Az El Niño nem egy távoli óceáni jelenség. Egy összekapcsolt Földi rendszerben minden nagy változás továbbgyűrűzik – és ennek Magyarországon is van érzékelhető következménye.

Van egy grafikon, amelyet valószínűleg a magyar emberek túlnyomó többsége még soha nem látott. Pedig egy olyan jelenséget mutat, amely a Föld egész éghajlati rendszerének működéséről árul el valamit.

A grafikon a Csendes-óceán egyenlítői térségének Niño 3.4 régiójában méri a tengerfelszín hőmérsékletét. 2026. október 5-én a mért érték 30,06 Celsius-fok volt, miközben az 1991–2020 közötti időszak átlaga 26,66 Celsius-fok. A különbség 3,39 Celsius-fok.

Ez rendkívüli eltérés.

A jelenség az El Niño jelenlegi, rendkívül erősödő szakaszának része. A Meteorológiai Világszervezet október 8-i közlése (.PDF) szerint az El Niño tovább erősödik, és a Niño 3.4 térség szezonális hőmérsékleti anomáliája 2026 október és decembere között elérheti a 3,7 Celsius-fokot. A WMO szerint az esemény 2027 februárjáig csaknem bizonyosan fennmarad.

A számok azonban önmagukban keveset mondanak annak, aki nem látja mögöttük a rendszert.

Az El Niño ugyanis nem egyszerűen azt jelenti, hogy a Csendes-óceán egy része szokatlanul meleg. Az óceán és a légkör folyamatos kölcsönhatásban működik. A rendkívüli óceáni felmelegedés megváltoztatja a tenger és a légkör közötti hő- és nedvességcserét, átrendezi a trópusi konvekciót, ez pedig nagyléptékű légköri hullámokat indít el. Ezek a hullámok továbbterjednek a légkörben, módosítják a légnyomási mezőket és a futóáramlások helyzetét, végső soron pedig az egymástól több ezer kilométerre fekvő térségek időjárási viszonyaira is hatással vannak.

Ezt nevezzük telekapcsolatnak. A kifejezés lényege egyszerű: a légkörben nincs olyan, hogy egy nagy léptékű változás „ott marad”, ahol kialakult.

Magyarország sincs kívül ezen a rendszeren.

Az ELTE kutatói, Bartholy Judit és Pongrácz Rita már 2006-ban vizsgálták (.PDF) az ENSO – az El Niño és La Niña jelenségek összefoglaló neve – európai és magyarországi hatásait. A kutatás statisztikailag kimutatható kapcsolatot talált az ENSO fázisai és az európai nagytérségű légköri cirkuláció között, valamint különbségeket mutatott ki a magyarországi hőmérsékleti és csapadékviszonyokban az El Niño és La Niña időszakok között.

Ez nem azt jelenti, hogy egy adott magyarországi hidegfront vagy zivatar egyszerűen „az El Niño miatt” alakul ki. A légkör ennél sokkal összetettebb rendszer. Azt viszont igen, hogy az ENSO megváltoztatja azoknak a nagytérségű légköri helyzeteknek a gyakoriságát és eloszlását, amelyek végül Közép-Európa és Magyarország időjárását is alakítják.

A jelenség megértéséhez azonban még tovább kell lépnünk az El Niñón.

Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése megváltoztatta a bolygó sugárzási energiamérlegét. A rendszerben többletenergia halmozódik fel, és ennek túlnyomó része nem a levegőben, hanem az óceánokban található. Az IPCC hatodik értékelő jelentése szerint (.PDF) 1971 és 2018 között a Föld klímarendszerében felhalmozódott többletenergia 91 százalékát az óceánok nyelték el. A szárazföld a többletenergia mintegy 5 százalékát, a krioszféra 3 százalékát, a légkör pedig 1 százalékát tárolta.

Ez az adat alapvetően megváltoztatja azt, ahogyan a globális felmelegedésről gondolkodnunk kell.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy „melegebb lett a levegő”. A Föld teljes éghajlati rendszerének energiatartalma növekedett.

Az óceánok hatalmas mennyiségű hőt tárolnak. A melegebb óceán fokozza a párolgást, a légkör több vízgőzt tartalmaz, a vízgőz kondenzációja pedig hőt szabadít fel. A légkör közben folyamatosan szállítja a hőt és a nedvességet egyik térségből a másikba. A felhők módosítják a Föld sugárzási mérlegét, a hó és a jég változása megváltoztatja a felszín fényvisszaverő képességét, a talajnedvesség pedig visszahat a felszín és a légkör közötti energiaforgalomra.

Ezek nem különálló folyamatok. Egyetlen rendszer részei.

Éppen ezért az üvegházhatású gázok által okozott felmelegedést sem lehet pusztán a levegő hőmérsékletének változásaként értelmezni. Az emberi eredetű felmelegedés megváltoztatja a klímarendszer alapállapotát és energiamérlegét, és ezzel együtt megváltoznak azok a körülmények is, amelyek között az időjárási folyamatok lezajlanak.

A természetes éghajlati jelenségek, köztük az El Niño, ebben a megváltozott rendszerben működnek tovább.

Ez különösen fontos az El Niño esetében. Maga a jelenség természetes. Nem az emberi tevékenység találta fel, és nem az üvegházhatású gázok hozzák létre. Az El Niño az óceán és a légkör természetes változékonyságának része. A WMO megfogalmazása szerint az El Niño nem új hőt teremt a rendszerben, hanem az óceánban korábban eltárolt hő egy részének eloszlását és légkörbe történő átadását rendezi át.

A különbség mégis óriási: ez a természetes folyamat ma egy olyan Földön zajlik, amelyet az emberi eredetű üvegházhatás már jelentősen felmelegített.

Ezért félrevezető lenne az El Niñót és a klímaváltozást egymással szembeállítani. Két különböző folyamat ugyanannak a fizikai rendszernek a része. Az egyik természetes változékonyságot jelent, a másik az emberi tevékenység következtében megváltozott energiamérleget.

A kettő együtt alakítja azt a környezetet, amelyben az időjárás kialakul.

Ebben az összefüggésben érdekes párhuzamot kínál László Ervin rendszerelméleti gondolkodása is. Az általa képviselt holisztikus szemlélet egyik fontos gondolata, hogy az egész nem egyszerűen az alkotóelemek egymás mellé helyezése, hanem az elemek közötti kapcsolatokból kialakuló rendszer.

A „kollektív tudat” természetesen nem használható a légkör fizikai működésének tudományos magyarázataként. Metaforaként azonban jól érzékelteti azt a gondolatot, hogy egy rendszerben nem lehet minden jelenséget elszigetelten szemlélni.

A klímarendszer esetében ugyanis a kapcsolatok nem metaforák. Mérhetők.

Mérhető az óceán és a légkör közötti hőcsere. Mérhető a párolgás. Mérhető a vízgőz mennyisége. Mérhetők a légköri áramlások, a futóáramlások, a nyomási mezők és a csapadékrendszerek. És mérhető az is, hogy az ENSO különböző fázisaihoz milyen időjárási eltérések társulnak Európában és Magyarországon.

A Föld légköre ezért nem egymástól független időjárási „dobozokból” áll.

Nincs külön amerikai légkör, külön európai légkör vagy külön magyar légkör. Egyetlen légkör van, amely folyamatosan mozog. Egyetlen óceáni rendszer van, amely folyamatosan cseréli a hőt és a nedvességet a légkörrel. A kontinensek, az óceánok, a jégtakarók, a talaj és az élővilág pedig ennek az összekapcsolt rendszernek a részei.

Ezért amikor a Niño 3.4 térségében több mint három Celsius-fokkal magasabb tengerfelszíni hőmérsékletet látunk az átlaghoz képest, nem egy távoli óceán különálló történetét látjuk.

Egy olyan rendszer állapotát látjuk, amelynek Magyarország is része.

A magyar média egyébként foglalkozik az El Niñóval. A Telex, a 24.hu, az RTL és más szerkesztőségek 2026 folyamán többször is beszámoltak a jelenségről és magyarországi hatásairól. A ClimeNews maga is írt róla szeptemberben, amikor a Niño 3.4 térség anomáliája meghaladta a három Celsius-fokot.

A probléma ezért nem egyszerűen az információ hiánya.

Sokkal inkább az, hogy a különálló hírekből nehezen áll össze a teljes kép.

Egyik hír az óceán hőmérsékletéről szól. Egy másik az El Niñóról. Egy harmadik a magyarországi télről. Egy negyedik az aszályról. Egy ötödik az óceánok rekordmelegéről. Egy hatodik a globális hőmérsékleti rekordokról.

Pedig ezek nem egymástól független történetek.

Ugyanannak a Földnek ugyanabban a rendszerében történnek.

A klímaváltozás egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy nem egyes időjárási rekordok összességét látjuk, hanem egy megváltozó rendszer működését. A rendszer energiatartalma növekszik, az óceánok melegszenek, a légkör melegszik, a vízkörforgás intenzitása és térbeli eloszlása változik, a jégtakarók zsugorodnak, és a légköri folyamatok egy megváltozott háttérállapotban zajlanak.

Az El Niño ennek a rendszernek az egyik természetes ritmusát képviseli.

A mostani, rendkívül erős esemény ezért nem csupán egy újabb meteorológiai hír.

Emlékeztető arra, hogy a Föld légköre és óceánjai egyetlen összefüggő rendszerként működnek.

A Csendes-óceán pedig nem marad a Csendes-óceánon.

Amit ott megváltoztatunk vagy ami ott természetes módon megváltozik, annak hatása végigfut a bolygó összekapcsolt éghajlati rendszerén. És ennek a rendszernek mi, Magyarországon élők is a részei vagyunk.

Rampasek László A.