Amikor arról beszélek, hogy “nagy ívben tesznek” a környezetvédelemre a legnagyobb magyar vállalatok többségére is gondolok, akkor a következőkben részletezett, mondhatjuk “feketelistára” tekintek a gondolataimban, még a teljesség igénye nélkül.

Mert ha nincsenek céljaik a nagyvállalatoknak, ezzel az úgynevezett 1,5 °C-os első számú, Párizsban végérvényesen megfogalmazott problémával kapcsolatban, amit már tökéletesen megfogalmaztak korábban, – ugyanis a mostani klímacélok az 1990-es években is szerepeltek a nagyhatalmak asztalán -, akkor nyilván vannak fontosabb dolgok, amit a környezetszennyezés csökkentése elé helyeznek. Igen, és vajon mi lehet ez a profiton kívül?

Tekintse meg a listát és szembesüljön azzal, hogy aki a munkát adja (talán) elveszi az életet is! Persze néhány pozitív példát is látunk, a morzsát az asztalon, de amit tesznek az magasan a többiek fölé emeli őket még most. Később majd kiderül ennek a valóságtartalma is, amikor évről-évre közzéteszik majd a szénlábnyomuk ellenőrzött változatát és láthatóvá válik, hogy nagysága a valóságban csökken-e! Amit ők csinálnak azt nevezhetjük fenntartható fejlődésnek. Míg fordítva, amit a többség csinál most, azt hívhatjuk a pusztítás fenntartásának!

Pedig olyan egyszerű lenne a képlet! Számolja ki a szénlábnyom nagyságát, csökkentse azt önerőből a legnagyobb mértékben, a maradékot offsetálja már megvalósult karbon projektekből.

Rampasek László