A kötelező és az önkéntes karbonpiac szereplői nagyító alatt, akik szó szerint megbuktak! Mert úgy tűnik, hogy a CO2 szint csökkentésével nagyon kevesen, pénzt keresni viszont annál többen szeretnének a karbonkreditekkel…
Nézzük elsőként a kötelező piacot. Évtizedeken keresztül próbálták csökkenteni a kibocsátást. Ennek eredménye egy hatalmas és bonyolult rendszer lett, melyben a szennyezés termékké vált, és a KarbonKreditek (karbonkvóták) a pénzügyi piac részévé váltak.
A korai időszakban akár 50.000€-t is lehetett a kötelező piaci Kreditekkel keresni 5 perc alatt! Láttuk, ahogy a szervezett bűnözés is bevonult a piacra és szofisztikált VAT (ÁFA) támadásokat hajtottak végre, melyek éves szinten 5 milliárd euró kárt okoztak…
Az európai kötelező piac de facto (ténylegesen) összeomlott. Olyan alacsony az ár, hogy a fluktuáció (ingadozás) nem befolyásolja a tényleges kibocsátást, a környezetszennyezést. Connie Hedegaard klímaszavazást vesztett, ahol 900 millió KarbonKreditet akart visszavonni. Túl kicsi már az ár, a kezdetleges 30€-ról 4-re csökkent. Már csak a pénzügyi piac érdeklődik a kötelezőpiaci Karbon kereskedelmi rendszerért.
2005-ben adták el az első Kreditet, de még 1997-ben létrejött a Kyoto Protokoll. Ezt megelőzően az USA aláírt egy törvényjavaslatot, amely megakadályozta, hogy az amerikai delegáció aláírhasson egy megállapodást, mely limitálhatja az ÜHG kibocsátást. Ennek a neve volt a Byrd-Hagel. Az Unióban tudták, hogy az amerikaiakkal baj van, de azt remélték, hogy Kyotóban új jelet küldenek.
Akkor még az EU indítványozta az ÜHG adó, egy adóalapú kreditrendszer felállítását. Amerikában tudták, hogy az amerikai polgárok nem fogadnák el, hogy adózni kellene a kibocsátott ÜHG után. Piaci rendszert akartak, ahol a kibocsátók Krediteket vehettek a túlzott kibocsátásuk kiegyenlítése miatt.
Kyotoban végül is felállítottak egy Piac alapú rendszert, ahol a Karbon kibocsátást KarbonKreditenként lehetett ellentételezni.
Ezt követően Kyoto mégsem került megszavazásra az Egyesült Államokban, mert 2000-ben Al Gore vesztett Bush ellen a választásokon, aki ezután kihátrált a megállapodásokból.
Attól függetlenül, hogy a legnagyobb kibocsátó meghátrált a megállapodásból, az EU felállította saját KarbonKredit rendszerét. (EU Emission Trading System = Kibocsátás-kereskedelmi rendszer), majd beazonosította a 11000 legnagyobb EU kibocsátót. Ez után megszabták, hogy mennyi Karbont bocsáthatnak ki. Ha ezt az értéket átlépték, akkor KarbonKreditet kellett venniük. (Cap and Trade = kibocsátás korlátozás és kereskedelem) 2013-ig az EU 10 milliárd KarbonKreditet bocsátott ki, hogy elindítsák a piacot.
A Dán nyilvántartás (registry) gyorsan a világ legnagyobbjává vált, mert mindenki csatlakozhatott különösebb azonosítás nélkül. Az ott megadott információk 97%-a hamis volt. Míg Angliában egy nyilvántartásba való regisztrálás órákba telt, addig Dániában a neten percek alatt ezt el lehetett végezni.
VAT (ÁFA)-körhinta
Folyamat: Egy cég az EU tagállamok egyikében elad KarbonKreditet egy másik EU-s országban lévő cégnek. Amikor a vásárlás befejeződik, EU határon keresztül, akkor a számla mínusz VAT (ÁFA). A vevő aztán eladja a KarbonKrediteket fedőcégeknek, olyanoknak, akik részt vesznek a csalásban, vagy olyan cégeknek, akik nem tudnak róla, hogy csalás folyik. Eladáskor az eladó cég felszámolja a VAT-ot. Minden egyes eladás alkalmával növekszik az ár és a VAT (ÁFA) is.
Ezt követően a csalók eladják a Krediteket egy új fedőcégnek, ez alkalommal másik Uniós országban. Mivel az utolsó cég fizetett VAT-ot (ÁFA-t) a vásárláskor, azt az állam visszafizeti, melyet majd a legelső cégtől követelne vissza az államkincstár, aki addigra már teljesen eltűnt.
Amikor az EU és az Europol rájött a csalásra, a tagállamokat figyelmeztették, valamint a VAT-ot (ÁFA-t) eltörölték a karbonkreditekre. Továbbá a Karbon Tradereket ellenőrzés alá vették. 1265 Trader volt regisztrálva, melyből a vizsgálat végére 33 maradt legális. |
Amikor a pénzügyi bűnözés állami ügyésze a Dániai nyilvántartás kivizsgálása alatt gyanús KarbonKrediteket talált, amit utána lefoglaltak, 2013. november 3-án ezek a Kreditek nyom nélkül eltűntek. Feltörték a rendszert. Összességében 9 milliárd eurót vesztettek a tagállamok. Hogyan történhetett ez? Bombariadót jelentettek a nyilvántartások épületeiben, azt teljesen ki kell ilyenkor a protokoll szerint üríteni, és míg a tűzoltók átvizsgálták az épületet a hackerek feltörték a rendszert és ellopták a Krediteket… Ezt nem minősítem, helyette a kötelező piacról ajánlom mindenkinek a mellékelt videót.
Az önkéntes piac!
Elméletben sokkal jobb, mert gyakorlatban is valódi projektekből és azok CO2 csökkentéséből kell származzanak a karbonkreditek. De a valóság sokat rontott az elmúlt időszakban a működő és sokkal komolyabb jövő előtt álló önkéntes piacon. Nézzünk egy példát a forrás megjelölésével, hiszen Magyarország is érintett, mert a Gold Standard karbon kreditek nem véletlenül tűntek el bizonyos portfóliókból!
2011-ben, Nyugat Kenyában 900.000 darab víztisztító rendszert osztottak szét ingyen. A szétosztás mögött a segédiparág egyik óriása a Vestergaard-Frandsen állt. A szűrőket „Lifestraw”-nak nevezték. Ezen cég fejlesztette ki és egyben osztotta is szét a szűrőberendezéseket. Ígéretesnek tűnt a projekt, és nagy reményeket fűztek hozzá, hisz azt remélték, hogy így visszaszoríthatják a víz útján terjedő betegségeket. A szétosztás egy nagyobb terv része volt, melynek lényege, hogy odaadják a Lifestrawt az embereknek, így nem lesz szükségük fára, hogy felmelegítsék az ivóvizet. Ez majd csökkenti a Karbon kibocsátást, hisz rengeteg fát kivágtak azon a környéken, és azok pótlása nem történt meg.
Az így elért csökkentést aztán Karbon Kreditekké lehet váltani, melyet a V-F eladhat. Minél több Karbont mentenek meg annál jobb lesz az üzlet.
Az emberiség 5-25%-a melegíti az ivóvizét. A V-F szerint a Nyugat-Kenyai családok 36%-a melegíti az ivóvizét. De ez az egy tény egymaga nem elég ahhoz, hogy a Lifestraw siker legyen. A siker maga teljes mértékben azon múlt, hogy hány Karbon Kreditet tud kiváltani a projekt. Ezért a V-F valószínűség felmérést tartott, amiben arról kérdezték az embereket, hogy FORRALNÁK-E az ivóvizet, HA lenne rá idejük, és HA megengedhetnék maguknak. A megkérdezett emberek 79%-a igent mondott. Ez a szám sokkal több, mint aki ténylegesen is forralja az ivóvizét.
A kettő közötti különbséget „elfojtott kereslet”-nek (suppressed demand) hívják. Ez egy gazdasági elmélet, ami szerint megpróbálják megállapítani, hogy mit csinálnának az emberek, hogyha lenne rá lehetőségük. Ez egy matematikai formula, amiben hiszünk. Erre csak azt lehet mondani, hogy ez egy elmélet, egy fogalom, a kimenetét nem tudhatjuk. A V-F projekt nem része az EU vagy ENSZ Karbon Kredit rendszernek. Ez a Karbon Kreditek egy 3. típusa, az önkéntes kreditek. Ezen Kreditek azon magánszemélyek és cégek számára vannak, akik extra erőfeszítést tesznek azért, hogy csökkentsék a kibocsátásukat. Valamint az önkéntes Kreditek biztosítják a vevők számára, hogy ez a kibocsátás csökkentéséhez fog vezetni. Ezután a vevők Karbon-, vagy Klíma-semlegesnek nevezhetik magukat.
Úgy gondolták, hogy működni fog, használni fogják a szűrőt és a kibocsátás ez által csökken. De ez szimplán csak előrejelzés volt. Mielőtt a V-F átkonvertálhatta volna a projektet Karbon Kreditekké, azt el kellett előtte fogadni! Ezt a The Gold Standard mögött lévő cég végezte és ők adminisztrálták ezeket az önkéntes krediteket. A WWF (Természetvédelmi világalap), és másik 80 civilszervezet által megalapított Gold Standardot az ENSZ is elfogadta.
A cég a Gold Standard-dal elfogadta az elfojtott keresletet a V-F Lifestraw projektjében, és a projekt hivatalosan is engedélyezve lett. Ahhoz, hogy az elfojtott kereslet gazdasági elmélet pontos legyen, ahhoz a népességnek használnia kell a Lifestrawt, ahelyett, hogy felforralnák a vizet.
(Csemegézzünk az erre vonatkozó interjúkból):
– Kaptunk egyet. Nem ismerünk senkit sem, aki használja. Hihetetlen bonyolult és lassú is. Rengeteg időbe telik megtölteni egy poharat vízzel. Rengeteg embert ismerek ezen a területen, majdnem mindenki kapott Lifestrawt. Nem használják. Egyszerűen nem használják.
– A szomszédom is kapott egyet. Sose látom, hogy használná.
– Mondom neked, hogy szinte senki sem használja.
V-F azt állítja, hogy a megajándékozott emberek 90%-át meglátogatják évente egyszer, és közelről megfigyelnek 20 000 családot, hogy használják a szűrőt. 🙂
A projekt megszületése óta a V-F 3x látogatta meg a családokat. A cég viszont nem hajlandó kiadni a jelentéseket, amíg az értékelés nincs teljesen kész.
A Gold Standard mögötti cég 119 projektet fogadott el, aminek majdnem a fele elfojtott keresleten alapul. Egy elméleti számítás, amely az elfojtott szükségen alapszik.
3 különálló tanulmány után a Gold Standard mögött lévő cég kijelentette, úgy találják, hogy a lakosok 92%-a használja Lifestrawt Nyugat-Kenyában. Hogyha a Gold Standard ezt a tényt jóváhagyja, akkor a V-F – a jelenlegi Karbon árak mellett – 50-67 millió euró forgalomra számíthat. A cég viszont azt állítja, hogy a csökkenő Kreditárak miatt nem számít forgalomra a projektből.
Szóval ez nevetséges! Ebből film is készült, ilyet nem szabad csinálni…
Egy teóriára alapozva kreálni karbonkrediteket és azokat megpróbálni eladni… amikor ott vannak a VCS karbonkreditek, amik mögött nem teóriák (valószínűség számítások), hanem valódi és igazolt CO2 csökkentések állnak.
A jelenlegi helyzet alapján olcsóbb szénerőműveket építeni, és azokba fektetni. Most a legolcsóbb szennyezni a környezetet.
Az EU és az ENSZ Kredit rendszer bajban van, nem csak az olcsó szén miatt, hanem mert a gazdasági válság éles csökkenéshez vezetett a termelésben – tehát a kibocsátásban is. Így jóval kevesebb kreditre van szükség.
Mindeközben a klímaváltozás hatására egyre nagyobb és pusztítóbb a képen látható úgynevezett szupercellák keletkeznek. Egyre komolyabb és nagyobb költségekkel járó károkat okozva körülöttünk. Rengeteg Karbon kereskedelem zajlik jelenleg is, több milliárd, akár 100 milliárdokkal is kereskednek, de közvetlenül semmi köze nincs ennek a klímaváltozáshoz, mert a karbonkreditekkel nem kereskedni, hanem azokat a lehető legnagyobb ütemben felhasználni kell a karbonellentételezési programokban. Az így keletkezett pénz pedig a legjobb helyen pont azoknál van, akik ezt a mechanizmust a helyén kezelik, nem pedig csalnak!
Rampasek László