Újonnan nyilvánosságra került dokumentumok és egy volt Exxon-kutató vallomása új részleteket tárnak fel arról, hogyan gondolkodott az olajipari óriás a klímaváltozásról az 1980-as évektől napjainkig.

A dokumentumok szerint miközben a vállalat belső kutatásai egyre pontosabban azonosították a klímaváltozás kockázatait, a nyilvános kommunikációban később olyan technológiákat is a megoldás részeként mutattak be, amelyek megvalósíthatóságával kapcsolatban saját szakembereiknek is komoly kétségeik voltak.

Az új iratok egy Massachusetts állam által az ExxonMobil ellen indított, 2019 óta folyó perhez kapcsolódnak. Az ügy középpontjában az áll, hogy a vállalat megtévesztette-e a fogyasztókat és a befektetőket a fosszilis tüzelőanyagok klímaváltozásban betöltött szerepével, illetve az Exxon saját klímakockázataival kapcsolatban.

Már 1988-ban üzleti kockázatként tekintettek a klímaváltozásra

1988 különösen fontos év volt a klímaváltozás történetében. James Hansen, a NASA klimatológusa júniusban az amerikai Kongresszus előtt beszélt arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt a Föld éghajlata tovább fog melegedni. Ugyanebben az évben létrejött az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC.

Néhány hónappal később Frank Sprow, az Exxon vállalati kutatási részlegének munkatársa belső feljegyzést készített  (.PDF) a klímaváltozás vállalatra gyakorolt lehetséges következményeiről.

A feljegyzés szerint, ha kialakul a globális konszenzus arról, hogy intézkedésekre van szükség az üvegházhatású gázok hatásának mérséklésére, annak jelentős negatív következményei lehetnek az Exxon számára.

Sprow két fő célt határozott meg a vállalat kutatás-fejlesztési munkája számára: az olaj-, gáz- és szénkészletek értékének védelmét, valamint az Exxon üzleti lehetőségeinek megőrzését.

A dokumentum arra is javaslatot tett, hogy a vállalat legyen jelen a klímamodellezés területén, kövesse az alternatív energiaforrások fejlődését, és figyelje azokat a technológiákat, amelyek később üzleti lehetőséget jelenthetnek.

Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az Exxon ekkor már a klímaváltozás nyilvános tagadásának stratégiáját követte. Azt azonban jól mutatja, hogy a vállalat a klímaváltozást már az 1980-as évek végén üzleti és stratégiai kockázatként kezelte.

A kilencvenes évekre megjelent a klímapolitika megkérdőjelezésének stratégiája

A most nyilvánosságra került dokumentumok között szerepel egy 1997-es feljegyzés is, amely az American Petroleum Institute klímacsoportjának egyik találkozóját foglalja össze.

A dokumentum szerint a csoport azt javasolta, hogy továbbra is kérdőjelezzék meg a klímaváltozás kezelésére irányuló politikák tudományos megalapozottságát, hangsúlyozzák azok magas gazdasági költségeit, és kerüljék a kompromisszumos megállapodások felé irányuló nyomást.

A feljegyzés közvélemény-kutatásokra is hivatkozott, amelyek azt vizsgálták, milyen érvek lehetnek a leginkább hatásosak a nyilvánosság körében.

A dokumentum egy olyan projekt finanszírozását is említi, amely a klímapolitikai intézkedések egyénekre és a kereskedelmi versenyképességre gyakorolt hatásaira helyezte volna a hangsúlyt.

Fontos ugyanakkor, hogy az egyik érintett, Jonathan Adler később visszautasította azt az értelmezést, miszerint a projekt klímatagadást szolgált volna. Szerinte az általa vezetett szervezet munkája a szabályozás korlátozására és az általuk helyesnek tartott szakpolitikai álláspontokra összpontosított.

Az algás üzemanyag: amikor a vállalati ígéret és a kutatói vélemény eltért

A dokumentumok egyik legérdekesebb része az Exxon algából előállított bioüzemanyaggal kapcsolatos programja.

A vállalat éveken keresztül kommunikálta, hogy az algákból előállított üzemanyag fontos alternatívája lehet a kőolajnak.

Egy Exxon-kutató azonban a Massachusetts-i ügyben tett vallomásában azt mondta, hogy a vállalat 2018-as közleményének több állítása félrevezető volt.

A közlemény szerint az Exxon azt várta, hogy 2025-re napi 10 000 hordónyi algából előállított bioüzemanyag válhat elérhetővé.

A kutató vallomása szerint ez a cél „teljesen lehetetlen” volt, és ezt a vállalaton belül már a közlemény megjelenése előtt jelezte. Egy másik, az Exxon által nyilvánosan áttörésként bemutatott kutatási eredményt pedig később „zsákutcának” minősített.

Az algaprogramot az Exxon később megszüntette.

A CCS sem volt olyan egyszerű megoldás, mint amilyennek a kommunikáció mutatta

A vállalat később egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra (CCS).

Egy 2014-es belső prezentáció azonban számos akadályt sorolt fel a technológia széles körű alkalmazása előtt. Ezek között szerepelt a hatalmas beruházási igény, a magas költség és a megfelelő piaci ösztönzők hiánya.

A dokumentum szerint a technológia széles körű alkalmazásához idővel olyan mennyiségű szén-dioxid tárolására lett volna szükség, amely nagyságrendileg összemérhető az akkori teljes olaj- és gáztermeléssel.

2017-ben egy Exxon-kutatót arra kértek, hogy szerepeljen egy, a CCS-ről szóló reklámban. A kutató azonban nem értett egyet azzal az állítással, hogy az Exxon a technológia vezetője lenne.

Ennek oka az volt, hogy a vállalat akkori CCS-tevékenysége nagyrészt olyan gázfeldolgozó üzemekhez kapcsolódott, ahol a földgázból leválasztott szén-dioxidot olaj- vagy gáztárolókba injektálták. A kutató szerint ez lényegesen különbözött attól a nagyszabású CCS-megoldástól, amelyet a vállalat a hirdetéseiben népszerűsített.

A kommunikáció közben működött

A dokumentumok alapján a technológiák kommunikációs szempontból kifejezetten sikeresek voltak.

Egy 2017-es belső prezentáció az algás bioüzemanyaggal és a CCS-szel kapcsolatos reklámokat a vállalat legjobban teljesítő kampányai közé sorolta.

2021-ben pedig egy belső prezentáció egy olyan kampány célját fogalmazta meg, amelynek a politikai és pénzügyi döntéshozókat arról kellett meggyőznie, hogy az ExxonMobil elkötelezett a klímaváltozás megoldása mellett, és hogy a CCS nélkülözhetetlen az alacsonyabb karbonintenzitású energiarendszerre történő átállásban. The Wall Street Journal – Exxon climate-change documents

Ez a dokumentumok egyik legfontosabb tanulsága: egy technológia kommunikációs sikere és tényleges klímavédelmi teljesítménye két külön kérdés.

Közben a vállalat tudományos munkája egyre komolyabban foglalkozott a klímakockázatokkal

A 2010-es évekre az Exxon nyilvános álláspontja is megváltozott. A vállalat már nem egyszerűen a klímatudomány bizonytalanságát hangsúlyozta.

Az Exxon egyik kutatója részt vett az IPCC munkájában, miközben a vállalat belsőleg elkezdett foglalkozni azzal is, hogy a klímaváltozás milyen kockázatokat jelenthet az üzletmenetre.

2016-ban egy belső anyagban a vállalat kutatója a klímafordulópontok kockázatára figyelmeztetett. A dokumentum szerint ezek valószínűsége a hőmérséklet emelkedésével nőhet, hatásuk pedig jelentősen meghaladhatja a közvetlen hőmérsékleti következményeket.

Mindeközben azonban az Exxon továbbra is olyan technológiákat kommunikált jelentős klímamegoldásként, amelyekről a vállalat egyes szakemberei szerint nehéz volt elképzelni a kereskedelmi méretű alkalmazást.

Mi ebből a tanulság?

A most nyilvánosságra került dokumentumok önmagukban nem jelentik azt, hogy minden, az ExxonMobil ellen megfogalmazott jogi állítás bizonyított lenne. A Massachusetts-i ügyben ugyanis éppen azt kell eldönteni, hogy a vállalat megsértette-e az állami fogyasztóvédelmi és befektetővédelmi szabályokat. A Massachusetts-i főügyészség állítása szerint az Exxon félrevezette a fogyasztókat és a befektetőket; maga az ExxonMobil ezt tagadja, és a pereket jogi és ténybeli szempontból megalapozatlannak tartja.

A dokumentumok jelentősége ezért nem abban áll, hogy egyetlen mondattal lezárják az Exxon történetét. Sokkal inkább abban, hogy belső vállalati anyagok segítségével rajzolják ki azt a több évtizedes folyamatot, amelyben a klímaváltozás tudományos kérdésből egyre inkább üzleti, politikai és kommunikációs kérdéssé vált.

És talán ez a legfontosabb tanulság a jelen számára is.

A klímaválság ugyanis nem kommunikációs probléma. Valós kibocsátásokból áll, amelyekhez valós beruházásokra és mérhető eredményekre van szükség.

Forrás: Nicholas Kusnetz: New Documents Add to Evidence in Climate Deception Case Against ExxonMobil, Inside Climate News, 2026. október 7.

Kapcsolódó hivatalos forrás: Massachusetts Attorney General’s Office – ExxonMobil ügyében benyújtott keresetek és bírósági dokumentumok.

Rampasek László A.