Greta Thunberg, a fiatal aktivista, aki egy nemzedék hangjává vált, történelmi és úttörő beszédei.

Mindennek meg kell változnia. És ennek ma kell kezdődnie.

2018 augusztusában egy tizenöt éves svéd lány, Greta Thunberg úgy döntött, hogy egyik nap nem jár iskolába. Akciói az éghajlati válság elleni globális fellépési mozgalom felvirágzására ösztönözték a tanulók millióit, hogy sztrájkoljanak a bolygónkért. Arra kényszerítsék a kormányokat, hogy hallgassanak rá, és jelöljék Nobel-békedíjra.

Ez a május 30-án angol nyelven megjelent könyv először mondja el hamisítatlanul Greta szavait. Összegyűjtve beszédeit, amelyek Európa-szerte történelemé váltak, az ENSZ-től a tömegek utcai tiltakozásáig. Senki sem túl kicsi a változtatáshoz.

A III. Globális klímasztrájkig van még időnk arra, hogy megjelenjen egy-egy beszéde időrendi sorrendben, magyar nyelven, természetesen az Ő jóváhagyásával.

GRETA THUNBERG: KATEDRÁLIS GONDOLKODÁS
(European Parliament, Strasbourg, 16 April 2019)

A nevem Greta Thunberg. 16 éves vagyok. Svédországból érkeztem és azt akarom, hogy Önök pánikba essenek.
Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha lángolna a házuk.
Ezeket a mondatokat már korábban is elmondtam.
Azóta sok ember elmagyarázta már, miért rossz ötlet ez. Számos politikus azt mondta, hogy a pánik sosem vezet semmi jóra. Egyetértek. Pánikolni – hacsak nincs rá igazán szükség – borzalmas ötlet.
De ha ég a házad és szeretnéd távol tartani a lángokat, mégsem árt némi pánik.
Civilizációnk nagyon törékeny; majdnem olyan, mint egy homokvár. A homlokzat gyönyörű, de az alapok messze vannak a stabilitástól.
Oly sok sarkot vágtunk már le.
Tegnap a világ kétségbeesetten és hatalmas szomorúsággal nézte, amint a párizsi Notre-Dame leég.
Néhány épület több, mint egyszerű épület. Ám a Notre-Dame újra fog épülni. Remélem, hogy szilárdak az alapjai. Remélem, hogy a mi alapjaink még szilárdabbak.
Ám mégis attól félek, hogy nem azok.
2030 körül, 10 év 259 nap és 10 óra múlva olyan visszafordíthatatlan láncreakciók indulnak el, amelyekre már nem lesz befolyásunk és ami valószínűleg a most ismert civilizációnk végét fogja jelenteni. Hacsak addig el nem indulnak a társadalom minden szegmensében a tartós és eddig példa
nélküli változások, beleértve a CO₂ kibocsátás legalább 50%-os csökkentését is.
Ám kérem vegyék figyelembe, hogy ezek a számítások azoktól a felfedezésektől függnek, amelyeket még nem találtak fel. Találmányoktól, amelyek arra hivatottak, hogy megtisztítsák az atmoszférát a csillagászati mennyiségű szén-dioxidtól.
Ezek a kalkulációk továbbá nem tartalmazzák a fordulópontokat és a visszacsatolási pontokat sem, mint például az extrém magas metángázszivárgás, amely a gyorsan olvadó sarkvidéki jégtakaró alól tör elő. Valamint nem tartalmazzák a már csapdába esett meleget sem, amelyet elfed a légszennyezés, sem a méltányosság vagy a klímaigazságosság kérdéskörét, melyeket a Párizsi Egyezmény egyértelműen tartalmaz, s melyek feltétlen fontosságúak ahhoz, hogy a célokat világviszonylatban elérjük.
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezek csak kalkulációk, becslések, ami azt jelenti, hogy a fordulópont, ahonnan nincs visszatérés egy kicsit előbb vagy később is bekövetkezhet. Senki sem tudja biztosan. Csak abban lehetünk biztosak, hogy ebben az időszakban valamikor bekövetkeznek.
Ezek a kalkulációk nem vélemények vagy vad találgatások. Ezek az előrejelzések a tudományos tényekből következnek, melyeket minden nemzet jóváhagyott az IPCC-n keresztül.
Szinte minden nagyobb tudományos testület a világon fenntartás nélkül támogatja az IPCC munkáját és eredményeit.
A hatodik tömeges kihalás közepén vagyunk és a kihalási ráta 10.000-szer gyorsabb, mint normálisan lenne, hiszen 200 faj hal ki naponta.
Itt van a felső, termékeny talajréteg eróziója. Nagyszerű erdőink kiirtása. A mérgező levegőszennyezés. A rovarok és vadvilág veszteségei. Óceánjaink megmérgezése.
Életmódunk ezeket a katasztrofális trendeket növeli, hiszen mi, itt a világ pénzügyileg szerencsésebb felén úgy gondoljuk, hogy ezt megtehetjük.
De alig valaki tud ezekről a katasztrófákról vagy érti meg azt, hogy ezek csak az első tünetei egy klímaökológiai összeomlásnak.
Honnan is tudnák? Nem mondták el nekik. Vagy ami még fontosabb, a megfelelő emberek a megfelelő módon nem mondták el nekik.
Szétesik a házunk.
A vezetőinknek tehát ennek megfelelően kell cselekedniük.
Ám jelenleg nem ezt teszik.
Ha a házunk szétesne, a vezetőink nem viselkednének úgy, ahogyan ma teszik.
Ha veszélyben lennének, viselkedésüket teljesen megváltoztatnák.
Ha a házunk széthullna, nem repkednének a világ körül első osztályon, arról cseverészve, hogy a piac okos és gyors megoldásokkal majd mindent megold, még a specifikus és egyedülálló problémákat is. Nem beszélnének arról, hogy a vásárlás és az építkezés kiút lesz a krízisből, ahová éppen a különféle dolgok felépítése és megvásárlása juttatott bennünket.
Ha a házunk széthullna, nem tartanának három sürgős Brexit-csúcsot, miközben a klíma és az ökoszisztéma összeomlásával kapcsolatban semmilyen sürgős csúcstalálkozóról nem hallunk.
Nem vitatkoznának a szén 15 vagy 11 év alatti kivonásáról.
Ha házunk szétesik, akkor nem ünnepeljük, hogy Írország – egyetlen nemzetként – hamarosan elhagyhatja a fosszilis energiahordozókat.
Nem ünnepelnék Norvégiát, amely eldöntötte, hogy leállítja az olajfúrásokat a festői Lofoten Szigeteken, de évtizedekig folytatni fogja mindenhol máshol. Harminc éves késésben vagyunk az ilyen ünnepléshez.
Ha a házunk szétesne, a média nem írna semmi másról.
A folyamatban lévő klíma- és ökológiai krízis felülírná az összes szalagcímet. Ha a házunk széthullna, nem mondanák, hogy kontroll alatt tartják a helyzetet és a fajok jövőbeli életkörülményeit ma még felfedezetlen találmányokra kell bíznunk. Politikusként pedig nem töltenék minden idejüket azzal, hogy a Brexit adózásáról vitázzanak.
Ha a házunk falai valóban leomlanának, biztosan félre tudnák tenni a különbségeiket és együtt tudnának működni.
Nos, a házunk éppen leomlik.
Az időből pedig egyre gyorsabban futunk ki. És alapvetően még mindig nem történik semmi.
Mindenkinek és mindennek változnia kell. Tehát miért is vesztegetjük az értékes időt arra, hogy azon vitatkozunk, hogy minek és kinek kéne először megváltoznia?
Mindenkinek és mindennek meg kell változnia.
De legjobban az alapoknak: leginkább a felelősségtudatnak, az ökológiai lábnyomnak, a erkölcsi kötelességnek.
Amikor azt mondom a politikusoknak, hogy most kell cselekedniük, az általános válasz erre az, hogy nem tudnak drasztikusan fellépni, mert ez túl népszerűtlen lenne a választók körében.
Természetesen igazuk van – abban az esetben, ha az emberek többsége nem tudja, hogy miért szükségesek a változtatások. Ezért mondom folyamatosan, hogy csatlakozzanak a tudományhoz.
Tegyék politikájuk és demokráciájuk középpontjába a mai legújabb tudományos eredményeket.
Az EU választások közelednek és sokunknak, akik a krízisben érintettek, nincs választójogunk.
Abban a helyzetben sem vagyunk, hogy formáljuk az üzleti döntéseket, a politikát, a műszaki tudományokat, a médiát, az oktatást vagy a tudomány egészét.
Mert az idő, ami arra kellene, hogy tanuljunk és mindezt elérjük, nem áll rendelkezésünkre.
Azért megy ki milliónyi gyerek az utcákra sztrájkolni a klímáért, hogy felhívja a figyelmet a krízisre.
Meg kell hallgatniuk bennünket, bennünket, akik nem tudunk szavazni.
Ránk kell szavazniuk, a gyermekeikre és az unokáikra. Amit most teszünk, azt hamarosan nem lehet meg nem történtté tenni. Önök ezen a választáson az emberiség jövőbeni életkörülményeire voksolnak.
És bár a szükséges politika ma még nem létezik, egyes alternatívák minden bizonnyal kevésbé rosszak, mint mások.
Azt olvastam az újságokban, hogy néhány párt nem akarja, hogy itt álljak ma, mert annyira elkeseredetten nem akarnak beszélni a klímaösszeomlásról.
A házunk széthullik. A jövőnk – ahogyan a múltban elért összes eredményünk – az Önök kezében van.
Még nem késő cselekedni. Ez azonban távolbalátást igényel. Bátorságot követel majd.
Szenvedélyes elhatározást követel az azonnali cselekvésre, az alapok lefektetésére, úgy, hogy nem tudhatjuk még, hogyan alakítsuk ki a mennyezetet.
Más szavakkal: ez katedrális gondolkodást igényel.
Arra kérem Önöket, hogy ébredjenek fel és tegyék meg a szükséges változtatásokat.
A tőlünk telhető legtöbbet megtenni már nem elég.
Meg kell tennünk a látszólag lehetetlent.
Rendjén való, ha visszautasítják, hogy meghallgassanak. Én végül is csak egy 16 éves iskoláslány vagyok Svédországból. De nem vehetik semmibe a tudósokat vagy a tudományt, vagy az iskolások millióit, akik a jövőhöz való jogukért sztrájkolnak.
Könyörgöm, ne hibázzák el!

Magyar nyelvre fordította: Rutkai Zsuzsanna

Korábban:
FURCSA VILÁG
ÚGY VISELKEDNEK, MINT AZ ELKÉNYEZTETETT, FELELŐTLEN GYEREKEK
TÚL FIATAL VAGYOK AHHOZ, HOGY EZT CSINÁLJAM
ÉG A HÁZ A FEJÜNK FELETT
BIZONYÍTSD BE, HOGY NINCS IGAZAM
GRETA THUNBERG: NÉPSZERŰTLEN
MAJDNEM MINDEN FEKETE-FEHÉR
AZ ÉLETÜNK AZ ÖNÖK KEZÉBEN VAN