Ő Prof. Ulrike Kämmerer biológus, egyike azoknak a tudósoknak, akik a Drosten-PCR teszt publikációját elemezték és 10 komoly hibát találtak a teszttel kapcsolatban. Több alkalommal meghallgatták szakértőként a Dr. Füllmich-féle vizsgálóbizottsági ülésen is.

Most kéri a biológus- és orvoskollégákat, hogy álljanak ki nyilvánosan és vallják be végre, hogy a PCR eljárást nem úgy és nem arra kell alkalmazni, ahogyan az manapság történik.

„Mint tudós, mint biológus szeretnék önökhöz és mindenekelőtt a kollégáimhoz, kolléganőimhez fordulni azzal a háttérrel, hogy habár a tudományt, amit ma megélünk, érvényesnek nevezik, de ez nem az, amit 30 évvel ezelőtt tanultunk, mégpedig, hogy csak ami ismeretet teremt, az a tudomány. Szeretnék elmagyarázni egy példát a PCR-ről, ami már egy kicsit témává vált. 30 éve is csináltunk PCR-eket és annak idején csak annak igazolására, hogy például egy emberi szövet egy meghatározott vírusos kórokozóval fertőzött-e vagy nem. Manapság a PCR-t mint egy boldoggá tevő diagnosztikai eszközt alkalmazzák az úgynevezett SARS-CoV-2 koronavírus diagnosztikájára. A PCR, mint diagnosztika amúgy is nagyon bizonytalan. Mindig csodálkozom, hogy miért engedik az orvoskollégák, hogy a diagnosztikát, az orvosi diagnosztikát kivegyék a kezükből. Egy klinikai diagnosztikát tulajdonképpen egy klinikai lelet alapján kell elkészíteni és csak akkor, ha az orvos tudni akarja, melyik kórokozó váltotta ki a kórképet, akkor csinálhatok egy differenciáldiagnózist a molekulárbiológiai analízis, a PCR segítségével, ami egyike ezeknek a lehetőségeknek. A PCR magában soha nem tudja bizonyítani, hogy a betegekben egy szaporodóképes vagy akár egy továbbadható kórokozó jelen van-e, mert ahhoz, hogy PCR-t csináljunk a szövetből nukleinsavat, azaz genetikai információt izolálunk, ez lesz sokszorosítva, ezután csak azt tudom igazolni, hogy a keresett, kicsi, sokszorosított géndarab jelen van-e ebben a személyben. Sem azt nem tudom megmondani a vírusdiagnosztika eseteiben, hogy ez a keresett kicsi darab egy komplett vírushoz tartozik-e, azt sem, hogy a vírus a személyben ténylegesen tovább szaporodik-e vagy már például az immunrendszer által teljesen le lett küzdve és csak maradékai vannak a sejtben és semmiképp nem tudok arról kijelentést tenni, hogy rendelkezésre áll-e még olyan sok vírus, hogy a személy fertőzőképes.
Tehát az én szemszögemből, mint természettudós, a diagnózist mindig az orvosoknak kell felállítani és csak egy virális fertőzésre utaló orvosi diagnózis után tud a PCR segíteni abban, hogy egy kórokozót beazonosítsunk, de egy diagnózist kizárólag egy elvégzett PCR alapján, főleg egy olyan alapján, ami nagyon rossz feltételek mellett van elvégezve, ahogy ez sajnos jelenleg történik, nem lehet felállítani. Ez egy nagyon tipikus példája annak, hogy egy egyszerű molekulárbiológiai labortechnikát, ami a tudomány sok területén használatos, az eredeti rendeltetése helyett másra használnak és mindenkit, aki ezzel dolgozik, végülis tudományosan kihasználnak, mert itt egy technika aminek jelentőséget tulajdonítanak így a továbbiakban nem tudja megállni a helyét. És ez sajnos nagyon szomorú, hogy a molekulárbiológiai területen dolgozók, legyen az biológus, vagy orvos vagy más tudós, akik ezt pontosan tudják, mert ez egyszerűen alapismeret, nem jelentkeznek szóra elegendően, hanem csak egy-egy véleményt lehet hallani, ami az embereket elbizonytalanítja. Szeretném a kollégákat, kolléganőket felszólítani: Emberek, ti tudjátok mindannyian, hogy mit tud az ember a PCR-rel csinálni és mit nem tud és kérlek tisztázzátok már ezt, hogy ez a színjáték lassan befejeződjön. Köszönöm szépen.”

Biró Éva