’Mindent vagy semmit’ a címe annak a 2023-ban készült amerikai akciófilmnek, melytől producerei előzetesen – mint afféle női James Bondként aposztrofált mozitól – óriási sikert vártak.

Az amazonszerű főhős – Gal Gadot alakította – elbűvölő volt, odacsapott rendesen, és a filmben addig küzdött, míg végül jól meg is mentette a világot. Azonban, mindez kevésnek bizonyult az üzleti és a közönségsikerhez.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de talán jobb lett volna csak annyit megígérni, hogy a Netflix mindent belead, amit a világmegmentős-akciófilmekről gondol, így megbocsáthatóbb lett volna cselekmény kidolgozatlansága is.

Mindez a Jedlik Ányos nevére írt energetikai nagy tervvel kapcsolatban jutott az eszembe. A nagybetűs Program, ami mindent is akar és mindenkinek ígér valamit. Az uniós és hazai állami támogatások együttesen 440 milliárd forintnyi pályázható támogatásától azt várják, hogy egyszerre emeli meg az egész magyar energetikai rendszert. Erről beszélt elsőként a szakminiszter, majd a márciusi bejelentés óta pedig az is kiderült, hogy tíz fejezetre osztják szét az összeget, és a pályázati kiírások zömmel a második félévben aktivizálódnak. A támogatások közel negyedét a geotermia és a távhőszektor, míg a tizedét pedig a biogáz és biometán szektor kapja majd meg. A legnagyobb, 270 milliárdos keretből pedig vállalkozások energiahatékonysági beruházásait, épületek szigetelésére illetőleg gyártási folyamatok energiahatékonyságának növelését támogatják. De egy külön rubrika lesz az energiatárolási beruházások támogatására is, amelyre maradékelven – a saját gyors matekom alapján – legfeljebb 34 milliárdos keret jut, ami a Program kevesebb, mint 10%-a.

Nem a változás a kérdés, hanem hogy ez az összeg önmagában mire lesz elég. Nincs vita: minden érintett területnek égetően szüksége van efféle ösztönzőkre! A ’mindenre adunk egy kicsit’ azonban számomra egyben a fókusz hiányát is jelenti. Az energiatárolós támogatások volumene és célmérete – miszerint jövőre a jelenlegi 20-30 MW (sic!) tárolási kapacitás így majd 500MW-ra jól felhízik – például nekem nem is jön ki. A Mol már elindult 40 MW kapacitású tiszaújvárosi energiatároló projektjét alapul véve, amelynek befejezését 6,6 milliárdos beruházással (benne ~40%-os, azaz 2,7 milliárdos állami támogatással) jövő márciusra ígérik, az 500 MW országos tárolási kapacitás sem időben, sem méretben nem látszik teljesen befuthatónak. Ehhez még 10-12 hasonló giga méretű zöld energiatárolási beruházást kellene elindítani, megpályázni, finanszírozni, befejezni és üzembe helyezni. A 34 milliárd elvileg erre éppen fedezetet tud nyújtani a fenti projekthez hasonló, nagyságrendileg 40%-os támogatásintenzitás mellett, de ezek zömét már be kellett volna, vagy hamarosan be kellene jelenteni, hogy odaérjünk. Pedig ez kritikus lenne azért, hogy a magyar áramárak ingadozása ne alakuljon folyamatosan Európa-bajnok szinten a hatékony és nagy volumenű energiatárolás hiányában. Jelenleg a hatalmas árampiaci egyensúlytalanság árát egyrészt a KÁT-os és METÁR-os naperőműveket a rendszerhasználati díjakon keresztül támogató ipari felhasználók fizetik meg, másrészt így  a piaci (PPA-s) naperőműveket üzemeltetők szépen kivéreznek, ami mára már egy fenntarthatatlan helyzetet hozott létre a hazai zöld átmenet vonatkozásában.

A ’Mindent vagy semmit’ című alkotást az előzetes média felhajtás és az utólagos értékelés közti óriási szakadék miatt a Rolling Stone végül az év tíz legrosszabb filmje közé sorolta, a film totálisan elbukott. A rendezői akarat a Jedlik Ányos Energetikai Programban is megvan, a média felhajtás adott, de a forgatókönyv egyelőre nagyon hiányos, a színészek és a forgatási helyszínek nincsenek még leszerződve. Azonban a jövő év végi világpremier már jó előre be van lengetve, csak nehogy végül semmi legyen a mindenből!

Tóth Levente, a Mitigia alapítója