Már így is túl sokan vagyunk

Egyre többen fognak élni egyre rosszabb körülmények között, amitől még többen leszünk.

Már így is túl sokan vagyunk | ClimeNews

Kun Ádám1,2,3,4

1 Evolutionary Research Institute, Centre for Ecological Research, Klebelsberg Kuno u. 3., H-8237 Tihany, Hungary
2 Parmenides Center for the Conceptual Foundations of Science, Parmenides Foundation, Kirchplatz 1, D-82049 Pullach, Germany
3 MTA-ELTE Theoretical Biology and Evolutionary Ecology Research Group, Pázmány Péter sétány 1/C, H-1117 Budapest, Hungary
4 Institute for Advanced Studies Kőszeg, Kőszeg, Hungary

[email protected]


Az emberi népesség jelenleg is exponenciálisan növekszik, bár üteme mérséklődött, az előrejelzések szerint még további 2-3 milliárd emberrel lesz több a Földön, mielőtt elérné a maximumát. A világ fejlettebb régióiban a népesség alapvetően fogy, azaz hosszútávon egy fenntarthatóbb népesség szám felé tart. Ez a második demográfiai átmenetnek köszönhető, amely átmeneten a világ többi részének is át kell esnie, hogy a Föld teljes lakossága is inkább csökkenjen, mint nőjön. Egy csökkenő lakosság mellett a klímacélok az egyéni életvitel kisebb változásával érhetőek el, viszont az elöregedő társadalom kihívást jelent. Mivel az öregedő társadalom globális jelenség lesz évtizedeken belül, de egy lényegesen magasabb népesség mellett a klímaváltozás társadalmi hatásai még kezelhetetlenebbek, így a mellett érvelek, hogy a fejlett világnak azon kell fáradoznia, hogy a saját öregedő társadalmából fakadó problémáit megoldja bevándorlás nélkül, miközben segítsen megállítani a fejlődő országok népességrobbanását. Ezen országok általában olyan területen helyezkednek el, amelyeket a leginkább fogja sújtani a klímaváltozás, ami a növekvő lakosság és növekvő fogyasztással együtt egyre súlyosabb problémát okoz.

Kulcsszavak: népességrobbanás, klímaváltozás, ökológiai lábnyom, migráció, öregedő társadalom


The human population is still growing exponentially, and while the growth rate has shrunk somewhat over the past few decades, we still expect an increase of 2-3 billion to the total population count before we reach a maximum. In the more developed part of the globe, the population is already shrinking, which contributes to sustainability. This is due to the second demographic transition, i.e. low mortality coupled with low fertility, which should be absolved by all humanity so that the total population could begin to shrink. If the population is shrinking, then our climate goals can be achieved with less per capita change in our way of life. However, the transition also means an aging population, which will be a global phenomenon in a few decades. If countries have to deal with an aging population and climate change and they are burdened with a considerably higher population, then it is bound to fail. I argue that developed countries have to deal with the issues raised by their own aging population without immigration, and help other countries stop their population-growth.

This demographic transition and the population decrease it will bring can be reached by making contraception widely available in all countries including poor ones. Developing countries lay on parts of the globe which will be disadvantageously affected by climate change. This coupled with an increasing population and an increasing consumption will only worsen the situation.

Keywords: population growth, climate change, ecological footprint, migration, aging population, demographics, demographic transition

Népességrobbanás

Minden evolúciós egység képes az exponenciális növekedésre. Ez az evolúcióbiológia (és az ökológia [1]) egyik alapja. Úgy szokás elmagyarázni az exponenciális növekedést, hogy ha egyetlen baktériumból indulunk, ami 20 percenként osztódik, akkor 88,6 óra múlva több baktérium lenne, mint ahány atom van a látható univerzumban. Ez természetesen lehetetlen, de mindenesetre jól szemlélteti az exponenciális növekedés erejét. Darwin nem említi a baktériumok szaporodását, hanem a lassú szaporodású elefánt példáján mutatja be, hogy milyen gyorsan szaporodna el az. Hozzáteszem, a számolás több nekifutásra sem lett teljesen pontos, és a valóságban ennél gyorsabban szaporodnak az elefántok [2]. Darwin viszont Malthustól veszi át a mértani haladvány szerinti szaporodást az evolúcióelmélethez, aki az emberi populáció növekedésével kapcsolatban tette ezt a megfigyelést. A XIX. század elején érhette el az emberiség az első 1 milliárd főt, azóta ez majdnem megnyolcszorozódott (1. ábra). Az emberi populáció azóta is töretlenül exponenciálisan növekszik.

Már így is túl sokan vagyunk | ClimeNews

  1. ábra. Az emberi populáció növekedése az elmúlt 400 évben. A 1925 előtti adatok Colin McEvedy és Richard Jones Atlas of World Population History (Middlesex, England: Penguin, 1978, 342‒344, 347, 350, 353) című művéből származnak. A 1925‒1939-es adatokat a Nemzetek Szövetsége Évkönyveiből, míg az 1961 utáni adatokat az ENSZ statisztikai adatbázisából vettem.

A természetes szelekció alappillére, hogy bár a populációk képesek az exponenciális növekedésre, azt a végtelenségig nem folytatják. Valami szabályozni fogja a populációméretet, így a populáció növekedése megáll és – amennyiben a környezet változatlan marad – egy egyensúlyi érték körül mozog. Nincs végtelen növekedés. Egyszer az emberi populáció növekedése is megáll. Jelenleg 1,09% az éves növekedés, ilyen ütemben 2022/23 környékén elérjük a 8 milliárd főt, 2034-ben a 9 milliárdot, 2050-re túl leszünk a 10 milliárdon. Az ENSZ projekciója nincs ettől a nagyon nyers becsléstől messze, bár a lassuló ütemű növekedést figyelembe véve akár elképzelhető, hogy még ebben az évszázadban megáll a növekedés [3], bár ezt az óvatosan optimista kilátást nem minden előrejelzés osztja [4].

A populációnövekedés ütemének csökkenése mögött az úgynevezett második demográfiai átmenet van. Az ember egy hosszú életű és a többi emberszabásúhoz képest szapora faj [5, 6]. A csecsemő és gyermekhalandóság viszont igen jelentős (ez amúgy általános az állatvilágban), az újszülöttek 27%-a nem élte meg az egy éves kort, és majdnem felük nem érte el az ivarérettséget [7]. Ez még a XVIII. században is így volt. A higiéniás körülmények javulása, a közegészségügyi felvilágosítás, az egészségügyi szolgáltatások fejlődése következtében a mortalitás a XIX. század végétől rohamosan és meredeken csökkent. A gyermekmortalitás globális átlaga 3,9%, a fejlett világban 1% alatti, míg legmagasabb a szub-szaharai régióban (7,6%) [8]. A fertilitás, azaz a vállalt gyerekszám viszont nem csökkent azonnal, az még mindig azon a szinten volt, amikor a született gyerekek fele meghalt a 15. születésnapja előtt. Ez az első demográfiai átmenet, amit a halálozási ráta drasztikus csökkenése és továbbra is magas gyerekszám jellemez. Ez az élethossz növekedésével egy robbanásszerű populációnövekedést eredményezett. A XX. században több, mint ötmilliárd emberrel lett több a Földön (1. ábra).

A második demográfiai átmenet a fekunditás csökkenése egy alacsonyabb szintre. Ez akár egy generáció, vagy rövidebb idő alatt is végbemehet. Európában és Észak-Amerikában már túl vagyunk ezen. Ezen vidékeken már nemhogy nő, hanem csökken a populáció, amit egyedül a bevándorlás kompenzál. Magyarország lakossága 1980 körül érhette el maximumát 10,7 millió fővel. Ma 9,7 millió lehet a népesség. A második demográfiai átmenet mögött tudatos választás van, a családok kevesebb gyermeket vállalnak. Ezt többek között a hatékony és elérhető fogamzásgátlási technikáknak köszönhetőek. Az átmenetben a nők oktatása, jogaik kiterjesztése, egyenjogúságuk lehetővététele kulcsfontosságú. Hol gyorsabban, hol lassabban, néha megtorpanásokkal és hátrálásokkal, de az egész világon van pozitív változás. Ezért lehetséges, hogy valamikorra az egész bolygón lejátszódjon a második demográfiai átmenet is.

Az emberi populációk korfái | ClimeNews

  1. ábra. Az emberi populációk korfái a demográfiai átmenet különböző szakaszaiban. Az első korfa a demográfiai átmenet előtti állapot, magas mortalitással és magas fertilitással. A mortalitás csökkenésével jutunk el az első demográfiai átmenethez. A fekunditás csökkenésével elérhetnénk egy egyensúlyi korfát, de általában túlkompenzáció következtében csökkeni kezd a populáció és egy öregedő társadalmat kapunk.

De miért vágyjuk, hogy kevesebb ember éljen a Földön? Vagy miért ne vágynánk, hogy kevesebben legyünk, ami egyben azt is jelentheti, hogy egy-egy főre több erőforrás jut? Az emberi populációméret kérdése (is) egy összetett probléma, amelyben egymással ellentétes érdekek is megjelennek. Ezekből említünk párat.

  • Az első demográfiai átmenettel egy széles ifjú népesség alakult ki, akik mellett egy szűkebb idősebb populáció is létrejött, de arányaiban ez nem volt jelentős. A második átmenet kiteljesedésével egy olyan állapot következik be, amelyben sok idős ember van, miközben az örvendetesen alacsony mortalitás következtében a korfa fiatal és középkorú törzse közel egyenes. Viszont a tovább csökkenő fertilitás következtében az ifjabb nemzedékek létszáma kevesebb, mint az idősebb korosztályoké, azaz egyre kevesebb fiatalra, később aktív korúra jut egyre több idős. Ez az öregedő társadalom problémája, ami abból fakad, hogy az uralkodó gazdasági világkép egy növekvő populációra lett megálmodva.
  • A növekedés viszont egyszer biztosan leáll. A XVIII. században Malthus az élelmet gondolta a korlátozó forrásnak, ami gyorsabban fog elfogyni. Állandó környezet mellett elméletileg lehetséges lenne egy lényegesen nagyobb populáció etetése is, köszönhetően a technológiai újításoknak. Viszont egyrészt ezek bevezetése nem fog megtörténni az előtt, hogy a populáció túl nagyra duzzadna a fejlődő országokban, valamint a környezet – az emberi tevékenység következtében – nem állandó. A klímaváltozás következtében az édesvíz és az élhető terület is korlátozó tényezővé léphet elő.
  • Az életfeltételek romlása népvándorlást okoz, ami egyrészt szétzilálhatja úgy a küldő, mint a fogadó társadalmat. A meginduló népesség azonnal szeretné elérni azt a gazdagságot és fogyasztási szintet, ami a vágyott célországban jellemző. Megvalósulásával a fogyasztás még inkább növekszik. Ez lehet, hogy rövid távon jó a gazdaságnak, de már a jelenlegi fogyasztás is túl sok, ami csökkenő népességgel adhat okot némi bizakodásra, de növekvő mellett a probléma súlyosbodásához vezet. A klímakatasztrófa elkerüléséhez már most drasztikusan kéne csökkenteni a környezeti hatásunkat.

Öregedő társadalom

A demográfiai átmenet kifejezés előrevetíti, hogy egy növekvő populációból egyszer egyfajta egyensúly alakul ki. Az átmenet viszont nem szép lassú elérése az egyensúlyt biztosító gyerekszámnak, mivel a tapasztalat átcsapást mutat, azaz a populáció csökkenésbe megy át. Így eljön az idő, amikor egyre kevesebb fiatalra egyre több idős jut. A nyugdíjrendszer, sőt az egész gazdasági rendszer úgy lett beállítva, hogy lényegesen több fiatal van, mint idős. Ez borul fel. Társadalmi változások nélkül ez az átmenet nem vészelhető át. Nem lehet elodázni fiatal munkavállalók importálásával a problémát. Amennyiben a Föld lakossága teljes egészében átmegy ezen az átmeneten, márpedig a populációméret tetőzése csak így képzelhető el, akkor az öregedő társadalom problémája előbb-utóbb minden országot el fog érni. Azaz idővel nem lesz honnan fiatalokat bevonzani, tehát a már öregedő társadalmaknak is szembe kell nézni a problémával, illetve a küldő országokban esetlegesen még súlyosabb helyzet alakulhat ki.

Egyre többen egyre nagyobb ökológiai lábnyommal

Az öregedő társadalom problémájának elodázására az államok a migráció erősítése mellett, a saját népesség fekunditásának növelését is ösztönözhetik. Amikor egy populáció messze van attól a szinttől, hogy a rendelkezésre álló forrásokat maximálisan kihasználja, azaz növekedésének gátja a korlátozott fekunditás, akkor ennek ösztönzése kívánatos lehet. A vadászó-gyűjtögetők egyedszámát a magas elsődleges produkcióval jellemezhető területeken (trópusok, szubtrópus) alapvetően a kórokozók korlátozták [9]. Történelmünk későbbi részében is előfordult, hogy nem a források korlátozták az egyedszámot, hanem a kórokozók (gondoljunk a Fekete Halálra). Ez azért fontos, mert bár Malthus az élelemhiánytól féltette az emberiséget, más korlátozó tényezők is létezhetnek.

Ma 800 millió ember éhezik és 2 milliárd számára nem elérhető minden az egészséges élethez szükséges tápanyag. Afrika több állama már most sem tudja etetni populációját, akkor sem, ha azonnal át tudnának térni hatékonyabb mezőgazdasági termelésre [10]. Az élelemhiány rémképe jelen van a világon, akkor is, ha egyes részein inkább a túl sok bevitt kalória a probléma. Egyenlőbb elosztással és megfelelő technikák alkalmazásával elvileg kielégítően etethető a meglevő populáció [11]. Ez viszont állandó környezetet és nem jelentősen nagyobb populációt feltételez. Ahogy láttuk a populáció még növekszik.

A globális klíma pedig emberi hatás következtében változik, és egyre közelebb vagyunk egy olyan ponthoz, ami után a folyamat már nem visszafordítható [12]. Az élelmiszertermelés jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz az üvegházhatású gázok termelésével [13] és a természetes környezet bolygatásával, átalakításával [14]. Az a probléma, hogy egyre több embernek kell már most fenntarthatatlanul szennyező módszerekkel élelmet előállítani. És az élelem csak az egyik szelete a fogyasztásunknak.

Több ember, több fogyasztás. Ahol a legnagyobb embertöbblet várható (Afrika és Dél-Kelet Ázsia) ott jellemzően a fogyasztás is jelentősen nő, ahogy az emberek szeretnék közelíteni a fejlettebb régiókban élők életszínvonalát. Tehát egyszerre nő az emberek darabszáma és az egy főre jutó fogyasztás. Ezeken a helyeken a legnagyobb az ökológia lábnyom növekedése az elmúlt évtizedekben [15]. Ezt sem a fejlett világ népességének csökkenése, sem az apró, de üdvözlendő ökológiai lábnyom csökkenése nem kompenzálja. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ezeket a helyeket negatívabban fogja érinteni a klímaváltozás [16, 17]. Egy egyre nagyobb népesség, egyre jobban szeretne élni, de ez a szülőhelyén egyre kevésbé megvalósítható. A migráció viszont nehezen vehető figyelembe a globális demográfiai modellekben, nagyságrendi becslése sem egyszerű [18].

Nők helyzete

A populációnövekedés megállításához a nők helyzetén kell változtatni. Amennyiben hozzáférnek és képesek alkalmazni a családtervezés módozatait, úgy a második demográfiai átmenet gyorsan lejátszódhat és a populációméret csökkenhet [19]. Ez a forgatókönyv feltételezi, hogy az eddigi trendek folytatódnak és egyre több lány és nő tanul, és így az egy nőre jutó gyerekszám jelentősen csökken. Etiópiában egy tanulatlan nőnek átlagosan 6 gyereke van, egy középiskolát végzettnek 2.

Már így is túl sokan vagyunk | ClimeNews

  1. ábra. Populációs előrejelzések 2100-ig. Három forgatókönyv közül az SSP1 magas iskolázottsággal, alacsony mortalitással és alacsony fekunditással számol. Az SSP3 alacsony iskolázottságot, magas mortalitást és fekunditást feltételez. Az SSP2 a két előző közé esik feltételezéseiben. Az üres szimbólumok a 2014-es elemzés [20] eredményét mutatják, míg a 2018-as adatok alapján korrigáltak [21] a teli szimbólumok. [21] alapján.

Az oktatás alacsony szinten ragadását feltételezve, magas mortalitást és fekunditást alapul véve egy folyamatosan növekvő populációt kapunk (3. ábra), ami ebben az évszázadban nem éri el maximumát. Ez a forgatókönyv remélhetőleg elkerülhető. Az optimista, magas iskolázottsággal számoló forgatókönyv alapján a század derekán tetőzik a népesség valahol 8,5 milliárd főnél és ezt követően csökken. A középutas forgatókönyv szerint a tetőzés később és egy milliárd fővel magasabban következik be. A becsléseket 2014-ben [20] és 2018-ban [21] is elvégezték. A későbbi becslésnek négy évvel kevesebbet kell jósolni, valós adatok is rendelkezésre állnak. Riadalomra adhat okot, hogy minden esetben felfele kellett korrigálni az előrejelzést, azaz a populáció növekedés ütemének csökkenése nem az elvárt mértékben folytatódott. A 2000-es évek pozitív trendje tehát nem maradt fenn. Afrikát és a Közel-Keletet érintő politikai felfordulások és polgárháborúk visszavetették a női jogok erősödését, forrásokat vontak ki az oktatásból és a szegénység következtében kevesebben férnek hozzá a fogamzásgátlókhoz. Többek között ez lehet a jelenség magyarázata [22]. Egyben mutatja, hogy ördögi spirálba kerülhetünk, ahol a magas populációból eredő egyre jelentősebb klímaváltozás és természetes környezet eróziója egyre rosszabb gazdasági és politikai környezetet teremt, ami növeli a populáció növekedést, ami elmélyíti a problémát.

A klímaválságot nem lehet egydimenziós módon kezelni. Nem fogja önmagában megoldani a húsevés elhagyása, sem az elektromos autók elterjesztése, de a populációméret csökkenése sem. Ellenben mindezek lépések a jó irányba. De míg például a húsevés csökkentéséről, az elektromos autókról vagy a megújuló energiáról széles körben beszélünk és erre irányuló cselekedetek is éreztetik hatásukat, a fogyasztás visszaszorításáról már inkább csak beszéd van, de tettek kevésbé, és a populáció csökkentéséről még beszéd sincs. Néha-néha egy-egy környezetvédő megemlíti, hogy a túlnépesedés is része a problémának, de ezzel kapcsolatban talán még tehetetlenebbek vagyunk. A fogyasztásunk jelenleg magasabb, mint a fejlődő országoké, így a fogyasztás visszaszorításában nekünk kell élen járnunk. Viszont populációnk – főleg Közép-Kelet Európában – ütemesen csökken, így közvetlenül ennél többet nem tehetünk. Támogathatjuk viszont a szegényebb országokban a fogamzásgátlási lehetőségek terjedését. Önmagában a nemkívánt terhességek megakadályozásával 9 milliárd alatti tetőzést érhetnénk el [23].

A környezet- és természetpusztulás, a klímaváltozás, a túlnépesedés kérdésköre mindig borús tanulmányokat szül. Ez sem kivétel. Nem lehet viszont elégszer hangsúlyozni, hogy baj van, amit csak átfogó, a problémát komplexen, de gyorsan kezelő intézkedésekkel lehet megoldani. Vagy legalábbis reméljük, hogy meg lehet oldani. A túlnépesedésről kevesebb szó esik, sőt van, aki nem látja problémának, illetve mivel úgyis várható a lakosságszám tetőzése, így megoldottnak véli. Ezen írással szeretném felhívni a figyelmet, hogy a helyzet messze nem ilyen rózsás és paradox módon a körülmények romlásával (beleértve egy pandémiát is, mint a mostani [24]) a populációnövekedés üteme gyorsulhat.

Hivatkozott irodalom

  1. Pásztor, L., et al. 2016. Theory- Based Ecology: A Darwinian approach. Oxford University Press
  2. Podani, J., Kun, Á. és Szilágyi, A. 2018. How fast does Darwin’s elephant population grow? Journal of the History of Biology 51(2): 259–281
  3. United Nations Department of Economic and Social Affairs Population Division. 2019. World Population Prospects 2019.
  4. Gerland, P., et al. 2014. World population stabilization unlikely this century. Science 346(6206): 234–237
  5. Lovejoy, C. O. 2009. Reexamining human origins in light of Ardipithecus ramidus. Science 326(5949): 74–74e8
  6. Meindl, R. S., Chaney, M. E. és Lovejoy, C. O. 2018. Early hominids may have been weed species. PNAS 115(6): 1244–1249
  7. Volk, A. A. és Atkinson, J. A. 2013. Infant and child death in the human environment of evolutionary adaptation. Evol. Hum. Behav. 34(3): 182–192
  8. United Nations Inter-agency Group for Child Mortality Estimation. 2018. Levels & Trends in Child Mortality: Report 2018, Estimates developed by the United Nations Inter-agency Group for Child Mortality Estimation. – United Nations Children’s Fund
  9. Tallavaara, M., Eronen, J. T. és Luoto, M. 2018. Productivity, biodiversity, and pathogens influence the global hunter-gatherer population density. PNAS 115(6): 1232–1237
  10. van Ittersum, M. K., et al. 2016. Can sub-Saharan Africa feed itself? PNAS 113(52): 14964–14969
  11. Pradhan, P., et al. 2015. Closing yield gaps: How sustainable can we be? PLoS ONE 10(6): e0129487
  12. Lenton, T. M., et al. 2019. Climate tipping points — too risky to bet against. Nature 575: 592–595
  13. Clark, M. A., et al. 2020. Global food system emissions could preclude achieving the 1.5° and 2°C climate change targets. Science 370(6517): 705–708
  14. Foley, J. A., et al. 2005. Global consequences of land use. Science 309(5734): 570–574
  15. Venter, O., et al. 2016. Sixteen years of change in the global terrestrial human footprint and implications for biodiversity conservation. Nat. Comm. 7(1): 12558
  16. Burke, M., Hsiang, S. M. és Miguel, E. 2015. Global non-linear effect of temperature on economic production. Nature 527: 235–239
  17. Diffenbaugh, N. S. és Burke, M. 2019. Global warming has increased global economic inequality. PNAS 116(20): 9808–9813
  18. Azose, J. J. és Raftery, A. E. 2019. Estimation of emigration, return migration, and transit migration between all pairs of countries. PNAS 116(1): 116–122
  19. Lutz, W. és KC, S. 2011. Global human capital: Integrating education and population. Science 333(6042): 587–592
  20. Kc, S. és Lutz, W. 2017. The human core of the shared socioeconomic pathways: Population scenarios by age, sex and level of education for all countries to 2100. Global Environ. Change 42: 181–192
  21. KC, S. 2020. Updated demographic SSP4 and SSP5 scenarios complementing the SSP1-3 scenarios published in 2018. IIASA Working papers WP-20-016
  22. Kebede, E., Goujon, A. és Lutz, W. 2019. Stalls in Africa’s fertility decline partly result from disruptions in female education. PNAS 116(8): 2891–2896
  23. Bradshaw, C. J. A. és Brook, B. W. 2014. Human population reduction is not a quick fix for environmental problems. PNAS 111(46): 16610–16615
  24. Aassve, A., et al. 2020. The COVID-19 pandemic and human fertility. Science 369(6502): 370–371