A modern mezőgazdaság másik végzetes rejtett hibája, hogy a magas hozamokat egyre inkább öntözésre alapozzuk, az öntözést pedig egyre inkább rétegvizekre, ugyanis az eső és a folyók vize már nem elég ennyi élelmiszer termeléséhez.

A rétegvizek fosszilis készletek, vagyis nem, vagy nagyon lassan újulnak meg, és gyakran több százszor gyorsabban merítjük ki azokat, mint ahogy megújulni képesek. Emiatt szerte a világban, gazdag és szegény országokban egyaránt válnak terméketlenné területek (pl. Szaúd-Arábia, Punjab, California). Mindez egyre súlyosabb kríziseket okoz az ivóvíz terén is, amit a szegény országokban várhatóan nem fognak tudni tengervíz-sótalanítással megoldani (főleg, ha nincs tengerpartjuk).

Nem csak a fogyó fosszilis készletek minősége egyre rosszabb, hanem a bányászott nyersanyagoké is (pl. rézérc, ritkafémek, stb.). Mivel először a legjobb minőségűeket aknáztuk ki, így egyre alacsonyabb az ércek fémtartalma. Tehát egyre kevesebb nettó energia áll rendelkezésre az egyre több energiát igénylő nyersanyagok kibányászására. Ez számtalan ipar jövőjét bizonytalanná teszi (pl. elektronika), illetve jellemzően körülményesebben előállítható, drágább alternatívákra kell átállniuk.