„Már nem engedhetjük meg magunknak a szokásos üzletmenetet. A koalíciót az alapján ítélik majd meg, hogy milyen gyorsan és határozottan cselekszik; hogy bátran nyúl-e a strukturális reformokhoz; hogy képes lesz-e az eddigi gazdasági szemlélet megújítására.”

Többek között ez jelent meg a minap a Politicoban, a cikket Daniel Steiner, a Roche Pharma vezérigazgatója jegyzi.

A lényegi üzenete az, hogy a német iparnak és gazdaságnak villámsebesen össze kell kapnia magát, és ehhez az új, még alakuló berlini kormánynak irányítania és ösztönöznie kell tudnia azt. Sok szempontból – európaiként, a német gazdaságtól nagyban függő magyar vállalatvezetőként és az energetikai szektor szereplőjeként is – ezzel nagyon egyet tudok érteni. A keringőre felhívásnak is beillő cikknek azonban van egy külön érdekessége: lehet, hogy az új kormánykoalíciót alkotó pártok (CDU/CSU és az SPD) még a feladatok elosztásán dolgoznak, azonban az energetikában éppenséggel már stabilan kijelölték az utat. Szóval a kabát – de legalábbis a szabásmintája – már kész van, csak még a hozzá illő gombokat keresik.

Az új német koalíciós megállapodásban rögzített tételek alapján nem is az az igazi meglepetés, hogy Németországban – a Zöldek ellenzékivé válása ellenére is – megmaradt a fő cél: tovább folytatni az energetikai átalakulást („Energiewende”), hanem az, hogy az előző apparátus idején rögzített klímacélok változatlanul hagyása mellett az energetikai átalakulás végül milyen cölöpökre fog támaszkodni. Minden európai kormány számára kötelezővé tenném ennek a kilenc fő tételnek az alapos elemzését, mert az mintaértékű!

A 2029-ig megrajzolt pályáról a Clean Energy Wire közölt igen jó összefoglalót. Egyértelműen látszik belőle, hogy miként áll össze a németek kirakósa egyetlen nagy képpé. Mert kétség ne legyen afelől, hogy a tételmondatok mind-mind ugyanannak az átgondolt képnek a puzzle darabkái:

1. Az EU ETS szabályozásának reformja;
2. a körforgásos gazdaság pragmatikus végrehajtása;
3. a villamosenergia-adó európai minimumra csökkentése és a speciális ipari áramár bevezetése;
4. a szén-dioxid-csökkentés katalizálása, ezzel együtt a karbonkereskedelem újragondolása és ezzel kapcsolatban a társadalmi méltányosság növelése;
5. a zöld energia beruházások és energiatároló kapacitások kiépítésének és a hidrogéngazdaság költséghatékony felpörgetése, ahogyan
6. a villanyautók gépjárműadó-fizetés alóli mentesítése 2035-ig,
7. a távhőhálózatok kiépítésének állami támogatása;
8. az újrahasznosított építőanyagok, valamint az egyszerű, klímabarát építkezés állami bankon keresztüli finanszírozása, végül
9. a fokozott tempójú villamos energetikai hálózatbővítés és digitalizáció is. És mivel a németek tolják, garantáltan irányadó lesz az EU szintjén is.

A kérdés jogos: van-e megfelelő személyi biztosíték mindezek mögött? E tekintetben kifejezetten optimista vagyok, mert a kormányalakítási tárgyalások egyik meglepetése az lett, hogy a konzervatívok azt a Katherina Reiche-t jelölték gazdasági miniszternek, aki korábban bár futott politikai pályán is, de az utóbbi éveket a Westenergie AG regionális közműszolgáltató cég – az E.On egyik leányvállalata – igazgatótanácsi elnökeként éppen a német energiaipar átalakításának tervezésével töltötte. Pont a sűrűjéből jött, megvan a háttere, a tudása és a személyes elkötelezettsége, hogy az átalakulást végig is vigye.

Tóth Levente, a Mitigia alapítója