A nagy légitársaságok által használt szén-dioxid-kompenzáció hibás rendszeren alapul, figyelmeztetnek a szakértők.
Az erdőket világszerte fenyegeti az erdőirtás. A Costa Rica-i Tapantí nemzeti parkot gondosan védik a kormány azon tervének részeként, hogy 2050-re elérjék a nettó nullára való áttérést. Fénykép: REUTERS/Alamy
A Guardian vizsgálata szerint az erdővédelmi rendszerek által létrehozott szén-dioxid-kreditek hibás rendszeren alapulnak.
A nagy légitársaságok által a szén-dioxid-semleges repülésről szóló állításokhoz használt erdővédelmi szén-dioxid-kiegyenlítési piac jelentős hitelességi problémával küzd, és a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer nem felel meg a célnak – derült ki egy vizsgálatból.
A szén-dioxid-kompenzációból származó pénz létfontosságú pénzügyi támogatást nyújthat a világ legszebb, veszélyeztetett ökoszisztémáinak védelmét és helyreállítását célzó projektek számára. Mivel a természetalapú megoldások jelentősen hozzájárulhatnak a globális felmelegedés stabilizálásához szükséges klímavédelemhez, egy működő finanszírozási csatorna fontos lesz az éghajlatváltozás előrehaladása szempontjából, különösen a fejlődő országok számára.
A Guardian és az Unearthed, a Greenpeace oknyomozó részlege által a világ néhány legnagyobb légitársasága által alkalmazott kompenzációs rendszerekkel kapcsolatban végzett közös vizsgálat azonban megállapította, hogy bár számos erdőgazdálkodási projekt értékes természetvédelmi munkát végez, a környezetpusztítás megakadályozásával szerzett kreditek a jelek szerint egy hibás és sokat bírált rendszeren alapulnak, még akkor is, ha ezeket a krediteket a “szén-dioxid-semleges repülés” és a nettó nullás kötelezettségvállalások állításainak alátámasztására használják.
Megvizsgáltunk 10 olyan erdővédelmi rendszert, amelyet a légitársaságok a világjárvány előtt használtak, és amelyet a Verra, a világ vezető szén-dioxid-kibocsátási hitelezési szabványát, a VCS-t (Verified Carbon Standard) kezelő amerikai nonprofit szervezet akkreditált. A projektek úgy becsülik meg az általuk megakadályozott kibocsátást, hogy megjósolják, hogy nélkülük mennyi erdőirtás és területrendezés történt volna. A csökkentéseket aztán kreditként értékesítik. Megállapítottuk, hogy előrejelzéseik gyakran nem feleltek meg a területen korábban bekövetkezett erdőirtás mértékének, és néhány esetben a fákat fenyegető veszélyt is túlbecsülték.
Ezen túlmenően aggályok merülnek fel azzal a velejáró problémával kapcsolatban, hogy a jövőbe tekintve megjósolható, hogy mely fákat vágták volna ki és melyeket nem, valamint hogy bizonyítani kell az addicionalitást – vagyis hogy a projekt önmagában is hozzájárult az eredményhez -, ami a kezdetektől fogva megnehezítette az ellentételezési rendszert. Bár már dolgoztak ezen alapvető problémák megoldásán, úgy találtuk, hogy az aggályok továbbra is fennállnak.
A Verra hevesen bírálta a megállapításokat, és azt állítja, hogy az általuk támogatott módszerek hozzájárultak az éghajlatváltozás és az erdőirtás elleni küzdelemhez, és jobbá tették a helyi gazdaságokat.
Thales West, egy tudós és korábbi projektellenőr, a brazil Amazonas térségében működő rendszerekről szóló tanulmányt vezetett, amely megállapította, hogy a projektek rendszeresen túlbecsülték a kibocsátáscsökkentést. Szerinte a módszertanok “nem elég szilárdak”, ami azt jelenti, hogy “van lehetőség arra, hogy a projektek olyan krediteket generáljanak, amelyeknek semmilyen hatásuk nincs az éghajlatra”.
Arild Angelsen, a Norvég Élettudományi Egyetem közgazdászprofesszora és a Redd+ (az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése) szakértője szerint a Verra módszertana a kreditek igénylésére ugyan komoly kísérlet az erdőirtás csökkentéséből származó kibocsátáscsökkentés mérésére, de jelenleg nem elég megbízható.
Britaldo Soares-Filho, az erdőirtás modellezésének szakértője, a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem geotudományi intézetének professzora a Guardiannek elmondta, hogy a jelenlegi rendszerben a valódi kibocsátáscsökkentés kiszámítása a jövő pontos előrejelzésén múlik. “A modellek nem kristálygömbök. A modellek a politika kidolgozását és a politikai döntések értékelését segítő jelek.”
Az általa tervezett Dinamica EGO nevű földhasználati szoftvert gyakran használják projektek során annak előrejelzésére, hogy hol történne erdőirtás. Soares-Filho elmondta, hogy tapasztalatai szerint a projektek hajlamosak felfújni az erdőket fenyegető veszélyeket, és a jelenlegi modellezési megközelítések “fantom szén-dioxid-krediteket” eredményeznek.
Alexandra Morel, a Dundee-i Egyetem ökoszisztéma-kutatója, aki részt vett a szóban forgó 10 projekt egyikének létrehozásában, úgy véli, nehéz megítélni, hogy a projektek által állított kibocsátáscsökkentés valós volt-e.
“Lehetetlen bizonyítani egy kontrafaktumot” – mondta. “Ahelyett, hogy csak azt értékelnénk, hogy milyen erdők vannak valójában, amelyek jelenleg aktívan szén-dioxid-elnyelőt vagy -tárolót képeznek, azt kell feltételeznünk, hogy mely erdők lennének még mindig itt, szemben azzal, hogy melyek azok a bónuszerdők, amelyeket megkíméltek az elméleti fejszétől.”
Margaret Kim, a Gold Standard, egy másik, szén-dioxid-kompenzációt tanúsító szervezet vezérigazgatója a Guardiannek és a Unearthednek elmondta, hogy szervezete nem tanúsít Redd+ projekteket, mert úgy véli, hogy a rendszer felépítése nem működik. “Egy projekt tulajdonképpen kiválogathatja a proxy területeket. Tehát egy referencia régiót úgy lehet beállítani, hogy az a projekt számára a legmegfelelőbb legyen, hogy maximalizálja az erdőirtás alapszintű arányát.“
A Verra, amely a vizsgált projekteket tanúsítja, rámutatott, hogy a projektek által biztosított előnyök közül sok nehezen mérhető. “A Verra finanszírozást, technológiát és know-how-t juttat el az erdőtől függő vidéki közösségekhez, amelyek egyébként nem rendelkeznek forrásokkal. Ezek a projektek egyre újszerűbb és kreatívabb módon kezelik az erdőirtást.”
A világ minden táján a mezőgazdasági területek, mint például az itt látható pálmaolaj-ültetvény, az eredeti erdőket pusztítják. Az erdészeti projektek különböző módszerekkel igyekeznek csökkenteni az erdőirtást.
Fénykép: Willy Kurniawan/Reuters
Munkahelyeket teremtenek az illegális fakitermelésre vigyázó felügyelők létrehozásával; támogatják a fenntarthatóbb gyakorlatra áttérni kívánó helyi gazdálkodókat; javítják a vízhez és az oktatáshoz való hozzáférést. “Dióhéjban a projektek a helyi gazdaságok átalakításán dolgoznak, hogy többé ne kelljen az erdő kivágásától függeniük.” Néhány projekt rámutatott, hogy agresszív marhatenyésztőkkel és fakitermelőkkel, korrupt kormánytisztviselőkkel, kokaültetvényekkel és helyi drogkartellekkel, valamint a szélsőséges szegénységgel és az éghajlatváltozással is meg kell küzdeniük.
A Verra azonban határozottan hisz a Redd+ programjában is, és azzal érvelt, hogy a vizsgálatunk által készített elemzés “mélységesen hibás”. A Verra rámutatott, hogy a kezdeti kapcsolatfelvételünk óta megkezdte a szabvány módosítását egy átfogó frissítéssel, amely véleménye szerint “elkötelezettségünket tükrözi az iránt, hogy az erdőmegőrzési erőfeszítésekből származó kibocsátáscsökkentés elszámolása a lehető legpontosabb legyen, következetesen tartalmazza a legújabb tudományos legjobb gyakorlatot, és támogatja a kormányok által vezetett erőfeszítéseket az erdőirtás megállítására”.
Crystal Davis, a World Resources Institute Global Forest Watch igazgatója határozottan védelmébe vette a természetvédelmi finanszírozási mechanizmusok hasznosságát, és rámutatott, hogy “a trópusi erdők nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék a Redd+-t, mint a természetvédelmi finanszírozás méretarányos mechanizmusát”.
Nem gondolta, hogy a McKenzie Intelligence Services (MIS), egy londoni székhelyű, térinformatikai képelemzésre és hírszerzésre szakosodott vállalat elemzése azt mutatja, hogy a projektek felfújják előrejelzéseiket, de egyetértett azzal, hogy az alapvonalak integritásának utólagos értékelése nagyon nehéz.
“Ez nagy probléma. Nem hiszem, hogy a Redd+ valaha is teljes mértékben kiaknázhatja a természetvédelmi finanszírozási mechanizmusként rejlő lehetőségeket, ha nem tudunk a rendszerben a nyilvánosság számára nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot teremteni.” Hozzátette, hogy bátorítónak tartja az ennek elérésére irányuló jelentős erőfeszítéseket.
Már jóval több mint egy évtizede annak, hogy a világ kormányai az éghajlati válság elleni nemzetközi fellépés részeként tervet dolgoztak ki az erdőirtás lassítására, sőt megállítására. A terv egyszerű volt: a fejlődő országoknak alapvetően fizetnének azért, hogy ne vágják ki a fákat. A 2007-ben aláírt elképzelés a Redd+ nevet kapta.
Azt remélték, hogy a kibocsátás-csökkentés beépül az éghajlattal kapcsolatos “cap and trade” rendszerbe, egy olyan piaci alapú módszerbe, amely néhány évtizeddel korábban sikeresnek bizonyult a savas eső (majd az ózonréteg) kezelésében, amikor korlátozták, hogy az egyes vállalatok mennyi kén-dioxidot bocsáthatnak ki. Ha valaki a határértéknél többet akart kibocsátani, krediteket vásárolt egy olyan vállalattól, amelyiknek sikerült kevesebbet kibocsátania. A kevesebb kibocsátás előnyei és a több kibocsátás költségei gyorsan csökkentették a kibocsátást. A terv az volt, hogy ugyanezt az üvegházhatású gázok esetében globális szinten is megteszik.
13 évvel később azonban a Redd+ és más éghajlatcsökkentő rendszerek alapjául szolgáló globális szén-dioxid-piacról kialakult heves nézeteltérések miatt a párizsi megállapodás szabálykönyvének egyetlen olyan része, amelyben a kormányok még nem tudtak megállapodni. Erős, nemzetközileg elfogadott rendszer hiányában világszerte kisebb, nem szabályozott erdővédelmi projektek indultak, amelyeket gyakran “önkéntes Redd+” néven emlegetnek.
Nincs hivatalos tanúsítási rendszer, de a leggyakrabban használt a Verra. Az olyan vállalatok, mint a légitársaságok, fagylaltgyártók, bankok – bárki, aki szén-dioxidot bocsát ki, és a saját kibocsátását kompenzálni akarja – pénzt adnak a civil szervezeteknek, hogy folytassák az erdő védelmét.
A szén-dioxid-kiegyenlítések piaca eddig kicsi volt, 2019-ben körülbelül 300 millió dollár (215 millió font). Az elmúlt néhány évben azonban a vállalati nettó nullás stratégiák és a karbonsemlegességre vonatkozó állítások hatalmas hulláma megváltoztatta a Redd+ kreditek szigorú szén-dioxid-számvitelének szükségességét. Mark Carney, a Bank of England korábbi kormányzója vezeti azt a munkacsoportot, amely a szén-dioxid-kiegyenlítést évi több milliárd fontos piaccá kívánja átalakítani. A kancellár, Rishi Sunak bejelentette, hogy Londont az önkéntes ellentételezések globális kereskedelmi központjává kívánja tenni.
Az illegális fakitermelés – mint például ez a szállítmány, amelyet az Amazonas katonai rendőrsége foglalt le tavaly Brazíliában – kritikus veszélyt jelent az erdőkre. Fénykép: Ricardo Oliveira/AFP/Getty Images
Jelenleg a Verra számos követelményt támaszt azokkal a projektekkel szemben, amelyeket hajlandó tanúsítani, és többféle módszertan is alkalmazható. Általában minden Redd+ projektnek mérnie kell az erdőirtást és a földhasználat változását egy referenciarégióban, egy sokkal nagyobb területen, amelyet reprezentatívnak ítélnek a rendszerre nézve, amely gyakran magában foglalja a projektet. Dokumentálniuk kell továbbá a közeli területekről érkező környezeti veszélyeket, a természetvédelmi tevékenységüket, a terület ökológiai összetételét, valamint a Redd+ projekt valószínűsíthető hatását az ott és környékén élő közösségekre, sok esetben a történelmi tendenciák jövőre való kivetítésével.
A projekt által generált szén-dioxid-kreditek száma az erdőirtásra vonatkozó előrejelzés és a ténylegesen bekövetkező erdőirtás közötti különbségtől függ. A Verra szerint módszertana eleve konzervatív, hogy az alternatív előrejelzések reálisak legyenek. Az állításokat ezután egy elismert harmadik fél ellenőrzi, hogy a módszertant helyesen követték-e.
A Guardian és az Unearthed 10 projektet vizsgált meg, amelyek hat nagy légitársaságnak – köztük a British Airwaysnek és az easyJetnek – szolgáltatnak krediteket, hogy szakértők és megrendelt műholdas elemzések segítségével a lehető legjobban felmérjük, mennyire reálisak az előrejelzéseik. Bár ez nem az önkéntes Redd+ projektek átfogó elemzése, a Verra által felügyelt 79 projektből 10-et ezek a projektek alkotnak, így az elemzés hasznos betekintést nyújt a nagyobb ágazat működésébe. Megnéztük, hogy milyen eszközöket használtak előrejelzéseikhez, és milyen eredményeket értek el eddig.
A vizsgálat az előrejelzési módszerek és eszközök következetlen használatát állapította meg. A projektek közül kettő a Dinamica EGO-t használta annak megbecslésére, hogy a környezetet fenyegető veszélyek miatt hol fog bekövetkezni az erdőirtás. Soares-Filho óva intett a program Redd+ projektekhez való alkalmazásától, és elmondta, hogy az előretekintő alapvonalak kiszámítására szolgáló modellezési megközelítés “fantomkrediteket” eredményezett, mivel a szoftvert nem a jövő pontos előrejelzésére tervezték.
Ketten olyan eszközzel modellezték az erdőirtást és a földhasználat változását, amely lehetővé teszi számukra, hogy az erdőirtás mértékének a történelmi arányhoz képest erőteljes növekedését feltételezzék.
Az egyik projekt egy egyszerű, egyetlen változót tartalmazó modellt használt, amely az erdőirtás nagymértékű növekedését jósolta a projekt hiányában. Egy másik két projekt saját modellt épített – az egyik azt állította, hogy az egész esőerdő eltűnne nélkülük, a másik pedig azt, hogy körülbelül a negyede eltűnne. Egy másik a nemzeti kormánytól származó alapadatot fogadta el. Az egyik azt mondta, hogy fenntartható diótermesztéssel, a másik pedig a tervezett fakitermelés és az erdővédelem keverékével akadályozná meg az erdőirtás nagy részét.
Megnéztük a korábbi erdőirtási arányokat a projektekben és azok környékén, és összehasonlítottuk őket az előre jelzett arányokkal. Itt azt találtuk, hogy ahol össze tudtuk hasonlítani, ott a projektek általában olyan erdőirtási arányokat jeleztek előre, amelyek nem tűntek összeegyeztethetőnek a korábbi arányokkal.
Az egyik projekt az indulás előtti legrosszabb évhez képest háromszoros éves ütemet jelzett előre. Az egyik, a dzsungel egy távoli, megközelíthetetlen részén működő projekt az erdőirtás mértékét egy főút két oldalán lévő erdőirtás mértékére alapozta. Egy másik egy olyan területet vizsgált, amelyet nemzeti parkká alakítottak át, és ahol évek óta nem volt illegális erdőirtás. Ennek ellenére az erdőirtás hatalmas növekedését jósolta, ha a projekt nem lesz ott.
Az egyik nagyon alacsony erdőirtási arányt mért a projekt megkezdése előtt, de a projekt nélkül magas éves arányt jósolt, míg egy másik általában konzervatív megközelítést alkalmazott. Öt projekt előrejelzéseit nem lehetett értékelni a technikai korlátok és az általuk alkalmazott módszerek miatt.
Itt az Amazonas egyik leégett területe látható az illegális fakitermelés elleni küzdelem során.
Fénykép: Bruno Kelly/Reuters
Négy rendszer erdőpusztulási előrejelzést készített a projektterületükre és a környező referenciarégióra vonatkozóan, amelyet könnyen meg tudtunk vizsgálni. Megkértük a MIS-t, hogy értékelje a faállomány csökkenését mind a négy projekt referenciaterületén, a projektterületek kivételével (több okból kifolyólag nem volt célszerű vagy lehetséges mind a 10 projektet megvizsgálni). Ha a fafedettség alacsonyabb ezen a területen, az azt jelezheti, hogy az eredeti előrejelzések pontatlanok voltak, és az erdőirtás alapértékei túl magasak voltak.
Ahogy azonban a Verra, a GFW és néhány projekt is rámutatott, ez azt is jelezheti, hogy a projektek sokkal sikeresebbek voltak az eredetileg vártnál, és hogy az erdőirtás csökkentésére irányuló munka a projekteken belül átterjedt a környező területekre, csökkentve az erdőirtást az egész régióban.
A MIS-elemzés valóban azt találta, hogy a referenciarégiókban az erdőirtás jóval alacsonyabb volt az előre jelzettnél; két projekt esetében az erdőirtás tényleges mértéke a MIS adatai szerint az előre jelzett mérték egyharmada volt. Egy másikban ez az arány a fele, míg egy harmadikban csak egyötöde volt. Az információk jelentőségének megítélésének nehézsége azonban rávilágít a számviteli rendszer alapvető problémájára.
Valamennyi projekttel beszélgettünk a kihívásokról és a munkájukból származó előnyökről. “[Mi foglalkozunk] agresszív marhatenyésztőkkel és fakitermelőkkel, korrupt kormánytisztviselőkkel, kokaültetvényekkel és helyi drogkartellekkel, szélsőséges szegénységgel, trópusi viharokkal, erdőtüzekkel, perverz földhasználati politikákkal, és most már az éghajlatváltozással is” – mondta nekünk az egyik projektvezető.
Többen elmondták, hogy értékes ökoszisztémákat védenek, ritka vadon élő állatokkal, és tevékenységük segítette a túlélésüket. “Az önkéntes szén-dioxid-piacra támaszkodunk, hogy az erdei közösségeket megfizessük az általuk a globális közösség számára nyújtott környezeti szolgáltatásokért, amelyek közé tartozik az erdők védelme, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése” – mondta egy másik. “A rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeket használjuk, és az elfogadott és harmadik fél által ellenőrzött protokolloknak megfelelően olyan szén-dioxid-krediteket állítunk elő, amelyek a nyújtott környezeti szolgáltatásokért kezeskednek.”
A szén-dioxid-kreditek szinte valamennyi projekt esetében létfontosságú finanszírozási forrást jelentettek. Egyikük azt mondta, hogy a nyugati adományozói finanszírozás elapadása utáni hiányt pótolták. Egy másik azt mondta, hogy a kreditekből származó pénz olyan közösségek támogatását segítette, amelyeknek egyébként nem lenne külső bevételi forrásuk. Néhány Redd+-projekt profitorientált rendszer volt, és azt mondták, hogy a rendszerrel kapcsolatos kritikák ideológiai jellegűek.
Sajnos még nem jelent meg átfogó tudományos értékelés arról, hogy az erdőalapú szén-dioxid-kompenzációs projektek hogyan befolyásolják az erdőirtást. A Cambridge-i Egyetem kutatói várhatóan idén teszik közzé az első olyan tanulmányt, amely azt vizsgálja, hogy a Redd+ projektek mennyire képesek megállítani és lassítani az erdőirtást.
Fadeszkák egy Fülöp-szigeteki illegális fakitermelő telepen.
Fénykép: Karl Malakunas/AFP/Getty Images
A West által készített, a PNAS folyóiratban közzétett 2020-as tanulmány 12 Verra által jóváhagyott Redd+ programot vizsgált a brazíliai Amazonas térségében, hogy elemezze, hogy az állítólagos kibocsátáscsökkentés mennyire felel meg a valóságnak.
Ennek érdekében a kutatók összehasonlították a Redd+ projektek erdőirtási tendenciáit hasonló jellemzőkkel rendelkező kontrollcsoportokkal, és megállapították, hogy a rendszerek rendszeresen túlbecsülték a kibocsátáscsökkentés mértékét. A tanulmány megállapította, hogy az erdőirtás csökkenése szinte kizárólag az olyan nemzeti szintű politikáknak köszönhető, mint például a 2006-os amazóniai szójamoratórium, amely látványos erdőirtáscsökkenést okozott, nem pedig a projekteknek.
Bár a 12 projekt 24,8 millió tonna kibocsátás-csökkentést jelentett be a Verra-módszerek alkalmazásával, 11 projekt esetében az erdőirtás mértéke nem mutatott különbséget a vizsgálatban szereplő kontrollcsoportokéhoz képest. A szerzők szerint az egyetlen projekt esetében, amelyiknél igen, az állítólagos kibocsátás 40%-át túlbecsülték.
A Verra közleményében azt állította, hogy a Guardian aggódik amiatt, hogy a Guardian nem érti, hogyan működnek a módszertanai, illetve a VCS-szabályok, a vizsgálat “végzetesen hibás”, és nem tényeken alapuló újságírást készített, figyelmen kívül hagyva az álló fák megőrzésében elért sikereket. A szervezet vitatta a vizsgálat függetlenségét, és a Greenpeace karbonhitelekkel szembeni ellenállása miatt “bérgyilkosságnak” minősítette a vizsgálatot, hozzátéve, hogy a kritikák közül sok elavult, és nem tükrözi azt, ami jelenleg a Redd+ karbonhitelekkel történik. Végül Verra szerint az újságírás veszélyes, mivel veszélyezteti az állóerdők megőrzésének finanszírozását, és inkább egy politikai kampányhoz hasonlít.
A Verra jelentős változtatásokat hajt végre a projektek kredittermelésének módjában, hogy megfeleljen a valószínűsíthető változásoknak, ha a Párizsi Megállapodás nemzeti szintű Redd+-ra vonatkozó szabálykönyvével kapcsolatos nézeteltérések megoldódnak. A projekteket a nemzeti és regionális rendszerekbe “beágyazva” fogják megvalósítani, és a krediteket egy nemzeti szinten kiosztott alapszintről fogják származtatni. A szervezet új kockázattérképező eszközt fejlesztett ki, hogy kiemelje az erdőirtás által leginkább veszélyeztetett területeket. Verra elmondta, hogy a korábbi módszertanok alapján létrehozott krediteket nem vonják vissza.
A vizsgálat megállapításaira reagálva a légitársaságok elmondták, hogy megbíznak az éghajlat-változási kötelezettségvállalásokhoz használt Redd+ kreditek minőségében, amelyeket gyakran harmadik féltől szereztek be. Az EasyJet, amely minden ügyfele nevében kompenzálja az üzemanyag-kibocsátást a “szén-dioxid-semleges repülés” érdekében, azt mondta, hogy ez egy átmeneti intézkedés, amíg a kibocsátásmentes technológiát fejlesztik, és a légitársaság biztos abban, hogy az általa támogatott projektek ténylegesen megakadályozzák az erdőpusztulást.
A British Airways elmondta, hogy 2050-re a nettó nulla kibocsátás elérése mellett kötelezte el magát, és a kompenzáció továbbra is kulcsfontosságú része a rövid távú tervének, amíg a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváit fejlesztik.
A Delta szerint a Verra módszerei szigorúak és tudományosan megalapozottak, és hozzátette, hogy befektet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba. Más légitársaságok is csatlakoztak ezekhez az észrevételekhez, és azt mondták, hogy az ellentételezések alkalmazása csak egy köztes intézkedés.
Rampasek, László A.
Forrás: The Guardian
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
