A kapitalizmus piszkos titka – és lehetséges új iránya

Növekvő egyenlőtlenséghez és fokozódó politika bizonytalansághoz vezetett az évtizedeken át regnáló hibás gazdaságelmélet – állítja Nick Hanauer vállalkozó.

Előremutató előadásában szakít az általa erkölcsileg rombolónak és tudományos szempontból tévesnek tartott mantrával, hogy a kapzsiság jó, valamint felvázol egy új közgazdaságtani elméletet, amely a kölcsönösséget és az együttműködést állítja középpontba.


“Nick Hanauer milliárdos vállalkozó. Arról beszél, hogy az ő és milliárdos társai vagyonát egy téves közgazdasági gondolkodás tette lehetővé ami elhitette a világgal, hogy az ember önző, kapzsi, versengő, az ár megegyezik a dolgok értékével… és azt is, hogy ezek valódi közgazdasági törvények és nem ember alkotta elvek.
Előadásában üzeni azt, hogy bizony ezek csak elvek, ráadásul sokszor bizonyítottan hibásak és katasztrófa felé sodorják a civilizációnkat. A világpiac nem egy ösztönös egyensúlyban billegő dzsungel, hanem egy kert, ami gondozásunkat igényli. A társadalmak jóléte nem az önzésből, hanem az együttműködésből és kölcsönösségből fakad. A vállalatok célja sem lehet tovább az, hogy a részvényeseket gazdagítsa – a cél valamennyi érdekelt fél gazdagítása – legyen az munkatárs, természeti környezet, helyi közösségek, partnerek…” (Forrás: FB)

 

Forrás: TED

Videóátirat:

Kapitalista vagyok, és 30 éves karrierem alatt a kapitalizmusban háromtucatnyi vállalatba fektettem, melyek piaci értéke több tízmilliárd dollár.

Nemcsak a felső egy százalékba, hanem a felső egy ezrelékbe is bekerültem. Ma azért jöttem, hogy elmondjam a sikerünk titkát, ugyanis mi, gazdag kapitalisták, még sosem voltunk ennyire gazdagok. Szóval a kérdés: hogyan csináljuk? Hogyan tudunk minden évben egyre nagyobb szeletet kihasítani a tortából. Talán okosabbak vagyunk, mint 30 évvel ezelőtt voltunk? Többet dolgozunk, mint régebben? Magasabbak vagyunk, jobban nézünk ki?

Sajnos nem. Minden egyetlen dologra vezethető vissza: a közgazdaságtanra. Van itt egy piszkos titok. Volt idő, amikor a közgazdász szakma a köz érdekét szolgálta, de a neoliberális korszakban, ma csak nagyvállalatoknak és milliárdosoknak dolgozik, és ez okoz egy kis problémát. Dönthetnénk olyan gazdaságpolitika mellett, amely megadóztatja a gazdagokat, szabályozza a befolyásos vállalatokat, emeli a dolgozók bérét. Volt már rá kísérlet. De a neoliberális közgazdászok riogattak, hogy minden ilyen intézkedés szörnyű hiba lenne, mert az adóemelés minden esetben gátolja a gazdasági növekedést, a kormányzati szabályozás minden formája hatástalan, a munkabérek emelése pedig munkahelyeket szüntet meg. E gondolkodás következményeként az elmúlt 30 évben, csak az USA-ban, 21 billió dollárral gazdagodott a felső egy százalék, miközben az alsó 50 százalék 900 milliárd dollárral szegényebb lett. Ez a szélesedő jövedelmi egyenlőtlenség szerte a világban jellemző. Mégis, miközben a középosztálybeli családok a megélhetésükért küszködnek 40 éve változatlan fizetésből, a neoliberális közgazdászok továbbra is kitartanak amellett, hogy az egyetlen jó válasz a fájdalmas megszorításokra és a globalizációra a még több megszorítás és globalizáció.

Mi a társadalom teendője? Számomra teljesen világos, hogy mit kell tennünk. Új szemléletű közgazdaságtanra van szükségünk. A közgazdaságtant “lehangoló tudománynak” minősítették, és jó okkal, mert ahogy ma tanítják, nem is tudomány, hiába a káprázatos matematika. Valójában egyre több elméleti és gyakorlati szakember állapítja meg, hogy a neoliberális gazdaságelmélet veszélyesen téves, és hogy napjaink fokozódó egyenlőtlenségi válsága, növekvő politikai bizonytalansága a több évtizede regnáló hibás gazdaságelmélet egyenes következménye. Most már tudjuk, hogy az a közgazdaságtan, amely engem ilyen gazdaggá tett, nemcsak hibás, hanem elmaradott is, mert kiderült, hogy nem a tőke teremti meg a gazdasági növekedést, hanem az emberek; nem az önérdek mozdítja elő a közjót, hanem a kölcsönösség; nem a verseny biztosítja a jólétünket, hanem az együttműködés. Most már látjuk, hogy az a közgazdaságtan, amely se nem igazságos, se nem inkluzív, soha nem lesz képes fenntartani a modern társadalom gyarapodásához szükséges magas szintű társadalmi együttműködést.

Hol rontottuk el? Úgy tűnik, fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy a neoliberális gazdaságelméletet alátámasztó alapvető feltevések objektíve hamisak, ezért először szeretnék ma bemutatni néhányat e téves feltevések közül, majd elmondom, hogy a tudomány szerint mi a jólét valódi forrása.

Az első számú neoliberális gazdasági feltevés, hogy a piac hatékony kiegyensúlyozó rendszer, tehát ha a gazdaság egyik eleme, például a munkabér emelkedik, akkor egy másik eleme, például a foglalkoztatás óhatatlanul csökken. Például, amikor városomban, Seattle-ben, 2014-ben az Államokban elsőként 15 dolláros minimálbért vezettünk be, a neoliberálisok kifakadtak, féltve az értékes egyensúlyt. “Ha megemeljük a munkaerő árát – figyelmeztettek –, a cégek kevesebbet fognak vásárolni belőle. Több ezer alacsony fizetésű dolgozó fogja elveszíteni munkáját. Az éttermek be fognak zárni.” Csakhogy nem ez történt. A munkanélküliségi ráta jelentősen csökkent. Az éttermek forgalma Seattle-ben fellendült. Miért? Mert nem létezik ilyen egyensúly. A munkabérek emelése nem megszünteti, hanem gyarapítja a munkahelyeket; ugyanis amikor például az étteremtulajdonosoknak hirtelen annyi bért kell fizetniük dolgozóiknak, hogy immár ők is megengedhetik maguknak, hogy étteremben étkezzenek, az éttermek forgalma nem csökken, hanem nyilvánvalóan emelkedik.

(Taps)

Köszönöm.

A második feltevés, hogy az ár mindig megegyezik az adott dolog értékével, ami azt jelenti, hogy ha ön 50 000 dollárt keres egy évben, én pedig 50 millió dollárt, akkor ennek oka, hogy én ezerszer több értéket állítok elő, mint ön. Hát, nem meglepő módon, ez nagyon megnyugtató feltevés, ha ön vezérigazgatóként évi 50 millió dollárt ad saját magának, viszont éhbért fizet a dolgozóknak. De kérem, fogadják el tőlem, aki tucatnyi céget vezettem már: ennek semmi értelme. Az embereket nem az értékük alapján fizetik meg, hanem hogy milyen erős a tárgyalási pozíciójuk, és ha a munkabérek részesedése a GDP-ben csökken, az nem azért van, mert gyengébb lett a termelékenységük, hanem mert a munkaadóknak erősebb lett a helyzete. És…

(Taps)

A neoliberális gazdaságelmélet úgy tesz, mintha nem létezne óriási hatalmi egyensúlytalanság a tőke és a munkaerő között – ezáltal a gazdagok védelmezőjévé vált.

A harmadik és messze legkárosabb feltevés az a viselkedési modell, amely ún. homo economicusnak tekinti az embert. Ez azt jelenti, hogy teljesen önzők, teljesen racionalisták és folyton önmaximalizálók vagyunk. De tegyük fel a kérdést: hihető-e, hogy egész életükben minden egyes alkalommal, amikor jót tettek valakivel, csakis a saját hasznosságukat akarták maximalizálni? Hihető-e, hogy amikor egy katona gránátra veti magát, hogy megmentse a társait, csak az önös érdekeit nézi? Ha úgy gondolják, hogy ez agyrém, és ellentétes minden észszerű erkölcsi ítélettel, ez azért van, mert valóban az, és a legújabb tudományos álláspont szerint nem igaz. Mégis, ez a viselkedési modell áll a neoliberális gazdaságpolitika rideg és kíméletlen középpontjában, miközben erkölcsileg romboló, és tudományos szempontból hibás, mert ha fenntartások nélkül elfogadjuk, hogy az ember alapvetően önző, majd megnézzük a világban tapasztalható egyértelmű felvirágzást, akkor ebből logikusan az következik, elméletileg igaznak kell lennie, hogy milliárdnyi önző egyéni cselekedet csodálatos módon átváltozik jólétté és közjóvá. Ha mi, emberek pusztán önző haszonmaximalizálók vagyunk, akkor jólétünk az önzésből származik. E gazdasági logika alapján a kapzsiság nagyszerű, a szélesedő egyenlőtlenség hatékony, és a vállalat egyetlen célja az lehet, hogy gazdagítsa a részvényeseket, mert ha másként tenne, akkor lassítaná a gazdasági növekedést, és kárt okozna az egész gazdaságnak. Az önzés felmagasztalása képezi a neoliberális gazdaságpolitika ideológiai sarokkövét, ez a gondolkodásmód alakított ki olyan gazdaságpolitikát, mely lehetővé tette, hogy én és a felső egy százalékba tartozó többi gazdag megragadja a növekedés szinte minden előnyét az elmúlt negyven év során.

De ha ehelyett elfogadjuk a legújabb empirikus eredményeket, a valódi tudományt, amely helyesen úgy ábrázolja az embert, mint kimagaslóan együttműködő, kölcsönösségre törekvő, ösztönösen erkölcsös teremtményt, akkor ebből logikusan következik, hogy az együttműködés, nem pedig az önzés a jólétünk eredője, és nem az önérdek, hanem inkább a ránk eleve jellemző kölcsönösség képezi az emberiség gazdasági szupererejét.

Tehát az új közgazdaságtan középpontjában egy rólunk szóló történet áll, amely képes arra biztatni, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és ellentétben a régi közgazdaságtannal ez a történet pozitív, és megvan az az előnye is, hogy igaz.

Na mármost, szeretném hangsúlyozni, hogy ez az új közgazdaságtan nem valami olyasmi, amit személyesen én találtam ki. Elméleteit és modelljeit most dolgozzák ki és tökéletesítik a világ különböző egyetemein, a közgazdaságtan, a komplexitáselmélet, az evolúciós elmélet, a pszichológia, az antropológia és más területek legújabb kutatásaira építve. Bár ennek az új közgazdaságtannak egyelőre nincs tankönyvi megjelenítése, sem általánosan elfogadott neve, nagy vonalakban a következőképpen magyarázza a jólét eredetét:

a piaci kapitalizmus olyan evolúciós rendszer, amelyben a jólét az egyre nagyobb innováció és az egyre nagyobb fogyasztói igény közötti pozitív visszacsatolással valósul meg. Az innováció az a folyamat, amely megoldást nyújt az emberek problémáira, a fogyasztói kereslet az a mechanizmus, amelyen keresztül a piac kiválasztja a hasznos innovációkat, és ha több problémát oldunk meg, nagyobb jólétben élünk. De a nagyobb jólét összetettebb problémákat és megoldásokat jelent, és ez a növekvő technikai komplexitás magasabb szintű társadalmi és gazdasági együttműködést kíván a modern gazdaságra jellemző rendkívül specializált termékek előállításához.

A régi közgazdaságtannak természetesen igaza van abban, hogy a verseny fontos szerepet játszik a piacok működésében, de nem ismeri fel, hogy ez nagyrészt hatékonyan együttműködő csoportok közötti verseny – vállalatok, vállalathálózatok közötti verseny, nemzetek közötti verseny – és mindenki, aki vezetett valaha sikeres vállalkozást, tudja, hogy együttműködő csapatot építeni, mindenki tehetségét bevonva szinte mindig jobb stratégia, mint egy rakás önző tuskóval dolgozni.

Akkor hogyan hagyjuk magunk mögött a neoliberalizmust, és hogyan építsünk fenntarthatóbb, virágzóbb és egyenlőbb társadalmat? Az új közgazdaságtan mindössze öt ökölszabályt javasol.

Az első, hogy a sikeres gazdaság nem dzsungel, hanem kert; ami azt jelenti, hogy a piacot, mint a kertet gondozni kell, továbbá hogy a piac a valaha feltalált leghatékonyabb társadalmi technológia az emberiség problémáinak megoldására, de mivel nem korlátozzák társadalmi normák vagy demokratikus szabályozások, elkerülhetetlenül több problémát teremt, mint amennyit megold. Éghajlatváltozás és a 2008-as súlyos pénzügyi válság – csak hogy két példát említsek.

A második szabály, hogy a társadalmi bevonás gazdasági növekedést teremt. A neoliberális nézet, hogy a társadalmi bevonás olyan fényűzés, amely csak növekedés esetén engedhető meg, egyaránt téves és maradi. A gazdaság alapját az emberek alkotják. A piacgazdaságban akkor valósul meg gazdasági növekedés, ha több embert vonunk be többféleképpen.

A harmadik szabály, hogy a vállalat célja nem pusztán a részvényesek gazdagítása. Napjaink gazdasági életének legnagyobb hazugsága az a neoliberális nézet, hogy a vállalat egyetlen célja és a vezetők egyetlen felelőssége önmaguk és a részvényesek gazdagítása. Az új közgazdaságtannak ki kell állnia amellett – és erre megvan a lehetősége –, hogy a vállalat célja

valamennyi érdekelt fél jólétének javítása, ideértve az ügyfeleket, dolgozókat, a helyi közösséget és a részvényeseket egyaránt.

A negyedik szabály: a kapzsiság nem jó. A mohóságtól nem lesz az ember jó kapitalista, csak szociopata.

(Nevetés)

(Taps)

Az együttműködéstől ilyen erősen függő gazdaságban a szociopátia éppolyan káros az üzletre, mint a társadalomra.

Végül az ötödik szabály: a fizika törvényeivel ellentétben a gazdaság törvényei döntés útján születnek. A neoliberális gazdaságelmélet úgy adta el magát önöknek, mintha megváltozhatatlan természeti törvény lenne, pedig valójában áltudományon alapuló társadalmi normákra és kitalált narratívákra épül. Ha valóban egyenlőbb, virágzóbb és fenntarthatóbb gazdaságot akarunk, valamint jól működő demokráciát és civil társadalmat, akkor új közgazdaságtanra van szükségünk.

És van egy jó hírem: ha új közgazdaságtant akarunk, nem kell mást tennünk, mint eldönteni, hogy akarjuk.

Köszönöm.

(Taps)

Moderátor: Nick, bizonyára sokszor megkapod a kérdést: ha annyira elégedetlen vagy a gazdasági rendszerrel, miért nem ajándékozod el az összes pénzed, és csatlakozol a 99%-hoz?

Nick Hanauer: Nem, vagyis igen. Sokszor megkapom. Sokszor. “Ha ennyire törődsz az adókkal, miért nem fizetsz többet?” Vagy “ha ennyire törődsz a bérekkel, miért nem fizetsz többet?” Megtehetném. A probléma az, hogy nem sokat javítana a helyzeten, és felfedeztem egy stratégiát, amely százezerszer jobban működik,

Moderátor: Értem.

NH: úgyhogy olyan narratívák és törvények létrehozására fordítom a pénzem, amelyek megkövetelik, hogy minden más gazdag is adózzon, és jobban megfizesse a dolgozókat.

(Taps)

És például az általunk kezdeményezett 15 dolláros minimálbér mára 30 millió dolgozó helyzetén segített. Tehát ez jobb módszer.

Modrátor: Nagyszerű. Ha meggondolnád magad, szerzünk jelentkezőket a vagyonodra.

NH: Rendben. Köszönöm. Moderátor: Köszönöm szépen.

A kapitalizmus piszkos titka – és lehetséges új iránya

Load More


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...

...a megalapítása óta karbonsemleges módon fenntartott ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről és a légköri szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.