Végre egy film, ami reálisan mutatja be a túlnépesedést, valamint a környezeti problémákat súlyosbító hatását – és mindezt kivételesen nem a főgonosszal mondatja ki!
A film tökéletes egyvelege a komoly ökológiai és társadalmi témáknak, a drámának és a humornak. Rendkívül szórakoztató, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljon a túlnépesedés témája (amit igencsak nehézzé tett a több évezredes szaporodást erőltető hatalmi propaganda). A kicsinyítés ötlete egyébkén nem kimondottan új, mindenesetre a film csodálatosan kibontja, és ökológiai kontextusba helyezi azt.
Az iMDb-s hozzászólások alapján ugyanakkor a hollywoodi happy endekhez szokott mozibajárók egy része láthatóan nem értékelte az egyébként zsenális, keserédes befejezést, amit a készítők egyfajta ébresztőnek szántak. Valójában otromba képmutatás lett volna, ha a kicsinyítés által minden megoldódik, mert az csak megerősítette volna a technokrata álmodozókat, hogy majd jön egy felfedezés, ami mindent helyrehoz.
Igazából már van egy technikai vívmány, ami meg tudná oldani az összes ökológiai és társadalmi problémát, mert képes megszüntetni az okukat. Ez a vívmány pedig nem más, mint a fogamzásgátlás (illetve a középiskola), csak biztosítanunk kell az azt nélkülöző több száz millió nőnek. Enélkül ugyanis a szegénységcsapdában ragadnak, sőt, saját testük fölött sem rendelkezhetnek, a gyermekek pedig megfosztatnak a jogtól, hogy felkészült, szerető szülőkhöz szülessenek, egy élhető bolygóra.
Kántor Sztella Nóra