„A 21. században nem az az analfabéta, aki nem tud írni-olvasni, hanem aki nem tud tanulni, szelektálni és újratanulni!” (Alvin Toffler)
Előző bejegyzésem (a 21. században szükséges készségekről) várakozáson felüli érdeklődést, és várakozáson aluli kritikát váltott ki. Ráadásul többen kérték a folytatást is.
A téma valóban létfontosságú, mert oktatásunk momentán „nem teljesen ilyen irányt” preferál (tisztelet az elkötelezett kivételeknek, akik mégis becsempészik oda). Pedig üdvös lenne, ha megmondó embereink is elméláznának rajta, ahelyett hogy egy letűnt világ újrateremtésén ábrándoznának. Rohan az idő, nincs veszteni valónk, próbáljuk meg hát. Az alcímben szereplő mondat eredetiben a csatolt képen látható.
De ugyanaz a lényege: a jövőben a boldoguláshoz édeskevés, ha „csak” írni-olvasni tudsz. Teszem hozzá: hovatovább már az is, hogy lobogtatsz egy sima diplomát, szakképesítést. Ha ilyesmit sokan tudnak, vajon mitől lennél különleges?! Ugyanis a menedzsmentben van egy kegyetlen mondás:
Amiből tizenkettő egy tucat, az nem való a piacra!
Ez egyebek között a munkaerőpiacra is érvényes. Magyarán: ha nem tudsz semmi különlegeset felmutatni, nem vagy versenyképes! És a mondás folytatása sem vidámabb.
„Tehát ha az életben boldogulni akarsz, tegyél fel magadnak három kérdést. Az első:
(1) Miben vagyok különb, mint a nagy tömeg? Ha a válasz: semmiben, jöhet a második kérdés.
(2) Akkor miben lehetnék különleges? Ha erre is ez a válasz: semmiben, jöhet a harmadik, a mentőkérdés.
(3) Hol van a legközelebbi lottózó? Mert ekkor már nem rajtad, hanem csak a mázlin múlik, hogy boldogulj.”
Nem hinném, hogy magyarázni kellene. És azt sem, hogy felejtse el egy ország a versenyképességről szóló álmait (és kommunikációs patronjait), ha közoktatásából kikerülők egy része ilyen típusú „analfabéta” – a klasszikus, funkcionális analfabétákról most nem is beszélve. Nesze neked „munkaalapú társadalom” a 21. században. De hogyan lehetsz különleges egy olyan világban, amit előző bejegyzésemben már (igen elnagyoltan) illusztráltam? Ehhez látni kell, hogy merre is halad a világunk.
„TUDÁSTÁRSADALOMBAN” élünk – ezért kell az átlagnál erősebb KRITIKAI GONDOLKODÁS, hogy ne nyalj be minden hülyeséget, ami rád ömlik a médiából. Tudni kell szelektálni, és megítélni, mi a hasznos, az értékes, és mi a szemét, mi az átverés, a „parasztvakítás”.
„HÁLÓZATOS TÁRSADALOMBAN” élünk – ezért kell tudni profi módon KOMMUNIKÁLNI minden klasszikus és digitális csatornán. Meg anyanyelved mellett akár több idegen nyelven, plusz az „informatika” nyelvén. Mellesleg előrejelzések szerint nagyjából ez az évtized a nyomtatott média eltűnésének tíz éve. A klasszikus média jövője hasonlóan alakul, mint a postai levelezőlapoké az SMS-sekkel / e-mailekkel szemben.
„INNOVÁCIÓS TÁRSADALOMBAN” élünk – tehát időben rámozdulni a nyíló lehetőségekre, még a tömeget megelőzve (minél korábban) csak kiemelkedő KREATIVITÁSSAL lehet. Felfedezni, kihasználni, akár meg is teremteni azokat.
Végezetül „GLOBÁLIS TÁRSADALOMBAN” élünk (bármennyire is szuggerálják ennek ellenkezőjét sanda szándékú megmondó emberek) – tehát csak kiemelkedő KOOPERÁCIÓS készséggel tehetsz szert olyan kapcsolati tőkére, ami a boldoguláshoz segít. Ehhez néhány adat: az üres állások kb. 80%-át már ma sem hirdetik meg, hanem ismeretségi alapon töltik be. De csak az emberek kb. 20%-ának van kellően széles kapcsolati tőkéje – így ez a 20% válogathat az említett 80%-nyi állás között. Az emberek 80%-ának viszont a kapcsolati tőkéje „szegényes”, így ők kénytelenek sorban állni (keményen versenyezni) a 20%-nyi meghirdetett állásért…
Kapizsgáljuk már, merrefelé tart ez a világ? Akár tetszik, akár nem. És azt is, hogy mi itthon hol tartunk (meg merrefelé) ennek tudatosításában?
Mindezt az előző írásom kiegészítésének szántam, együtt a kettő túl hosszú lett volna. Talán így is az. De még mindig nincs vége – a következőkben még beszélni kell további nyolc készségről, hogy kerek legyen a kép. Például: ha ez a most ragozott négy alapkészséged úgy-ahogy megvan, mi kell még ahhoz, hogy a segítségükkel megszerzett, naprakész tudást jól is tudd alkalmazni az életben, a 21. században?!
Dr. Dinya László – egyetemi tanár
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
