Elvevők: az olyan kultúrák, amik meggyőződése, hogy a világ az emberért van, és hogy a természeten uralkodnunk kell, mert így korlátlanul szaporodhatunk, ami “jó”
Meghagyók: az olyan kultúrák, amik tisztában vannak azzal, hogy ha az ember korlátlanul szaporodna, és kiirtana minden mást a táplálékán kívül, akkor végül kipusztulna
Ez a két történet segítséget nyújt annak megértéseben, hogy a baj a világgal nem az emberi természetben keresendő, hanem abban a gőgös mítoszban, miszerint a világ az emberért van, és hogy meg kell hódítanunk a természetet, mert a korlátlan szaporodás “jó”. Ez az, ami miatt azt gondoljuk, hogy ha kevés az étel, akkor csak ki kell irtanunk még egy erdőt, hogy többet termelhessünk. És ez az, ami miatt kultúránk csapdában vergődik, mert képtelen megoldani a paradoxont, miszerint a túlszaporodás végül kipusztít minket (vagy legalábbis nyomorba dönt, mint a Húsvét-sziget lakóit).
Az embert (Ádám) megkísértette az élet (Éva), vagyis a korlátlan szaporodás gondolata. Éva arra csábítja Ádámot, hogy egyen a jó és rossz közötti tudás fájáról, mert azt hiszi, az embereknek is megadja ezt a tudást. Ezért is van az, hogy a történetben az egyik büntetés a nehéz szülés. Az ember a mezőgazdasági forradalom előtt hosszú ideig gondtalanul élt az édenkertben, majd kb. tízezer éve valaki kitalálta, hogy a világ az emberért van, amit meg kell hódítania, hogy korlátlanul szaporodhasson, mert az “jó”, és minden, ami ebben akadályozza, az “rossz” (pl. farkasok, erdők).
A történetet eredetileg a természettel akkoriban még harmóniában élő pásztorkodó törzsek kezdték el mesélni, akik úgy látták, ez az egyetlen magyarázat arra, hogy északi szomszédaik elkezdték megművelni a termékeny félhold földjét, és amikor ennek hatására megszaporodtak, elkezdtek terjeszkedni és pusztítani. A Meghagyók úgy vélték, csak az istenek érthetik a jó és a rossz közötti különbséget, ami alapján hosszú időn át jól működött a világ, és hogy az ember sohasem lesz képes felfogni, miért jó az, hogy egyik nap éhezik az oroszlán, és másnap meghal a gazella. De aztán az Elvevők meghódították szomszédaikat, és átvették tőlük a történetet. Ha az Elvevők szemszögéből lenne elmondva a történet, akkor az ember biztosan nem lett volna eltiltva a jó és a rossz tudásától, hanem szinte “rá lett volna erőltetve”!
Persze az Elvevők sohasem értették igazán a történetet, mert szentül meg voltak győződve arról, hogy a korlátlan szaporodás “jó”, emiatt világuk borzalmainak (gyilkosság, elmebetegség, függőség, civilizációs összeomlás, stb.) kapcsán azt hitték, hogy az emberi természetben van a hiba (noha a korlátlan szaporodás doktrínájának megjelenése előtt hosszú ideig hibátlan volt). Hozzá is csaptak később egy fejezetet, amiben “Isten megáldja” az embert, hogy szaporodjon, és hajtsa uralma alá a természetet, és ez a Biblia legelejére került (valójában ez csak a szaporodást erőltető hatalmi propaganda, aminek a PR-jával a papságot bízták meg). Ezért szerepel benne kétszer a teremtés története; az első fejezet az Elvevők verziója, a második a Meghagyóké (ami igazából csak 2:4-nél kezdődik).[1] Az Elvevőknek eszükbe sem jutott, hogy maga a korlátlan szaporodás és a természetpusztítás ördögi köre a probléma. Ahogy nekünk se, mert ezekre az önpusztító ideálokra épült egész kultúránk. Az iskolákban a mezopotámiai és egyiptomi kultúrákat mondják kultúránk gyökereinek, és ezeket idealizálják – az összes többi rég összeomlott Elvevő “civilizációval” együtt – nem pedig a Meghagyók kultúráját, akik rákos jellegű terjeszkedés és természetrombolás híján nem voltak eleve pusztulásra kárhoztatva.
Káin és Ábel története is a Meghagyóktól származik; nem véletlen, hogy Káin földműves, és Ábel pásztor. Isten visszautasítja a földművest és áldozatát (mert terjeszkedik és pusztít), aki ezután megöli a pásztort. Ez eredetileg egy önvédelmi célú háborús propaganda volt, amivel a szemiták vezetői arról igyekeztek meggyőzni népüket, hogy Isten az ő oldalukon áll, mert az ő (fenntartható) életmódjukat részesíti előnyben.[2]
Ha ezt sikerült megértenünk és feldolgoznunk, akkor a következő kérdés értelemszerűen az, hogy civilizációnk bukását megelőzendő, hogyan kerülhetnénk újra harmóniába a természettel? Ezt szerencsére anélkül is el lehet érni, hogy visszafejlődnénk a kőkorszak technikai szintjére, mert már feltaláltuk a biogazdálkodást, a permakultúrát, és a fogamzásgátlást! Csak biztosítanunk kell ezeket a szegény országok lakói számára is (a kamat is csapda, mert növekedéskényszert eredményez). A háborúkra és biztonsági kiadásokra költött pénzek töredékéből megvalósítható volna, hogy minden nő számára elérhető legyen a fogamzásgátlás és a középiskola, csak rá kell jönnünk, és el kell fogadnunk, hogy ez az egyik legfontosabb feladatunk – feltéve, ha még 15-20 év múlva is szeretnénk élni, vagy ha vannak gyermekeink, unokáink.
Kántor Sztella Nóra
[1] Bandstra, Barry L. Reading the Old Testament: An Introduction to the Hebrew Bible, p. 37 Wadsworth Publishing Company, 2008
[2] Daniel Quinn, „Izmael”, pp. 72-88 Föld Napja Alapítvány, 1993