a gondolkodásmódunk többek között arról, mit eszünk és hogyan utazunk.
Egyik sem lesz egyszerű. De épp ezért vannak politikusaink. Az ő dolguk, hogy a nehéz dolgokkal foglalkozzanak. És a politikusoknak nagyon jó érzékük van két százalék ide-oda tologatásához. Mindig ezt csinálják. A különbség a jobboldali és a baloldali pártok között gyakran csak néhány százaléknyi GDP-t jelent. Egy súlyos válsággal szembekerülve a politikusok sokkal több erőforrást csoportosítanak át a küzdelemre.
Példaként, 1945-ben az USA a GDP-je úgy 36 százalékát a második világháború megnyerésére fordította. A 2008-2009-es pénzügyi válság során az USA kormánya a GDP-je 3,5 százalékát költötte olyan pénzügyi intézmények megmentésére, amelyek “túl nagyok voltak, hogy becsődöljenek.” Az emberiségnek az amazóniai őserdőt is “túl nagynak” kéne ítélnie “a becsődöléshez”.
Próbáljunk meg egy gondolatkísérletet. A tiszta Dél-Amerikai őserdők árával és az amazóniai őserdő nagyságával számolva, a helyi erdők, a biodiverzitás és az emberi közösségek védelme a kártékony üzleti érdekekkel szemben nagyjából 800 milliárd dollárba kerülne, vagy egy egyszerű kifizetésbe a globális GDP egy százalékával.
2020 első kilenc hónapjában a kormányok világszerte ösztönző intézkedéseket hoztak a globális GDP 14 százalékának sorsáról, a COVID-19 elleni küzdelemért. Ha a polgárok elég nagy nyomást gyakorolnak rájuk, a politikusok ugyanezt tehetik az ökológiai krízis elleni küzdelemért is. A befektetési bankok és a nyugdíjalapok is. A nyugdíjalapok több, mint 56 billió dollárral rendelkeznek. Mi értelme nyugdíjalappal rendelkezned, ha nincs jövőd? Jelenleg a legtöbb vállalkozás és kormány nem hajlandó további két százalékot beruházni, amire nagy szükség van a katasztrofális klímaváltozás megelőzésére. Hát akkor hova megy az a pénz? Nos, minden két évben körülbelül a globális GDP 2,4 százalékát olyan élelmiszerekre költik, amik kárba vesznek. A kormányzatok 500 milliárd dollárt költenek a – várd ki a végét, – fosszilis tüzelőanyagok közvetlen támogatására. Ez azt jelenti, hogy a kormányok minden 3,5 évben az éves globális GDP két százalékának megfelelő összeget ajándékoznak a fosszilis tüzelőanyag-iparnak. És a helyzet csak romlik, ha figyelembe vesszük azokat a társadalmi és környezeti költségeket, amelyeket a fosszilis tüzelőanyag-ipar okoz, de amelyekért nem kell fizetni, akkor e támogatások értéke valójában eléri az éves globális GDP ijesztő hét százalékát.
Gondoljunk az adócsalásra. Becslések szerint a gazdagok által adóparadicsomokban elrejtett pénz a globális GDP 10 százalékát teszi ki. Minden évben a vállalatok további 1,4 billó dollár nyereséget rejtenek offshore-cégek mögé, ami egyenlő a globális GDP 1,6 százalékával. Az apokalipszis megelőzéséhez valószínűleg új adókat kell bevezetnünk. De miért ne kezdhetnénk a régiek begyűjtésével?
A példák sokszorozhatók. De értitek a lényeget. A pénz megvan rá. Persze beszélni könnyebb az adók begyűjtéséről, az élelmiszer-pazarlás megfékezéséről, támogatáscsökkentésről, mint cselekedni, különösen akkor, amikor a világ legerősebb érdekcsoportjaival kell szembenéznünk. De ehhez nem kell csoda. Csak határozott szervezést igényel.
Nem szabad tehát a defetizmusnak engednünk. Ha azt mondja valaki, “Túl késő, itt az világvége,” válaszold azt, ”Még nem, és két százalék is elég a megelőzéséhez.” És amikor a COP 27 összeül Egyiptomban 2022 novemberében, el kell mondanunk a jelenlévő vezetőknek, hogy nem elég homályos ígéreteket tenni az 1,5 Celsius fokról. Azt szeretnénk, hogy elővegyék tollaikat és aláírják a számlát az évi globális GDP két százalékáról.
Köszönöm.
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
