Mára már eljutottunk oda, hogy az átlagos hétköznapokat sem úszhatjuk meg ravaszul átkeretezett módon szembe jövő, meredeknek hangzó hírek nélkül.

Számomra ezek ellen az bizonyult a legjobb megoldásnak, hogy a valós folyamatokkal próbálok képben maradni annak érdekében, hogy el tudjam választani a búzát az ocsútól.

Például, amikor nemrég Donald Trump azzal állt elő a mesterséges intelligencia iparág energiaéhségének megoldására, hogy akkor majd a szerverfarmokat a tovább életben tartott és feltámasztott szénerőművekre kapcsolhatják az Egyesült Államokban, akkor ezzel a „steampunkos” elképzeléssel kapcsolatban nem csak a múlt év második felének atomerőmű építési vízióit láttam elsüllyedni, hanem beleláttam az amerikai elnöknek azt a nyíltan felvállalt törekvését is, hogy “a dolgok eddigi menetét” majd jól visszafordítja.

Jelen esetben a dolgok eddigi menete alatt a zöld átállási folyamatot értem, amivel az amerikai szénfelhasználás a 2010-es történelmi csúcsszintjéről – azaz 46 százalékot is meghaladó villamosenergia termelésben elfoglalt arányról – 2024-re egészen 16 százalékig esett vissza. Tehát azt a megatrendet, amivel a tiszta energiatechnológiák folyamatos és gyors elterjedése ma már jelentős mértékben visszafogja a szén-dioxid-kibocsátás növekedését. Ez utóbbi állítást a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss elemzése (.PDF) fogalmazta meg egyértelműen: aktuálisan úgy áll a helyzet, hogy ennek köszönhetően 2024-ben már 2,6Gt szén-dioxid-kibocsátás volt megelőzhető, ami az éves kibocsátás közel 7 százaléka. Lesz ez remélhetően még jobb is, és persze ez a belső termelési arányeltolódás a megújulók javára még korántsem a zöld áttörés maga, hiszen a nagy képen még mindig az látszik: tavaly globálisan mégiscsak új történelmi csúcsot írt a szén-dioxid-kibocsátás 37,8 Gt-val.

De legalább van már valami, ami tényszerűen látható és bizakodásra adhat okot. Az IEA márciusban publikált éves globális energiaszemléje nem csak a karbonlábnyomról szól. Van előtte hat fejezetnyi részletes magyarázat arra, hogy a világ energiaigénye a tavalyi évben melyik szegmensben miként növekedett. Összességében az előző évtizedre jellemző 1,3 százalékos évi átlagnál gyorsabban – éves 2,2 százalékos ütemben – nőtt az energiaigény számos ok miatt, és ennek következtében minden energiaforrás iránt nagyobb lett a kereslet. Azonban, a világ szén-dioxid-kibocsátásának növekedése a globális energiaigény növekedésénél sokkal laposabb növekedési görbét rajzolt: a CO2-kibocsátás a korábbi időszakra jellemző éves átlagos 1,2 százalékos bővülésről 0,8 százalékra esett vissza 2024-ben, ráadásul úgy, hogy ennek zöme gyakorlatilag nem is a növekvő igénycsúcsok helyszínén koncentrálódott. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja: a tavalyi globális energiaigény növekmény fedezetének negyede támaszkodott már csak az olaj-szén energiaforrás duóra, míg ennek a tortaszeletnek majdnem a másfélszerese a megújuló energiaforrásokon megvalósult termelésbővülés. Ez már csak így megy, az NBC is megírta: nincs az a Trump, aki ezt a folyamatot megfordíthatná. És ez pont jól is van így!

Tóth Levente, a Mitigia alapítója