“A maradék CO2 büdzsé 8 és fél év alatt teljesen elfogy! Egyszer sem, egyetlen egy alkalommal sem hallottam, hogy egy politikus, újságíró vagy üzleti vezető megemlítené ezeket a számokat.”
Mondja a maga módján Greta Thunberg Montreálban, szeptember 27-én a sztrájkhét utolsó napján Kanadában.
Nem tudod, mert nem reklámozza senki a valóságot, a totális katasztrófáig még kibocsátható szén-dioxid mennyiségről? Döbbenetes, és egyben félelmetes a felismerés, hogy mekkora csend van az utolsó időkben, minden figyelmeztető jel ellenére. A világ vezetői pedig azt hazudják, hogy jobban tájékozottak mint azok a tudósok ezrei, akik évtizedek óta az előrejelzések pontosításán dolgoznak a világ legnagyobb erőforrásait is felhasználva erre. Az igazság a karbonbüdzsével kapcsolatban ugyan publikus (angol nyelven), hozzáférhető, és az emberiség számára talán az egyik legfontosabb iránymutató dokumentum lenne, de el van téve a fiókok legmélyére.
Nem csoda, hogy felismerés híján, még a környezettudatos emberek is hiábavaló dolgokat csinálnak – környezetvédelmi tevékenységnek álcázva – a karbonsemlegesítések helyett!
Akkor lássuk az eddig elhallgatott beszédet, és tanuljunk közösen egy lánytól, aki már eddig is milliók szemét nyitotta fel az igazságra, és inspirált rengeteg embert nem csak a saját korosztályából az aktív cselekvésre.
CANADA SPEECH
(Montreal, Canada, 27 September, 2019)
Nagyszerű érzés Kanadában lenni. Mintha egy kicsit hazajönnék. Úgy értem, az Önök országa nagyon hasonlít Svédországra, ahonnan én származom. Önöknek is van jávorszarvasuk, nekünk is van. Hideg teleik vannak sok hóval és fenyőfákkal, ahogyan nekünk is hideg teleink vannak, sok havunk és fenyőfánk.
Vannak rénszarvasaik, ahogyan nekünk is. Jéghokiznak, ahogyan mi is. Van juharszirupjuk, nekünk pedig van… nos… erről inkább ne beszéljünk.
Önök olyan nemzet, amely élen jár a klímakérdésben. Svédország szintén élen jár ebben. Ám sajnos ez mindkét esetben egyet jelent a semmivel, hiszen ezek csupán üres szavak. És a szükséges politika még mindig nem látható. Vagyis alapvetően ugyanolyanok vagyunk.
Az elmúlt héten több, mint 4 millió ember több, mint 170 országban sztrájkolt a klímáért. Az élő bolygóért és mindannyiunk biztonságos jövőjéért vonultunk fel. Beszéltünk a tudományról és követeltük, hogy a hatalmon lévők hallgassanak ránk és cselekedjenek a tudományos tényeknek megfelelően. De a politikai vezetők nem hallgattak meg.
A világ vezetői ezen a héten New Yorkban gyűltek össze az ENSZ Klímacsúcsán. Azonban ismét csak csalódást okoztak üres szavaikkal és eredménytelen intézkedéseikkel. Felszólítottuk őket, hogy sorakozzanak fel a tudomány mögött. De nem hallgattak ránk.
Ma milliónyian a világon újra sztrájkolunk és felvonulunk. És addig tesszük ezt, amíg nem hallgatnak ránk. Ha a hatalmon lévők nem vállalják a felelősséget, akkor mi fogjuk. Nem szabadna, hogy ez rajtunk múljon, de valakinek meg kell tennie.
Azt mondják, hogy nem kell aggódnunk, inkább a fényes jövőbe kellene tekintenünk. De elfelejtik, hogy ha ők tették volna a dolgukat, akkor nem kellene aggódnunk. Ha időben elkezdték volna tenni a dolgukat, akkor ez a krízis ma nem lenne krízis. Mi megígérjük, hogy amint elkezdik tenni a dolgukat és felvállalni a felelősséget, abbahagyjuk az aggódást és visszamegyünk az iskolába és dolgozni.
És még egyszer: mi nem véleményeket vagy politikai nézeteket hangoztatunk. A klíma- és ökológiai krízis a politikai pártok felett áll. Mi kizárólag a mostani, legfrissebb tudományos tényeket ismertetjük.
Néhány embernek – különösen azoknak, akik különböző módokon a jelenlegi krízist okozták – a tudomány túl kényelmetlen ahhoz, hogy foglalkozzon vele. De nekünk, akiknek a következményekkel együtt kell élnünk – és mindazoknak, akik már jelenleg is együtt élnek az ökológiai krízissel – nincs választásunk. Ahhoz, hogy 1,5 Celsius fok alatt maradjunk és esélyünk legyen elkerülni a visszafordíthatatlan láncreakciók beindulását, igazat kell beszélnünk, és mindent úgy kell elmondanunk, ahogy van.
Az IPCC SR1,5 tavalyi jelentésében a 108. oldalon a 2. fejezetben az áll, hogy ahhoz, hogy 67% esélyünk legyen a 1,5 Celsius fokos globális hőmérséklet emelkedés alatt maradni, a 2018. január 1-jei állás szerint a világnak 420 Gt CO2 kibocsátási mennyisége maradt. Jelenleg ezek a legjobban megbecsült értékek.
Ma ez a szám már kevesebb, mint 350 Gt. A mai kibocsátási szinttel a maradék CO2 büdzsé 8 és fél év alatt teljesen elfogy.
Valamint kérem számoljanak azzal is, hogy ezek a számítások nem tartalmazzák a már csapdába esett hőt, amelyet elfed a mérgező levegőszennyezés, a nem-lineáris fordulópontokat, a legtöbb visszacsatolást vagy a méltányosság és klíma igazságosság kérdéskörét.
A mai vezetők arra számítanak, hogy a generációm százmilliárd tonna CO2-t fog kivonni a levegőből ma még alig létező technológiákkal.
És egyszer sem, egyetlen egy alkalommal sem hallottam, hogy egy politikus, újságíró vagy üzleti vezető megemlítené ezeket a számokat.
Azt mondják ehelyett: „A gyerekek legyenek gyerekek!”
Egyetértünk: hagyják, hogy gyerekek legyünk!
Végezzék a saját dolgukat, tegyék nyilvánossá ezeket a számokat ahelyett, hogy ránk hagynák a felelősséget. És akkor végre újra gyerekek lehetünk.
Ma nem vagyunk az iskolában és nem dolgozunk, mert vészhelyzet van és mi nem akarunk tétlen szemlélődők lenni. Néhányan azt mondanák, hogy elvesztegetjük a leckeidőt, mi erre azt mondjuk, hogy megváltoztatjuk a világot. Ha idősebbek leszünk, mi legalább elmondhatjuk, hogy megtettünk mindent, ami tőlünk tellett. És nem hagyjuk abba. Sosem hagyjuk abba a harcot az élő bolygóért és a jövőnkért.
Meg fogunk tenni mindent, amit csak tudunk, hogy megállítsuk a krízis rosszabbra fordulását. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem megyünk iskolába vagy dolgozni. Mert ez fontosabb annál.
Annyiszor mondták már nekünk, hogy nincs értelme ezt csinálni, mert semmiképpen sem tudunk hatni vagy változást elérni. Én azonban azt hiszem, mostanra bebizonyítottuk, hogy ez nem igaz.
A történelemben a legfontosabb változások mindig alulról, a gyökerektől jöttek. A számok még mindig bejönnek: több, mint 6,6 millió ember csatlakozott a weekforfuture-hez, az e hét pénteki és múlt pénteki sztrájkhoz. Ez az egyik legnagyobb demonstráció az emberiség történelmében. Az emberek beszéltek, mi pedig mindaddig beszélünk tovább, amíg a vezetőink meg nem hallgatnak.
Mi vagyunk a változás és a változás megérkezett!
Magyar nyelvre fordította: Rutkai Zsuzsanna
A beszédben hivatkozott IPCC jelentés mellékleteivel együtt, innen letölthető:
R15_SPM_version_report_LR.pdf
SR15_Chapter1_Low_Res.pdf
SR15_Chapter2_Low_Res.pdf
SR15_Chapter3_Low_Res.pdf
SR15_Chapter4_Low_Res.pdf
SR15_Chapter5_Low_Res.pdf
SR15_AnnexI_Glossary.pdf
Rampasek László
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
