Az alapvető probléma, hogy akár az angol kifejezést, akár annak magyar fordítását nézzük, a fejlődés (development) szó helyébe hajlamosak vagyunk növekedést érteni, vagyis minőség javulás helyett mennyiségben való gyarapodásra gondolni.

A minőségi javulás pedig átmenet egy mennyiségi civilizációból egy minőségi civilizációba. Ez két dolgot jelet a számomra, legyen minden karbonsemleges és mindenkinek támogatni kell a népességrobbanás megállítását és visszafordítását, ugyanis az embertömegek a legnagyobb környezetszennyezők és a bioszféra legnagyobb kizsákmányolói. Ennek a két ügynek a megvalósítása hozza az összes járulékos összetevő javulását, amiről külön külön álmodnak az emberek. Fordítva ez nem igaz!

A fenntartható fejlődés fogalma a nyolcvanas évek elején született meg. 1981-ben adták ki Lester R. Brown[vid.] művét „Fenntartható társadalom építése” címmel, melyben letűnt civilizációk bukásának feltételezhető okait mutatta be, majd az ezek analógiájára vizsgálta jelen társadalmunkat (Brown 1981). Véleménye szerint a gazdaság fejlődésével párhuzamosan fokozódik a természeti rendszerekre és erőforrásokra nehezedő nyomás. Miközben a gazdasági világ alapja a folytonos növekedés, az alapjául szolgáló ökológiai rendszer nem növekszik, ez egyre feszültebb viszonyt eredményez, amely oda vezet, hogy a társadalmunk, a majákhoz hasonlóan, eltűnik. Ennek elkerülésére javasolja, hogy a társadalom, illetve a gazdaság olyan fejlődési pályára álljon, mely fenntartható. Annak bizonyítására, hogy a negatív tendencia megfordítható, több társadalmi megmozdulást is bemutat. A mű jelentősége, hogy a társadalom, gazdaság és környezet hármasát egymástól elválaszthatatlannak tekinti. A borítóján szerepel egy (bizonytalan eredetű) idézet: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön” (We have not inherited the Earth from our fathers, we are borrowing it from our children.). Ez a szólás az, amivel leggyakrabban találkozunk, amikor a fenntartható fejlődést közérthető (kissé hatásvadász) módon magyarázzák.

A fenntartható fejlődés kifejezés politikai karrierje 1984-ben kezdődött, ekkor kezdte meg munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett (Faragó 2002). (A bizottság huszonkét tagja között volt Láng István akadémikus is.) A Bizottság 1987-ben, „Közös jövőnk” címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is.

A jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” (Brundtland Report 1987) A fenntartható fejlődés a jelentés tanúságtétele szerint három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni. A bizottság által meghatározott definíciót is sokszor hangoztatják, viszont arról a két pontosításról, ami a meghatározás után közvetlenül szerepel, keveset hallani. Ezekben egyrészt kifejtik, hogy a szükséglet alatt elsősorban a világ szegényeinek alapvető szükségleteit értik (ez elsősorban a Maslow-féle piramis alsó két fokát – létfenntartás és biztonság szükségletei – jelenti), másrészt kitérnek arra, hogy az adott technológiai és társadalmi berendezkedésnek megfelelően kell meghatározni a korlátozásokat, hogy a környezet a jövő generációinak is azonos módon elégíthessék ki szükségleteiket. Azt azonban nem egyértelműsíti a definíció, a jelen és a jövő szükségletek alatt mit kell érteni. A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata sem pontosít: “A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.” (Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata 2000). Többen (pl. Bartus 2006, Daly 1990a, Vass 2003) ugyanakkor a fenntartható fejlődés fogalmának gyakorlatba ültetésének lehetetlenségét hangsúlyozza.

A Brundtland Bizottság definíciója attól kezdve, hogy napvilágot látott, vitát kavart. Többen igyekeztek a meghatározást pontosítani, mérőszámokat hozzárendelni. A fenntartható fejlődést gyakran tekintik egyfajta „szent grálnak”, amely lehetővé teszi a további gazdasági növekedést, a társadalmi problémák megoldásában történő előrelépést és a környezetvédelem együttes megvalósulását kompromisszumok nélkül (Dryzek, 1997).



Felhasználva: Fenntartható gazdaság
Somogyi, Viola
Dániel, Zoltán András
Rédey, Ákos

Rampasek László

Mi az a fenntarthatóság? Hogyan élünk? Meddig képes a föld eltartani bennünket? Mitől lesz Élhető jövőnk? A következő weboldal segíti a megértést arra vonatkozóan, hogy milyen jövő vár gyermekeinkre? Min kell változtatunk, hogy unokáink számára is élhető legyen a földünk? Tények, adatok, megoldások, kérdések, fölvetések segítségül … még több információ >>