2025 áprilisában újabb történelmi mérföldkőhöz érkeztünk az emberiség által generált klímaváltozás kronológiájában: a hawaii Mauna Loa obszervatórium heti átlagban 430 ppm-es szén-dioxid-koncentrációt mért a légkörben.
Ez a legmagasabb érték legalább 800 000 éve – de valószínűleg sok tízmillió évre visszamenőleg is.
Ezzel párhuzamosan a NASA GISS adatai szerint a globális átlaghőmérséklet is példátlanul magas: 2025 áprilisában az ipari forradalom előtti szinthez képest meghaladta az 1,6 °C-os eltérést. A trend nemcsak folytatódik – gyorsul.
A légköri CO₂ növekedése (NOAA) az ipari forradalom előtti szintről már több mint 50%-kal nőtt (280 ppm → ~425 ppm). A globális felszíni hőmérséklet emelkedése (NASA GISS) 2025 áprilisára 1,6°C körüli értéket ért el az 1881–1920-as átlaghoz viszonyítva. A trend gyorsul – a növekedés meredekebb, mint bármikor a mért történelem során, és valószínűleg példátlan több tízmillió éve. A grafikonokat Peter Carter (Climate Emergency Institute) állította össze, komoly tudományos háttérrel.
A NOAA hosszú távú mérései alapján az atmoszférikus CO₂-szint az 1980-as évek vége óta meredeken emelkedik, mára meghaladva az iparosodás előtti 280 ppm-es szintet több mint 50%-kal. A növekedés már nem lineáris: a görbe egyre meredekebbé válik, ami azt jelzi, hogy a kibocsátások csökkenésének remélt jelei – ha egyáltalán vannak – még nem elegendőek a pálya megtöréséhez.
A globális átlaghőmérséklet emelkedése szoros összefüggést mutat a CO₂-koncentrációval. A NASA GISS által közzétett adatok szerint az évtizedek óta tartó melegedés 2024-ben és 2025 első hónapjaiban látványos gyorsulást mutatott. A 1,5 °C-os cél – amelyet a Párizsi Klímaegyezmény még elérhetőnek tartott – mára gyakorlatilag elveszett. Több tudós, köztük Peter Carter (Climate Emergency Institute) és Eliot Jacobson professzor is arra figyelmeztet, hogy a 2 °C-os határ is egyre kevésbé tartható.
A most mért 430 ppm-es érték különösen aggasztó annak fényében, hogy korábban a tudományos közösség 430 ppm környékére becsülte azt a határértéket, amely még talán kompatibilis az 1,5 °C-os melegedéssel. Az új adatok szerint viszont e szint elérése nemhogy nem hozta meg a stabilizációt, de a globális hőmérséklet gyorsulva emelkedik. A 450 ppm-es szint, amelyet sok szakértő már a 2 °C-os határ átlépésével azonosít, karnyújtásnyira van.
A Mauna Loa-i CO₂ szint most először érte el a 430 ppm havi átlagot. Ez valószínűleg magasabb, mint az elmúlt több mint 3,3 millió év. A globális növekedési ütem hihetetlenül gyors. Nehéz eltúlozni, mennyire példa nélküli ez!
Ezzel egy időben a paleoklíma-kutatások szerint hasonló koncentráció utoljára a pliocén korban (kb. 3–5 millió évvel ezelőtt) volt jellemző, amikor a tengerek szintje több méterrel magasabban állt, és az északi félteke jégtakarói jóval kisebbek voltak.
A 430 ppm-es CO₂-szint, és az 1,6 °C-os globális hőmérsékleti anomália sokak számára csak számoknak tűnhetnek, de ezek a számok nagyon is konkrét jövőt vetítenek előre: ökoszisztémák összeomlása, szélsőséges időjárás, tengerszint-emelkedés, élelmiszerbiztonsági válságok. A 350.org mozgalom neve – amely korábban a 350 ppm-es „biztonságos felső határra” hívta fel a figyelmet – ma már szinte naiv emléknek hat.
A fordulópont itt van, sőt, valószínűleg már mögöttünk. Most már nem a megelőzésről, hanem az alkalmazkodásról, a károk csökkentéséről, és a radikálisan új gazdasági és társadalmi modellek kialakításáról kell beszélnünk – ha még időben akarunk lenni.
Rampasek László A.