Marcello Mastroianni volt édesanyám kedvenc színésze (Yves Montand mellett), aki Rocco Papaleo, az álmait sikertelenül kergető, kisvárosi bányász-bokszoló filmszerepét játszotta el gyermekkorom egyik emlékezetes, „Örök vesztes” című, keserédes filmeposzában.

A bp elmúlt évekbeli vergődése megidézi számomra a főhős alakját, aki nem érti, hogy mi és miért történik vele és körülötte.

Ennek betetőzéseként – megítélésem szerint – kifejezetten rossz példát mutatnak a fenntarthatósági célok (ráadásul rosszul kommunikált) feladásával, de a sorsukat nagy valószínűséggel így sem kerülhetik el: a Shell már a tisztes távolból (vagy inkább közelből) figyel…

Nem mondhatnám, hogy példa nélküli vagy nagy túl megrökönyödést kiváltó hír volt (mivel a Trump adminisztráció első egy-két hónapjában sorjáztak a hasonló hírek), amikor a bp idén év elején bejelentette[1], hogy visszavonulót fúj a karbon-kibocsátás csökkentés területén, és ismét az alaptevékenységre fog fókuszálni, azaz több gázt és olajat termel ki. A korábbi nevén British Petrolként ismert cég (igen, az amelyiknek évek óta zöld Napocska a logója) februárban bejelentette, hogy több mint 5 milliárd dollárral visszavágja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba beruházásra elkülönített kereteit, és hogy nem célja többé a 2020-ban tett klímavédelmi vállalásának[2] betartása, és az sem, hogy 2030-ra a 20-szorosára, 50 GW-ra növelje a megújuló energiatermelését. A Bernard Looney vezérigazgató hivatalba lépése óta követett, progresszív fenntarthatósági stratégia irányváltásának indokaként a cég közölte, hogy túl optimista az energetikai átállással kapcsolatos szcenárió. A Fortune[3] ezzel szemben azt gyanította, hogy a döntés mögött valójában az a folyamat áll, ami néhány év alatt felvásárlási céltáblává tette a bp-t.

Április elején megérkezett a válasz is: Looney 2023-as távozása után a zöld átalakulás másik fő támogatója, Helge Lund[4] igazgatótanácsi elnök is bejelentette a lemondását. Ennek – de általában véve a klímavállalásokból kitolató gigacégeknél zajló belső folyamatok – megértéséhez kínál fel egyfajta segítséget a minapi Bloomberg riport[5], melyben a cégóriások zöld vállalásait beváltani érkező vezetők beszéltek a kiábrándultságukról. Többen állítják, hogy a vállalatok számára az aktuális (zöld)politikai megfelelés sokkal fontosabbá vált, mint a saját szennyezésük csökkentésére irányuló valós erőfeszítéseik. Vagyis annál, ami valóban számít, tehát, hogy mit-mivel-hogyan tudna a cég akár sokkal jobban, gyorsabban, eredményesebben célba elérni a fenntarthatóság területén. “Bármilyen környezetvédelmi jóhiszeműséget az alapján kell mérni, hogy a cég támogatja-e azokat a kormányzati szabályozásokat, amelyek minden piaci szereplőtől előírják a zölddé válást” – olvasható a cikkben.

Mindezt azért tartom fontos értelmezési pontnak, mert mielőtt a bp-nél történteket bárki valamiféle zöld karmaként vagy a klímaszkepticizmus győzelmeként összegezné: valójában nem ez történik. A leköszönő norvég csúcsmenedzser támogatta a bp-n belül a leginkább Looney 2020-as kibocsátás-csökkentési stratégiáját, kényszerű távozása után viszont a cég anyagi-gazdasági okokból, és a részvényesek egyre erősebb nyomásának engedve, távolodni kezdett ettől. Például attól a korábban meghirdetett céltól is, hogy 2030-ra 40 százalékkal csökkentse a szénhidrogén-kitermelését. A Looney után 2023-ban érkező új vezérigazgató, Murray Auchincloss tette át a hangsúlyt ismét az olajra és a gázra. A belső csata végül eldőlt: Auchincloss maradt a cégnél, nem pedig Lund!

A fosszilis szférába visszaforduló bp képén is volna azonban némi értelmezni való. A Fortune-ban megjelent egy hosszú interjú[6], amiben Auchincloss megpróbálta ki- és elmagyarázni, hogy mi sodorta a bp-t ebbe a zűrzavaros helyzetbe. E beszélgetésnek számomra az egyik legfontosabb állítása az volt, hogy a „bp túl sokat gondolt magáról, és ennek az eredményei és a piaci mérete látta kárát”. Auchincloss azzal érvelt, hogy a cég részvényesei profitot, osztalékot és nyereséges céget akarnak. Ez önmagában még rendjén is van: ha a cég erős és profitábilis, akkor gyorsabban tud majd a fenntarthatóság felé is haladni, ahogy azt az iparág vezető szereplői is teszik[7].

Azonban, pont a fenntarthatóság az a terület az, amit most a bp leépíteni tervez, azzal az indoklással, hogy az csak viszi a pénzt, és az alaptevékenységre fókuszálással javítsa a jövedelmezőségét és elkerülje a körülötte cirkáló, vérszagra érkező, rivális cápákat[8]. Auchincloss mindezt úgy keretezte át, hogy a bp-nek főként olyan területen erősnek maradnia, ahol már vannak felmutatható eredményeik és versenyelőnyük, és a megújuló energiatermelés nem tartozik ezek közé. A vezérigazgató védekezése szerint nincs szó arról, hogy elengednék az átmenet melletti elkötelezettségüket, de a karbon-transzformációs törekvéseiket finanszírozniuk kell tudni valahogy. Így – érvelése szerint – a zöld átalakuláshoz bevont tőkét pedig nem kísérletezésre kell költeni, hanem olyan termelő struktúrákra, amely aktív megoldásokat kínál, és “a folyamatos növekedési kapacitás építését teszi lehetővé”. Ennek egyik tétele, hogy két szén-dioxid eltávolítási és megkötési projektet is futtatnak (Indonéziában és az Egyesült Királyságban) ahol már az építkezés is megkezdődött.

A logikailag átfésült mondanivaló érthető, de a fenntarthatóságért elkötelezett vezetőként nem elfogadható, és nagy kérdés, hogy működik-e egyáltalán a valóságban, amely mára végérvényesen megváltozott: a zöld átmenet elkerülhetetlen, aki kimarad, az lemarad. Ráadásul nagyon rossz az optikája is, ami tovább löki a céget lefelé az örvényben. A Shell már a sarkon figyel[9], várja az optimális időpontot és árazási pontot, hogy pontot tegyen a bp sztori végére. Erős jövedelmezőség és világos fenntarthatósági stratégia áll szemben a gyenge jövedelmezőséggel és a megkérdőjelezhető fenntarthatósági célokkal: a csata kimenetele jól prognosztizálható. Rocco Papaleo csak szédeleg a nagyvárosban (Chicago), nem igazán érti, hogy mi és miért történik vele.

 

 

[1] https://www.reuters.com/business/energy/bp-ditch-renewables-goals-return-focus-fossil-fuels-2025-02-24/
[2] https://www.bp.com/en/global/corporate/news-and-insights/press-releases/from-international-oil-company-to-integrated-energy-company-bp-sets-out-strategy-for-decade-of-delivery-towards-net-zero-ambition.html
[3] https://www.fortune.com/2025/02/26/bp-stock-price-news-strategy-esg-investor-presentation/
[4] https://renewablesnow.com/news/bp-chair-to-exit-as-company-backs-away-from-renewables-1273362/
[5] https://www.bloomberg.com/news/features/2025-06-12/climate-pledges-dropped-by-coca-cola-bp-hsbc-as-planet-heats-up
[6] https://fortune.com/article/fortune-500-bp-ceo-murray-auchincloss-reset-strategy-stock-price-outlook/
[7] https://www.linkedin.com/pulse/v%C3%A9gs%C5%91-%C3%A1tt%C3%B6r%C3%A9s-levente-t%C3%B3th-jcbwf/?trackingId=eRmf5CwXQpSPi6R0KVYGpw%3D%3D
[8] https://www.ft.com/content/dd448d2b-4adc-4b1d-8c10-36b840831004
[9] https://www.portfolio.hu/uzlet/20070706/mega-major-egyesulne-a-bp-es-a-shell-85054

Tóth Levente, a Mitigia alapítója