Szén-dioxid-eltávolítás: a technológia, amely polarizálja a klímatudományt.
Egyesek szerint a CDR kulcsfontosságú ahhoz, hogy 1,5C alatt maradjunk. Mások szerint viszont még csak szóba sem kellene kerülnie. Miért olyan ellentmondásos ez a kérdés?
John Kerry: a szén-dioxid eltávolításának technológiára való hagyatkozása “veszélyes”.
A levegőből szén-dioxidot kiszívó ventilátorok egy Zürich melletti hulladékégető tetején.
Fénykép: Orjan Ellingvag/Alamy
Egyes tudósok szerint ezek az éghajlatváltozás okozta egzisztenciális káosz elkerülhetetlen következő lépcsőfokát jelentik. Mások szerint még csak beszélni sem szabadna róluk.
A szén-dioxid-eltávolítási (CDR) technológiák, amelyekkel a szén-dioxidot ki lehet szívni a légkörből, az éghajlatkutatás egyik legforróbb, de egyben legvitatottabb területe.
A CDR fejlesztésének szükségességéről és módjáról szóló vitát az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által az éghajlat-változási tudományok átfogó felülvizsgálatáról szóló, múlt hónapban közzétett zárófejezet indította el. A jelentés megállapította, hogy a szén-dioxid megkötésének és tárolásának módjai, bár költségesek, szerepet játszhatnak abban, hogy a globális hőmérsékletet biztonságos keretek között tartsuk.
A tudósok és a politikai döntéshozók azonban megosztottak. Egyesek szerint a technológiának kell a kutatás azonnali prioritását élveznie. Mások óvatosságra intenek, és óva intenek attól, hogy a még nem tesztelt technológiában bízzunk, mielőtt még a már meglévő megbízható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat, például a megújuló energiát, teljesen ki nem használnánk.
John Kerry, az Egyesült Államok elnöki különmegbízottja az éghajlatváltozással kapcsolatban beszélt az aggodalmairól. “Egyes tudósok szerint lehetséges, hogy túllépjük [a globális hőmérsékletet, túllépve az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokos határértéket, amelyet a kormányok célul tűztek ki], és úgyszólván vissza tudunk térni; vannak olyan technológiák és egyéb dolgok, amelyek lehetővé teszik a visszatérést.”
“A veszély, ami engem a legjobban aggaszt és a legjobban motivál, az az, hogy a tudomány és a világ legjobb tudósai szerint több olyan fordulóponton is túl vagyunk, amelyre már jó ideje figyelmeztetnek bennünket” – mondta. “Ez a veszély, a visszafordíthatatlanság.”
A brit kormány korábbi tudományos főtanácsadója, Sir David King határozottan nem ért egyet ezzel. Szerinte sokféle CDR-re lesz szükség, valamint az éghajlat “helyreállításának” eszközeire, például a jégsapkák újrafagyasztására, mert a világ szinte biztosan túllépi az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokos globális célértéket.
“Már ma is 1,35 Celsius-fokkal vagyunk az iparosodás előtti szint felett” – mondta. “Az Északi-sarkvidéken már most masszív felmelegedést tapasztalunk, ahol a hőmérséklet több mint 3 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti átlagot”.
Az új technológiai startupok kirobbanása bizonyítja azt a potenciális üzleti lehetőséget, amelyet sok vállalat és befektető lát a CDR-ben. Ezek az újonnan alakult vállalatok a szén-dioxidot a levegőből kémiai úton eltávolító “tisztítóberendezésektől” kezdve a “bioszénen” át, amely fahulladék oxigén nélküli elégetésével trágyát állít elő, valamint a szén-dioxid leválasztásán és tárolásán (CCS) keresztül, amelynek során a szén-dioxidot cseppfolyósítják és földalatti geológiai formációkba szivattyúzzák. Az IPCC-jelentést beruházási ösztönzőnek és jóváhagyó pecsétnek tekintették.
“A szén-dioxid-eltávolítás növelése az IPCC-jelentésnek megfelelően a következő évtizedben hatalmas mértékű növelést igényel. A startupok olyan megközelítések kifejlesztésével válaszolnak erre az éghajlati kihívásra, amelyek gigatonnás hatást érhetnek el” – mondta Tania Timmermann, az Andes technológiai igazgatója, egy olyan vállalat vezetője, amely mikroorganizmusok segítségével tervezi megkötni a szenet a talajban.
Ben Rubin, a számos CDR-specialistát képviselő Carbon Business Council ügyvezető igazgatója elmondta: “Az IPCC jelentése világossá teszi, hogy a lehetőségek időablakai gyorsan bezárulnak, és rámutat az üvegházhatású gázok kibocsátásának sürgős csökkentésének szükségességére. A kibocsátás csökkentése kulcsfontosságú, de nem elégséges: a jelentés megerősíti, hogy gigatonnányi szén-dioxid eltávolítására van szükség az éghajlat helyreállításához” – mondta. “Az innovátorok aktívan dolgoznak ezen éghajlati kihívás megoldásán, a szén-dioxid-eltávolítás költséghatékony és felelősségteljes módozatainak megtalálásával.”
Az IPCC-jelentésnek a vitát kirobbantó kulcsfontosságú részéért azonban a tudósok és a kormányok egészen a dokumentum véglegesítése előtti utolsó pillanatokig heves harcot folytattak. A politikai döntéshozók számára készült 36 oldalas végső összefoglalóba – amely a legfontosabb üzeneteket foglalja össze, és amelyet a tudósok és a kormányok képviselői közösen állítanak össze minden olyan ENSZ-tagállamból, amely részt kíván venni benne – csak több órás kétségbeesett huzavona után került be a CDR maroknyi említése.
Szaúd-Arábia és más olajtermelő országok ragaszkodtak a leghatározottabban ahhoz, hogy a CDR és a CCS szerepeljen benne, és hangsúlyt kapjon. Végül kilenc hivatkozás maradt az összefoglalóban a CDR-re, és még több a CCS-re.
“Szaúd-Arábia 10 nagyon tapasztalt tárgyalót hozott” – mondta egy személy. “Megpróbálták kivenni a megújuló energiára való hivatkozásokat, és megpróbáltak ragaszkodni ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások helyett, vagy legalább annyira, mint a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-leválasztásra való hivatkozások is szerepeljenek benne.”
Egy CCS-létesítmény a kanadai Albertában. Fénykép: Todd Korol/Reuters
Sok tudós, kampányoló és zöld szakértő azonban elégedetlen a hivatkozásokkal. Attól tartanak, hogy ha azt a benyomást keltjük, hogy vannak életképes lehetőségek a szén-dioxid eltávolítására, az hamis biztonságérzetet kelthet. A legtöbb CDR-technológia nem bizonyított, valószínűleg csak korlátozottan alkalmazható, évekig tart a kifejlesztése, és nagy összegekbe kerül.
Lili Fuhr, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ éghajlat- és energiaprogramjának igazgatója elmondta: “Meg kell kérdőjeleznünk azt az elképzelést, hogy most kevesebbet kell tennünk, mert később, a technofixekkel többet tehetünk. Ez egy veszélyes elképzelés.”
Friederike Otto, az IPCC egyik vezető szerzője, az Imperial College London Grantham Intézetének vezető oktatója elmondta: “A CDR-rel kapcsolatban az az érzésem, hogy úgy kell tennünk, mintha ez nem lenne lehetőség. Úgy kell tennünk, mintha a CDR soha nem lenne megvalósítható. Jelenleg nincs olyan technológiánk, amely méretarányosan működne… ezért úgy kell tennünk a politikánkat, mintha a CDR nem lenne opció.”
Szerinte a CDR folytatása veszélyes figyelemelterelés lehet, és megkérdőjelezte, hogy jó ötlet-e pénzt költeni olyan technológiákra, amelyeknek a jövőbeni előnyei igen bizonytalanok, miközben a kibocsátáscsökkentés megvalósítható módjait jelenleg nem alkalmazzák elég gyorsan. “A CDR-t már eddig is ürügyként használták a tétovázásra és a késlekedésre” – mondta.
Otto szerint: “Nagyon fontos kiemelni, hogy még mindig tartani tudjuk az 1,5 Celsius-fokot – megvan hozzá a tudásunk és az eszközeink. Amivel azonban nem rendelkezünk, az a sürgősség és a politikai akarat”.
King elismeri, hogy egyes tudósoknak aggályaik vannak a CDR-rel kapcsolatban, de úgy véli, hogy azért van rá szükség, mert eddig nem sikerült cselekedni. “[Azok, akik ellenzik] pontosan azt az álláspontot képviselik, amelyet én is képviseltem 2015-ben, amikor az Egyesült Királyság globális tárgyalásait vezettem” – mondta. “De most nincs idő a bohóckodásra.”
King, aki a Cambridge-i Egyetem mérnöki tanszékével együttműködve próbálja megtalálni az Északi-sarkvidék visszafagyasztásának módját, rámutat, hogy az IPCC jelentése csak egy szűk lehetőséget talált arra, hogy a világ 1,5 Celsius-fokra korlátozza a felmelegedést, ami az üvegházhatású gázok tömeges csökkentésétől függ a következő néhány évben, ami nem valószínű, hogy megtörténik.
“Az IPCC közel sem megy elég messzire a CDR tekintetében” – mondta. “Úgy vélem, több mint valószínű, hogy az évtized végére elérjük az 1,5 Celsius-fokot. Hamis gondolkodás, hogy az IPCC azt állítja, hogy a kibocsátás csökkentésével sikerülhet [a szint alatt maradni]. Az általunk [a légkörbe] felhalmozott szenet el kell távolítani. Ez egy vagyonba kerülhet, de fel kell ismernünk, hogy az alternatíva az, hogy elveszítjük a civilizációnkat.”
Forrás: The Guardian | Fiona Harvey Környezetvédelmi szerkesztő