Új tudományos tanulmány: A fosszilis óriások 28 billió dollár kárt okoztak a szélsőséges hőség miatt – és a tudomány szerint ez most már bizonyítható

A Dartmouth College kutatói a Nature folyóiratban publikálták azt az első átfogó elemzést, amely konkrét fosszilis tüzelőanyag-vállalatokat köt össze konkrét éghajlati károkkal. Az eredmény: 1991 és 2020 között a vizsgált 111 vállalat kibocsátása mintegy 28 billió dollár gazdasági veszteséget okozott a szélsőséges hőhullámokon keresztül. A szerzők szerint a tudományos bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy a bíróságok előtt is megállják a helyüket.

A lényeg röviden

A kutatók 111 fosszilis tüzelőanyag-vállalat kibocsátását vizsgálták, és arra jutottak, hogy az általuk okozott extrém hőség 28 billió dollár (2020-as amerikai dollárban) gazdasági kárt okozott 1991 és 2020 között. A teljes összeg mintegy egyharmada mindössze öt vállalathoz köthető:

Vállalat	Becsült kár
Saudi Aramco	2,05 billió $
Gazprom	2 billió $
Chevron	1,98 billió $
ExxonMobil	1,91 billió $
BP	1,45 billió $

A tanulmány szerint virtuálisan biztos (99%-os valószínűséggel), hogy mindegyikük hozzájárult a globális hőhullámok okozta veszteségekhez.

Hogyan lehet ezt tudományosan bizonyítani?

A kutatók egy háromlépcsős, end-to-end attribúciós módszertant dolgoztak ki, amely a kibocsátástól a kárig vezeti vissza az ok-okozati láncot:

1. Kibocsátás → felmelegedés: A FaIR (Finite amplitude Impulse Response) klímamodellel 1001 szimulációt futtattak. Minden esetben eltávolították egy-egy vállalat teljes kibocsátását a globális adatokból, és megnézték, mennyivel lett volna hűvösebb a világ nélkülük. Ez a „leave-one-out” módszer.
2. Globális felmelegedés → helyi hőség: Úgynevezett „pattern scaling” technikával fordították le a globális hőmérséklet-emelkedést regionális szintű változásokra. Az elemzés az öt legforróbb nap (Tx5d) hőmérsékletét vizsgálta minden évben.
3. Hőség → gazdasági kár: Egy empirikus kárfüggvény segítségével kiszámították, hogyan hat a szélsőséges hőség a gazdasági növekedésre. Az eredmény: a trópusi régiókban 1 °C-os hőmérséklet-emelkedés a legforróbb napokon több mint 1 százalékponttal csökkenti a növekedést, míg a mérsékelt övi régiókban a hatás enyhébb.

Például a Chevron kibocsátása a tanulmány szerint 0,025 °C-kal (kb. 0,045 °F) emelte a Föld átlaghőmérsékletét – önmagában ez is mérhető, bár elsőre csekélynek tűnő változás, amely globális szinten mégis billiós nagyságrendű károkat okoz.

A károk földrajzilag egyenlőtlenül oszlanak el

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a károk aránytalanul sújtják a trópusi régiókat – Dél-Amerikát, Afrikát és Délkelet-Ázsiát –, amelyek a legkevésbé felelősek a felmelegedésért. Ezekben a térségekben az öt legnagyobb kibocsátó okozta hőség évi több mint 1%-os GDP-csökkenést eredményezett.

Ezzel szemben az Egyesült Államok és Európa – ahol a legnagyobb kibocsátók közül többnek a székhelye is található – enyhébb károkat szenvedett. A kutatók ezt globális egyenlőtlenségként írják le: a kibocsátás és annak következményei térben elválnak egymástól.

Nem csak a hőség: konkrét történelmi események is elemezhetők

A kutatók nem csak a hosszú távú, halmozott károkat vizsgálták, hanem négy konkrét történelmi hőhullámot is:

• India, 1998
• Franciaország, 2003
• Oroszország, 2010
• USA, 2012

Például a Chevron kibocsátása 28,8 milliárd dollár kárt okozott a 2012-es észak-amerikai hőhullámban, míg a BP 1,9 milliárd dollárért volt felelős az 1998-as indiai hőhullámban. Ez azért fontos, mert a klímaperek gyakran egy-egy konkrét eseményre összpontosítanak – például az Oregon megye által indított per a 2021-es csendes-óceáni északnyugati hőhullám miatt.

Jogi következmények: „a tudományos érvelés lezárult”

A tanulmány szerzői – Christopher W. Callahan és Justin S. Mankin – szerint a tudományos bizonyítékok most már elegendőek ahhoz, hogy a bíróságok előtt is megállják a helyüket. Ahogy fogalmaznak: „a tudományos érvelés a klímafelelősség mellett lezárult”.

Ez hasonló ahhoz a jogi stratégiához, amelyet a dohányiparral szemben alkalmaztak a tüdőrákos esetekben, vagy a gyógyszergyárakkal szemben az opioidválságban. A kutatók szerint a fosszilis vállalatok 1970-es évek óta tudtak a klímaváltozásról, és szándékosan kétségbe vonták azt – ez pedig a „gondossági kötelezettség” (duty of care) megsértését jelentheti.

A tanulmány rámutat arra is, hogy a károk összege több mint 50%-kal változhat attól függően, honnan számoljuk a kibocsátást:

• 1850-től számolva egy 5%-os kibocsátási részesedés 4,2 billió dollár kárt jelent.
• 1977-től (az Exxon első klíma-előrejelzése) ez 3,3 billió dollár.
• 1990-től (a klímatudományos konszenzus kialakulása) 2,5 billió dollár.

Ez a jogi szempontból kulcsfontosságú: a vállalatok felelőssége nem csak a legutóbbi évtizedekre terjedhet ki.

Mi hiányzik még?

A szerzők elismerik, hogy a tanulmány nem teljes körű. Csak a hőség okozta károkat vizsgálták, nem foglalkoztak például az árvizekkel, aszályokkal, hurrikánokkal vagy a tengerszint emelkedésével. Ezek a jelenségek tovább növelnék a becsült károkat.

Emellett Michael Mann, a Pennsylvaniai Egyetem klímakutatója (aki nem vett részt a kutatásban) szerint a számok valószínűleg jelentősen alulbecsülik a valódi károkat, mivel sok más éghajlati változót nem vettek figyelembe.

A tanulmány azt is javasolja, hogy hozzanak létre egy állandó, független tudományos testületet – a World Weather Attribution mintájára –, amely valós időben végezne end-to-end attribúciós elemzéseket, és szakértői tanúként segítené a bíróságokat.

Mit jelent mindez?

A tanulmány mérföldkőnek tekinthető, mert első alkalommal számszerűsíti és konkrét vállalatokhoz köti az éghajlati károkat egy tudományosan megalapozott, reprodukálható módszertannal. Bár a klímaperek eddig nem jártak sikerrel a nagy szén-dioxid-kibocsátókkal szemben, a szerzők szerint a bizonyítékok erőssége megváltoztathatja ezt.

Ahogy Friederike Otto, az Imperial College London klímakutatója – aki szintén nem vett részt a kutatásban – fogalmazott: „Jó lenne, ha ezt a megközelítést több csoport is átvenné. Ahogy az esemény-attribúció esetében is, minél többen csinálják, annál jobb lesz a tudomány.”

Források:

• Callahan, C. W. & Mankin, J. S.: Carbon majors and the scientific case for climate liability. Nature (2025). DOI: 10.1038/s41586-025-08751-3
• CBS News: Fossil fuel companies caused $28 trillion in climate damage, study finds (2025. április 23.) – https://www.cbsnews.com/news/fossil-fuel-companies-emissions-climate-damage-study/

Az átváltásoknál az 1 °F = 0,556 °C képletet alkalmaztam. A tanulmányban szereplő értékek Celsius-fokban értendők.

Rampasek László A.