U Thant ENSZ-főtitkár: Tisztelt Küldöttek, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferenciát, amelyet az Egyesült Nemzetek közgyűlése hívott össze az idei évben, 1968-ban, ezennel megnyitom.

50 évvel ezelőtt a családtervezést emberi jogként ismerték el.

Halima Warzazi, Marokkó: Honnan ered a nők elleni diszkrimináció? Mi az oka ezeknek az előítéleteknek? A férfi azt hitte, ő hozta világra a gyerekeket, ő a család feje. Erre alapozták a patriarchális társadalmat. Úgy hitték, hogy a nő csak befogadja és megszüli a gyereket, és ezzel véget ér a szerepe.

1968. május 13-án, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferencián a világ vezetői elfogadták a Teheráni Nyilatkozatot.

Ezen a konferencián új módokat kell találnunk az emberi jogok elismeréséért és biztosításáért zajló folyamatos küzdelem támogatására.

A Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia záróokmánya
Teherán, 1968. április 22. – május 13.
ENSZ, New York, 1968

A szülőknek alapvető emberi joga, hogy szabadon és felelősségteljesen meghatározhassák, hány gyermekre vállalkoznak, és mikor.

Ez azt jelenti, hogy a nőknek joguk van megválasztani, hogy teherbe akarnak-e esni, és ha igen, mikor.

A nőknek joguk van tudni, hogyan működik a testük, és mikor fogamzóképesek.

A nőknek joguk van az egészségügyi ellátáshoz, amely támogatja a döntéseiket.

Ez a jog segíti a nőket abban, hogy tanulhassanak és munkát vállalhassanak, kitörhessenek a szegénységből, és olyan családjuk lehessen, amilyet szeretnének.

Ámulatba ejtette őket, amikor megtudták, hogy a nő nem csak szülőgép, hanem a gyermek létrehozása a legnagyobb cselekedete.

De a családtervezésért folyó harc nem ért véget.

Több mint 200 millió nő szeretné elkerülni a terhességet, mégis nélkülözi a megbízható fogamzásgátlást.

Ez nem csak a körülményeikből fakad.

Ez emberi jogi kérdés.