A pusztulás üteme sohasem volt ekkora a Földtörténetben

A biodiverzitás-vesztés az emberiséget is fenyegeti!

Az ENSZ biodiverzitásról szóló legfrissebb jelentése alapján egymillió faj áll kipusztulás előtt, amit az emberek is megszenvednének. A kutatás alapján a pusztulás üteme sohasem volt ekkora a Földtörténetben, még az 5 korábbi nagy kihalási esemény ideje alatt sem.

A pusztulás üteme sohasem volt ekkora a Földtörténetben | climeNews - Hírportál

A korábbi hasonló jelentésekhez képest ezúttal nem csak arra mutattak rá, hogyan okozza az egyre növekvő népességű emberiség tevékenysége a fajpusztulást. Arra is rávilágítottak, hogy a fajok kihalása hogyan ássa alá az élelmiszerbiztonságot, a vízbiztonságot és az emberek egészségét. A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével foglalkozó Kormányközi Platform (IPBES)  vezetője, Robert Watson így fogalmazott:

A biodiverzitás csökkenése erodálja a gazdaságunk, megélhetésünk, az élelmiszerbiztonság és az életminőség alapjait világszerte.

A szerzők sürgetik a világ kormányait, hogy tegyenek azonnali intézkedéseket a biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás ellen, akár a nagyvállalatok érdekeivel szemben is. A klímaváltozás ugyanis súlyosbítja a biodiverzitás-vesztést is. Példának okáért, az óceáni ökoszisztémák sérülnek az átlaghőmérséklet emelkedése, és az óceánok elsavasodása miatt (mely utóbbi a légkörbe kerülő extra szén-dioxid miatt alakult ki). A korallzátonyok pusztulása a halak pusztulását eredményezi, ami milliárdokat érint, akik a tengeri ételekből nyerik a proteint.

A jelentés hangsúlyozza a növekvő emberi népesség hatását az állatokra, amiktől saját túlélésünk is függ. A rovarirtó szerek ugyanis azokat az ízeltlábúakat is megölik, amik a beporzásért felelősek, ezáltal hosszútávon súlyos hatással van a hozamokra. A globális kereskedelem folytán invazív fajok kerülnek be idegen országokba, amik tönkreteszik a termést, és megölik a  fákat. Az utazók pedig olyan mikrobákat hurcolnak távoli helyekre, amik halálosak az ottani állatokra, mert immunrendszerük nincs felkészülve rájuk. Watson így reflektálta az elmúlt 25 év eseményeire:

1992 óta mondjuk a világnak, hogy nagy baj van. Mi változott azóta? Ma sokkal rosszabb a helyzet, mint 1992-ben. Elvesztegettük az összes időt... az elmúlt 25 évet.

A kutatás szerzői rámutatnak, hogy 1950 óta háromszorosára nőtt az emberi népesség, 1992 óta pedig kétszeresére nőtt a települések területe, így nem csoda, hogy a vadvilág visszaszorul.

Ezt a kulcsfontosságú tényezőt egyébként a Greenpeace erről szóló sajtóközleménye „elfelejtette” megemlíteni, ami betudható az érzelmi alapú mentális blokkoknak, bár ez egy környezetvédő szervezet esetén fölöttébb ironikus. Míg sajtóközleményükben megoldás gyanánt az étkezési szokások megváltoztatását hangsúlyozzák, elhallgatják a tényt, miszerint az eggyel kevesebb gyermek vállalása (ill. egy nem kívánt nemzés folyamatos megelőzésének támogatása) klímavédelmi és környezetvédelmi szempontból többet ér, mint a veganizmus, a repülés kerülése, és az autómentes életmód együttvéve.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az emberiség még ma is csekély hatással van a Földre. Számukra tanulságosak lehetnek a kutatás erre vonatkozó megállapításai. Például az, hogy az emberiség a földfelszín 75%-át módosította, a tengeri környezetnek pedig több, mint felét. Mára már a szárazföldek több, mint kétharmadát, az édesvíz-készletnek pedig háromnegyedét a mezőgazdaság használja.

A tengeri halak, -emlősök és -teknősök attól is pusztulnak, hogy ételnek nézik a vízben lebegő műanyagdarabkákat. A mikroszkopikus méretűre széthullott műanyagrészecskéket megevő tengeri halakat pedig az emberek is megeszik, így végeredményben magunkat mérgezzük vele (a műanyagok monomerei, és az adalékanyagok is mérgezőek lehetnek). Nem árt tudni, hogy a tengeri műanyaghulladék 60%-a mindössze 5 nagy népességű szegény országból származik (Kína, Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam), vagyis a népesség ebben is fontos szerepet játszik.

Itt az ideje felismerni, hogy nincs értelme sem klímavédelemről, sem pedig a fajok és ökoszisztémák védelméről beszélni anélkül, hogy megállítanánk a népességnövekedést (természetesen humánus módon, az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása révén).

Forrás: The Washington Post / IPBES Science and Policy for People and Nature

Kántor Sztella Nóra
Rampasek László