Általában a kriptovaluták létrehozása és a velük végzett műveletek mögött hatalmas mennyiségű számítási feladatok húzódnak.
Ezeket a feladatokat – erre optamalizált processzorokkal rendelkező – számítógépekből összeláncolt informatikai parkok végzik. Sok esetben több ezer számítógép együttes erőforrás kapacitása ellenőrzi, hogy a globális tranzakciók rendben vannak-e. Fenntarthatósági oldalról kezd olyan lenni, mint az olajkorszak vége időszak, legfőképpen az alábbiak miatt.
Nincs mód a coinokat-bányászó hálózat teljes energiahasználatának kiszámítására, ám ez nem mindenkit tartott vissza attól, hogy megpróbálja. Még 2013 áprilisában különféle sajtóhíradások azt közölték, hogy például a bitcoin naponta 131,000 megawattórát fogyasztott, aminek napi költsége 19,7 millió dollár volt. Hónapokkal később Guy Lane, egy ausztrál környezetvédő kutató előállt a BitCarbon módszerével a bitcoin karbonlábnyomának kiszámítására. Azon feltételezésére alapozva, miszerint egy bitcoin-bányász a bitcoin értékének átlagosan 90 százalékát elektromos áramra költi, Lane kiszámolta, hogy egy 1000 dolláros bitcoin-árfolyam évente 8,2 millió széndioxid-kibocsátást eredményezne, ami megfelel Németország éves kibocsátásának. Ha a bitcoin árfolyama valaha elérné az 1 millió dollárt – ami egyesek szerint elképzelhető, amennyiben a bitcoin válna az uralkodó fizetési móddá a világon – a hálózatának karbonlábnyoma 8,2 milliárd gigatonna lenne, ami az emberiség jelenlegi teljes kibocsátásának 20%-a.
Sajnos az iparág húzódik Kínába, azon belül is oda ahol a legolcsóbb a villamosenergia. Viszont az ottani energiamixnek a legnagyobb részét még a mai napon is a legolcsóbb szénből termelt energia fedezi.
Persze ez nem fenntartható, de ezzel senki nem törődik… A digitális valutákba való befektetés “csak egy játék” és játszani szabad.
Rampasek, A. László