A megváltozó éghajlat a magyar vízgazdálkodást is új helyzet elé állítja

A Balaton és a Fertő-tó vízháztartásának változásai, a szélsőségesebb csapadékmintázatok és a vízkészletek védelme mindannyiunk jövőjét érintik.

A Hidrológiai Közlönyt valószínűleg kevesen olvassák a szélesebb közönségből, pedig a 2025-ben megjelent szám több olyan tanulmányt is közöl, amelyek nagyon is mindannyiunk jövőjéről szólnak. A Balaton és a Fertő-tó vízháztartásának változása, a szélsőségesebb csapadékmintázatok, a vízkészleteink védelme és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem csupán vízügyi szakemberek ügye. Ezek a kérdések egyre közvetlenebbül érintik Magyarország mindennapjait.

A ClimeNews-on ezért most ebből a szakmai anyagból emelem ki és próbálom közérthető formában bemutatni azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyekre érdemes mindannyiunknak odafigyelni.

A Hidrológiai Közlöny 2025/1-es számának egyik legfontosabb tanulmánya a Balaton jövőbeni vízháztartását vizsgálja. Honti Márk, Istvánovics Vera, Berecz Diána, Fülöp Bence és Herodek Sándor klímamodellekre épülő hidrológiai és vízszintszabályozási modellekkel elemezték, hogyan változhat a tó vízszintje a következő évtizedekben.

A kutatás szerint a Balaton természetes vízkészletváltozása az éghajlatváltozás következtében fokozatosan csökkenhet, és az éghajlati forgatókönyvtől függően akár negatív tartományba is kerülhet.

Ez azért különösen fontos, mert a Balaton sekély tó, ezért vízháztartásának változásaira érzékenyen reagál. Az optimistább RCP4.5 forgatókönyv mellett is előfordulhatnak a jövőben olyan időszakok, amikor vízpótlás nélkül nagyon alacsony vízállás alakul ki. A tanulmány szerint 2040 után a tó mai használati módjai várhatóan már csak időszakos vízpótlással tarthatók fenn.

Az RCP8.5 forgatókönyvben pedig a század utolsó harmadában a vízmérleg drámai romlásával számolnak, és a tó jelenlegi kiterjedésének megőrzéséhez jelentős, a század vége felé akár tartós vízpótlásra lehet szükség.

A probléma azonban nem egyszerűen az, hogy „kevesebb lesz a víz”. A kutatók szerint a tartósan magas vízszint fenntartása a melegedő éghajlat mellett maga is kedvezőtlen vízminőségi és ökológiai következményekkel járhat.

A tanulmány a 2019-es balatoni rekord algavirágzást is az éghajlatváltozás és a vízszintszabályozás összefüggésében vizsgálja. A melegebb, szélcsendes időszakokban kialakuló tartós hőrétegződés kedvezhet az algák elszaporodásának.

A Balaton tehát egy olyan helyzet felé haladhat, ahol egyszerre kell kezelni az alacsony vízállás és a túl magas, tartósan fenntartott vízszint következményeit. A kutatók szerint a jövőbeni vízszint-ingadozások akkor is elkerülhetetlenek lesznek, ha fenntartható módon megtervezett vízpótlás áll rendelkezésre. Emiatt már most meg kell kezdeni az infrastruktúra és a vízhasználók felkészítését.

Nem csak a Balaton van változásban

A folyóirat ugyanebben a számában Török Sebestyén Dániel és Torma Péter a Fertő-tó párolgását és a különböző párolgásszámítási módszereket vizsgálták.

Eredményeik szerint a klímaváltozás következtében a Fertő-tó vízmérlegét meghatározó tényezők is változnak, és összességében csökkenő vízkészlet figyelhető meg.

A kutatás egyik különösen érdekes eredménye, hogy a Fertő-tó párolgásának hazai gyakorlatban alkalmazott, Meyer-képleten alapuló számítása jelentősen túlbecsüli a párolgást. A szerzők egy 2012–2022 közötti, 11 éves időszakot vizsgáltak, és arra jutottak, hogy az energiamérleg-alapú módszer pontosabb eredményt ad.

Ez azért lényeges, mert a párolgás a vízmérleg egyik legfontosabb veszteségtétele, így annak pontos meghatározása a jövőbeli előrejelzések szempontjából sem közömbös.

A harmadik fontos tanulmány Szám Dorottya, Hetesi Zsolt, Bódi Tibor és Marosi Zoárd Ivor munkája, amely a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság működési területének csapadékmintázatait vizsgálta.

Az eredmények alapján a térségben az aszályos és az extrém csapadékos időszakok gyakorisága egyaránt növekszik. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy egyre kevesebb eső hullik. A vízháztartás szempontjából éppen az jelenthet komoly problémát, hogy a csapadék eloszlása szélsőségesebbé válik: hosszabb száraz időszakokat rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadék követhet.

Ez alapvetően változtatja meg a vízgazdálkodás feladatát. Egyre fontosabbá válik, hogy a nagy mennyiségben, rövid idő alatt érkező vizet ne egyszerűen elvezessük, hanem ahol lehet, megtartsuk a tájban, és felhasználható vízkészletté tegyük.

A három tanulmány együtt egy fontosabb képet rajzol ki. A Balaton esetében a természetes vízmérleg romlásának kockázata, a Fertőnél a párolgás és a vízmérleg bizonytalansága, a Tiszántúlon pedig a szélsőségesebb csapadékmintázatok mutatják ugyanannak a problémának különböző oldalait.

Magyarország vízgazdálkodásának tehát nem egyszerűen a vízhiányra kell felkészülnie, hanem egy megváltozó vízháztartásra. Máskor érkezhet a csapadék, hosszabbak lehetnek a száraz időszakok, változhat a párolgás, miközben egy-egy nagyobb csapadékesemény során továbbra is hatalmas mennyiségű víz érkezhet rövid idő alatt.

A kérdés egyre kevésbé az, hogy lesz-e víz, és egyre inkább az, hogy képesek leszünk-e megtartani és ésszerűen felhasználni akkor, amikor megérkezik.

A Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmányok alapján egy dolog világosan látszik: a magyar vízgazdálkodásnak olyan éghajlathoz kell alkalmazkodnia, amely már nem ugyanúgy működik, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A cikk alapjául szolgáló tanulmányok

1. Honti Márk – Istvánovics Vera – Berecz Diána – Fülöp Bence – Herodek Sándor:
A Balaton vízpótlása: Tenni, de mikor és mit?
Hidrológiai Közlöny, 105. évfolyam, 1. szám, 2025, 6–22. oldal.
DOI: 10.59258/hk.18346

2. Török Sebestyén Dániel – Torma Péter:
A Fertő tó párolgásának vizsgálata párolgásszámítási módszerek összehasonlításával
Hidrológiai Közlöny, 105. évfolyam, 1. szám, 2025, 36–45. oldal.
DOI: 10.59258/hk.18333

3. Szám Dorottya – Hetesi Zsolt – Bódi Tibor – Marosi Zoárd Ivor:
Csapadékmintázatok vizsgálata a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén
Hidrológiai Közlöny, 105. évfolyam, 1. szám, 2025, 46–54. oldal.
DOI: 10.59258/hk.18331

A három tanulmány a Hidrológiai Közlöny 2025. évi 105. évfolyamának 1. számában jelent meg, amelynek tudományos közleményei között a Balaton, a Hévízi-tó, a Fertő-tó, a Tiszántúl csapadékmintázatai és a hidrológiai modellezés is helyet kapott.

Forrás: Hidrológiai Közlöny – 2025/1

Rampasek László A.