1945:

„MI, AZ EGYESÜLT NEMZETEK NÉPEI, elhatározván azt,

• hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,
• hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,
• hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható,
• hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását…”

(Az ENSZ alapokmány preambulumának szövege, részlet – Forrás…)

Az 1925-ben született Tony Benn 1998-ban, Irak jogtalan megtámadásával kapcsolatban tartotta ezt a mai napig érvényes beszédet a londoni parlamentben.

2025 (80 évvel később):

Mi, a jelen nemzedéke, nemhogy nem tartottuk be az 1945-ben tett ígéreteket,

• de veszélyesen távolra sodródtunk azoktól az elvektől, amelyek egykor reményt adtak a világnak.
• A Föld ökológiai rendszerei gyors ütemben hanyatlanak:
  erdők pusztulnak, óceánok savasodnak, a fajkihalás sebessége százszorosa a természetes ütemnek.
• A klímaváltozás már nem jövőidő – a jelen valósága: árvizek, aszályok, tűzvészek, élelmiszerválság, tömeges elvándorlás.
• A bioszféra recsegve-ropogva omlik alá, miközben mi még mindig fogyasztásunk bálványait imádjuk.
• És eközben – mintha a történelem semmit sem tanított volna – újra fegyverkezünk, újra szítjuk az ellenségképet, újra halálos eszközöket fejlesztünk, milliárdokat költve a pusztításra, miközben a békére és a természetre alig jut.
• Világszerte háborúk dúlnak – gazdasági, geopolitikai és nyersanyagalapú érdekek mentén –, és a világ ismét sötét spirálba süllyed, ahol a diplomácia helyét a dróncsapások, a párbeszéd helyét pedig algoritmusokkal célzott gyűlölet vette át.

A Homo sapiens, az „értelmes ember”, mintha vakon menetelne az önmegsemmisítés felé.

Mégsem késő.
De a kérdés nem az, hogy mit ígérünk – hanem hogy végre megértjük-e, mi forog kockán. Mert a jövő nem elmélet. A jövő most íródik – minden döntéssel, amit ma meghozunk.

(Rampasek László A.)
A szerződés magyar nyelvű fordítása: ENSZ_alapokmanya_1945_HU (pdf)