BOLYGÓHATÁROK – PLANETARY BOUNDARIES
Az összes bolygóhatárt először térképezték fel, kilencből hatot már átléptek.

Egy nemzetközi tudóscsoport most először képes részletes vázlatot adni a bolygó ellenálló képességéről, feltérképezve mind a kilenc határfolyamatot, amelyek meghatározzák az emberiség biztonságos működési terét.

Az erdőtüzek füstje elhomályosítja a seattle-i égboltot. Fotó: L: JINGXUAN JI via Canva.

A globális felmelegedéstől a bioszférán át az erdőirtásig, a szennyező anyagoktól és a műanyagtól a nitrogénciklusokig és az édesvízig: A kilenc bolygóhatárból hatot átléptek, miközben ezzel egyidejűleg az összes határfolyamatban növekszik a nyomás – derül ki a Science Advances című folyóiratban megjelent új kutatásból (.PDF).

A bolygóhatárok 2023-as frissített változata. CC BY-NC-ND 3.0 licenc alatt. Forrás: “Azote for Stockholm Resilience Centre, based on analysis in Richardson et al 2023”. Az illusztráció letölthető innen.

“A bolygóhatárokról szóló frissítés egyértelműen egy rosszul lévő beteget ábrázol, mivel a bolygóra nehezedő nyomás növekszik, és a létfontosságú határok átlépnek. Nem tudjuk, meddig léphetjük át ezeket a kulcsfontosságú határokat, mielőtt az együttes nyomás visszafordíthatatlan változásokhoz és károkhoz vezet” – mondja Johan Rockström, a Központ kutatója és társszerzője, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet (PIK) igazgatója és a Stockholmi Egyetem Stockholm Resilience Centre környezettudományi professzora.

Az új tanulmány az először 2009-ben bemutatott bolygóhatár-keretrendszer harmadik nagy értékelése. Ez az első, amely a bolygónk stabilitását és ellenálló képességét fenntartó mind a kilenc folyamat és rendszer teljes körű ellenőrzését nyújtja. Bár egy határ átlépése nem egyenlő az egyik napról a másikra bekövetkező drasztikus változásokkal, ezek együttesen kritikus küszöbértéket jelentenek az embereket és az ökoszisztémákat, amelyeknek részei vagyunk, fenyegető növekvő kockázatok szempontjából.

Nem tudjuk, meddig léphetjük át ezeket a kulcsfontosságú határokat, mielőtt az együttes nyomás visszafordíthatatlan változásokhoz és károkhoz vezet.

Johan Rockström, társszerző és a Központ kutatója

A vezető szerző, Katherine Richardson, a biológiai oceanográfia professzora és a Koppenhágai Egyetem Fenntarthatósági Tudományos Központjának vezetője tovább magyarázza:

“A Földre úgy gondolhatunk, mint egy emberi testre, a bolygó határaira pedig úgy, mint a vérnyomásra. A 120/80 feletti érték nem jelez biztos szívrohamot, de növeli a kockázatot, ezért a vérnyomás csökkentésén dolgozunk. Az 1990-es években az ózonpusztulás határértékét túllépték, de – a Montreali Jegyzőkönyv által katalizált globális kezdeményezéseknek köszönhetően – ezt a határt már nem lépik át.”

Aeroszolok, új entitások és édesvíz

Az új tudományos bizonyítékok most lehetővé teszik a csoport számára, hogy számszerűsítse a légköri aeroszolterhelés határát. Ezt a határt még nem lépik át, de a növekvő terhelés nyilvánvaló azokban a nagy régiókban, ahol a levegő részecskeszennyezése hatással van a monszunrendszerekre.

Az új entitások határát most már számszerűsítették, és az értékelés megerősíti, hogy az átlépte a határt. Ez magában foglalja az ember által létrehozott összes új kémiai vegyület, például a mikroműanyagok, a peszticidek és a nukleáris hulladékok bevezetését és felhalmozódását.

A Föld egy élő bolygó, így a következményeket lehetetlen megjósolni.

Sarah Cornell, társszerző és a Központ kutatója

Az édesvízhatár ma már mind a zöld vízzel (láthatatlan víz, amelyet a talajban és a növényekben tartanak a gazdaságokban, erdőkben stb.), mind a kék vízzel (látható víz a folyókban, tavakban stb.) foglalkozik – mindkét határ átlépésre kerül.

Egy másik újdonságként új megközelítést vezettek be a bioszféra integritásának dinamikus értékelésére. Ez az ökoszisztémák károsodott működésének bizonyítékait tárja fel, ami azt mutatja, hogy ez már a 19. század végén átlépte a határt, amikor a globális mezőgazdaság és erdőgazdálkodás első jelentős terjeszkedése megtörtént.

A bolygó éghajlatának és ökoszisztémáinak rendszerként való megértése

Ezen új eredmények fényében a kutatók hangsúlyozzák, hogy a Föld ellenálló képessége jóval túlmutat az éghajlatváltozáson.

“A planetáris határok keretrendszer segít a tudósoknak nyomon követni és kommunikálni, hogy ezek a növekvő nyomások hogyan destabilizálják bolygónkat. A Föld egy élő bolygó, így a következményeket lehetetlen megjósolni. Ezért egyre többet dolgozunk együtt a politikai döntéshozókkal, a vállalkozásokkal és a társadalom szélesebb rétegével, hogy megpróbáljuk enyhíteni az összes határt érintő nyomást” – hangsúlyozza Sarah Cornell társszerző, a Stockholmi Egyetem Stockholm Resilience Centre munkatársa.

Az 1990-es években túllépték az ózonpusztulás határát, de – a Montreali Jegyzőkönyv által katalizált globális kezdeményezéseknek köszönhetően – ezt a határt már nem lépik át.

Katherine Richardson, vezető szerző

A tanulmányban nagy szerepet játszott az átfogó számítógépes modellek és szimulációk alkalmazása. A Föld rendszer működésének számítógépes modelljeit a bioszféra éghajlata és ökoszisztémái közötti kölcsönhatások tanulmányozására használják. A szimulációkat több száz évre a jövőre vonatkozóan végezték el, hogy ne csak a változásokra viszonylag gyorsan reagáló folyamatokat, hanem a sokkal lassabb Földrendszer-folyamatokat is figyelembe vegyék, amelyek végső soron meghatározzák a ma okozott környezeti változások kimenetelét.

“A tudomány és a világ egésze valóban aggódik a bolygó társadalmait sújtó szélsőséges éghajlati események miatt, mivel mindössze 25 év alatt már a harmadik, ember által felerősített El Niñót éljük át. Ami azonban még ennél is jobban aggaszt minket, az a bolygónk ellenálló képességének csökkenésére utaló jelek, amelyek a bolygói határértékek átlépésében nyilvánulnak meg, ami közelebb visz minket a fordulópontokhoz, és bezárja az ablakot arra, hogy bármilyen esélyünk legyen tartani az 1,5°C-os bolygói éghajlati határértéket” – mondja Johan Rockström.

Az új bolygóhatár-értékelés hangsúlyozza az ember és a bolygó közötti szoros és összetett kapcsolatot. Alapot ad a Föld ellenálló képességének védelmére, helyreállítására és újjáépítésére irányuló szisztematikusabb erőfeszítésekhez.

“Végső soron rávilágít az antropocénben való élet környezeti következményeire, valamint a bolygó jövőbeli gondnokaként viselt felelősségünkre” – zárja a tanulmányt Ingo Fetzer, a Stockholmi Egyetem Stockholmi Ellenálló Képesség Központjának társszerzője.

Olvassa el a “Föld kilenc bolygóhatárból haton túl” című cikket (.PDF)”

Forrás: Stockholmi Egyetem Stockholm Resilience Centre