A legjobb, ha csökkentjük a fogyasztásunkat, amit leginkább úgy lehet, ha felismerjük, mire van valójában szükségünk, és mire nincs.
Ha tényleg szükségünk van valamire, de új vásárlása helyett kölcsönkérhetjük azt, vagy netán használtan is megvehetjük, akkor nem kellett még egyet legyártani, ami jó. Ha nincs más lehetőség, minthogy újonnan megvegyünk valamit, akkor a legkevesebb, hogy olyat választunk, ami úgy lett megtervezve, hogy legalább újra lehet hasznosítani.
A hagyományos gyártásmód és csomagolás rengeteg hulladékkal jár, tehát érdemes utánajárni, hogyan lehet valamit a legkisebb környezetterheléssel legyártani (pl. visszaváltható göngyöleg, 3D nyomtatás, stb.). A hulladékok ugyanis többnyire mérgezőek (pl. műanyagok, vegyszeres flakonok, festékek, stb.), ami nem csak a vadvilágot károsítja, de a tápláléklánc révén mindig visszajut hozzánk, és egyre betegebbé tesz mindannyiunkat. Végül, de nem utolsósorban nem árt tisztában lenni azzal, hogy a termék, amit meg készülünk venni, egy másik kontinensről jött-e (ami környezetszennyező), vagy helyi forrásból származik. Ez elsősorban azon termékek esetén jöhet szóba, amiket itt is meg lehet termelni (bár igazából még banánt is lehetne hazánkban termelni, üvegházban, ha nagyon akarnánk).
Mindez persze hasznos, de közel sem elégséges feltétele annak, hogy elérjük a fenntarthatóságot. Mindenesetre ez a minimum, amit megtehetünk, és képmutatók lennénk, ha még ennyit sem tennénk. Ne feledjük, ez nem (csak) a környezetről szól, hanem saját, és gyermekeink jövőjéről 😉
Sztella Nóra Kántor














































A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.







