Az emberi igények és a bolygó határainak összeegyeztetése: a fenntarthatóság nemzeti és globális szintű számszerűsítésének új megközelítése.

Az emberi népesség növekszik, a Föld nem. Az alapvető emberi szükségletek kielégítéséhez bizonyos környezeti terhelésre van szükség. Ha ezt megszorozzuk egy hatalmas népességgel, még egy kis átlagos egyéni hatás is nagymértékűvé válhat, és átlépheti a bolygó határait. A környezeti fenntarthatóság és a magas szintű emberi fejlődés elérése tehát kihívást jelent. Meg tudjuk-e nyerni ezt a kihívást a népesedési tényező figyelembevétele nélkül?

Ahhoz, hogy fenntartható legyen, az emberiségnek egy év alatt nem szabad több erőforrást fogyasztania, mint amennyit bolygónk évente képes megtermelni. Az emberi népesség növekszik, a bolygó nem.

Ez olyan, mintha minden évben egyre több ember között kellene megosztanunk a tortát. Persze fontos, hogy a torta igazságosan legyen elosztva: ha néhány ember túl sokat szed magának, nem marad annyi a többieknek. De még ha tökéletesen egyenlően van is elosztva, a népesség növekedésével egyre kisebb lesz az az egyetlen szelet torta, ami mindenkinek jár. Végül előfordulhat, hogy a szelet nem lesz nagyobb néhány morzsánál.

Egy nemrégiben megjelent munkában, amelynek címe: “A pozitív ökológiai egyensúly és az emberi fejlődés összeegyeztetése: Kvantitatív értékelés” című, az Ecological Indicators című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányunkban Giangiacomo Bravo és én megbecsültük a minimális “tortaszeletet”, azaz azt a minimális környezeti hatást, amelyet minden egyes embernek el kell érnie ahhoz, hogy az emberi fejlődés jó szintjét elérje [1]. Ezt a küszöbértéket τ-nek neveztük el, és úgy becsültük meg, hogy az országszintű ökológiai lábnyomot (egy főre jutó globális hektár, gha/cap) az ENSZ emberi fejlettségi indexével (HDI) hoztuk összefüggésbe. Az ENSZ szerint a 0,7-es HDI a magas fejlettségi szintet, míg a 0,8-as érték a nagyon magas szintet jelenti. A legfrissebb adatokra görbét illesztve azt találtuk, hogy a 0,7-es HDI 2,14 gha/fő értéknek felel meg. Ez magasabb, mint a bolygó jelenleg rendelkezésre álló 1,6 gha/fő biokapacitása, ami azt jelenti, hogy még a tökéletes újraelosztás sem tudna mindenkit tartósan kiemelni a szegénységből a jelenlegi technológiai kombinációnkkal. A technológia fontos szerepet játszik, mert segít az erőforrások hatékony kiaknázásában: ha a jövőben fejleszteni tudjuk a technológiát, elképzelhető, hogy kevesebb erőforrással is ki tudjuk elégíteni az emberi szükségleteket, és így a τ értéke csökken. Mindazonáltal a technológia az technológia, nem varázslat: csökkentheti a hatásunkat, de nem csökkentheti nullára [2,3,4]. Egy hatalmas népességgel megsokszorozva még a kis egyéni hatások is nagy összhatást eredményeznek, ami a bolygó határainak túllépéséhez vezethet.

A kérdés az, hogy a jövőben lehetséges-e a környezeti fenntarthatóság elérése, ha csak az egyéni hatások minimalizálására összpontosítunk? Vagy a népesség korlátozásának is szerepet kell játszania?

Munkánk során kollégámmal pontosan ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. Pontosabban, a τ küszöbértéket egy új ökológiai mutatóval – az ökoegyensúllyal – kombináltuk.

Azaz, ha az ökoegyensúly negatív, akkor a népesség jelenleg nem fenntartható.

Fenntartható lenne-e az emberiség, ha az erőforrásokat egyenlően osztanák el a világ összes embere között, és minden egyes ember hatását a megfelelő életminőséghez szükséges τ küszöbértékre csökkentenék? Az adatok elemzésével azt találtuk, hogy a válasz nem, nem lenne. Még ebben az ideális és idilli forgatókönyvben is az egész népesség teljes hatása túllépné a bioszféra fenntartható használatának bolygószintű határait (lásd az 1. ábrát). A Föld ökológiai egyensúlya jelentősen javulna a jelenlegi egyenlőtlen erőforrás-felhasználáshoz képest, ami azt mutatja, hogy az egyéni hatások csökkentése mindenképpen fontos és hasznos. Mindazonáltal ez nem lenne elegendő. A Föld ökológiai egyensúlya javulna, de még mindig negatív maradna. Ahhoz, hogy pozitívvá váljon, még jobban csökkenthetnénk egyéni hatásainkat, de ez a τ küszöbérték alá csökkenne, ami aláásná az emberi jólétet. Az emberi fejlődés és az ökológiai fenntarthatóság összeegyeztetéséhez a globális emberi népesség számának csökkentésére is szükség van.

1. ábra. Az egy főre jutó jelenlegi hatások országonként eltérőek, a kongói 0,9 gha-tól (globális hektár) a katari 14,2 gha-ig. Elképzeltünk egy ideális világot, ahol minden embernek azonos az ökológiai lábnyoma, és ez a lábnyom kicsi, de nem kisebb, mint a megfelelő emberi fejlődéshez szükséges τ küszöbérték. Még ebben az ideális forgatókönyvben sem lenne ökológiailag fenntartható az emberiség a jelenlegi népességünk mellett: a teljes lábnyom harmadával meghaladná a Föld biokapacitását.

A jó hír az, hogy kényszer nélkül is csökkenthetjük a népességet. Sajnos a témában nagy a tudatlanság: sokan a népesedési politikát a kényszerítéssel azonosítják, mert csak a kínai egygyermekes politikát vagy az 1975-76-os indiai kényszerített vazektómiákat ismerik. Valójában azonban számos ellenpélda van olyan népesedéspolitikára, amely egyszerre volt hatékony és önkéntes: Indonéziától Iránig, Thaiföldtől Tunéziáig és sok más országban. Nemcsak a termékenységi rátát tudták csökkenteni az emberi jogok megsértése nélkül, hanem az életkörülményeket is javították, különösen a nők és a gyermekek számára [5,6,7].

A rossz hír az, hogy a demográfiai politikák nem jelenthetnek gyors megoldást. Ha a termékenységi ráta azonnal a helyettesítési ráta alá csökkenne, az közép- és hosszú távon segítene megoldani minden környezeti problémánkat. Rövid távon azonban a demográfiai lendület miatt (a felnövekvő és családot alapító fiatalok aránytalanul nagy száma miatt) a népesség tovább növekedne. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk, fel kell készülnünk arra, hogy legalább egy átmeneti időszakot kell átvészelnünk a nagy és növekvő népességgel. Ezért minden lehetséges ellenintézkedést meg kell tennünk a környezeti károk és a katasztrofális következmények korlátozása érdekében. Az, hogy hogyan nézzünk szembe ezzel az időszakkal, érdekes kérdés, de ez nem tartozik munkánk tárgykörébe.

Dolgozatunkban országos szintű fenntarthatósági elemzéseket is végeztünk, és amit találtunk, az elég érdekes. Felejtsük el a szegény országok ökológiai szempontból fenntartható és a gazdag országok nem fenntartható sztereotípiáját: a valóság ennél összetettebb és árnyaltabb. Amint a 2. és 3. ábrán látható, vannak olyan gazdag országok is, amelyek fenntarthatóak, és olyan szegény országok, amelyek nem, amire nemrégiben egy másik munkánk is rávilágított [8]. Sőt, egy olyan viszonylag szegény ország, mint India ökológiai mérlege még az USA ökológiai mérlegénél is rosszabb, és az olyan szegény országok, mint Irak és Jordánia, az Arab-öböl leggazdagabb országaival együtt a legrosszabb ökológiai mérleggel rendelkező országok közé tartoznak. Ez arra utal, hogy a népesség fontos szerepet játszik a fenntarthatóságban.

2. ábra. A világ országainak ökológiai egyensúlya. A 10 000 km2 -nél kisebb területű országokat kizártuk az elemzésből. A negatív ökológiai egyensúly azt jelenti, hogy az ország ökológiailag fenntarthatatlan (a térképen sárga, narancssárga vagy piros színű országok). Az ábra Tamburino és Bravo, “A pozitív ökológiai egyensúly és az emberi fejlődés összeegyeztetése: A quantitative assessment” (Kvantitatív értékelés) a Creative Commons licenc alapján.

3. ábra. A világ országai négy csoportba osztva: E+H+: olyan országok, amelyek (legalábbis potenciálisan) mind az ökológiai fenntarthatóságnak (E), mind az emberi fejlődésnek (H) megfelelnek; E+H-, olyan országok, amelyek csak az ökológiai fenntarthatóságnak felelnek meg; E-H+, olyan országok, amelyek csak az emberi fejlődésnek felelnek meg; E-H- olyan országok, amelyek sem az ökológiai fenntarthatóságnak, sem az emberi fejlődésnek nem felelnek meg. Ábra Tamburino és Bravo, “A pozitív ökológiai egyensúly és az emberi fejlődés összeegyeztetése: Egy mennyiségi értékelés“, Creative Commons licenc alapján.

Helyzetüktől függően az országoknak különböző dolgokat kellene hangsúlyozniuk ahhoz, hogy az ökológiai fenntarthatóságot és az emberi fejlődést összeegyeztethessék (4. ábra). Az alacsony és közepes jövedelmű országok például etikailag nem tudják csökkenteni egyéni hatásukat, mert az sok esetben már a τ küszöbérték alatt van. A legjobb megoldásuk tehát a népességük csökkentése, ami kettős pozitív hatást eredményezhet: a környezeti hatás csökkentése és az emberi jólét növelése.

Az olyan gazdag országok, mint az Arab-öböl menti olajállamok, az USA, Japán és az európai országok ehelyett a fogyasztás csökkentésével és/vagy jobb technológiák bevezetésével csökkenthetik egyéni hatásukat. Sokuk számára azonban ez nem lenne elegendő ahhoz, hogy környezeti szempontból fenntarthatóvá váljanak, hacsak nem lépik át a τ küszöbértéket, ami azt jelenti, hogy népességük számát is csökkenteniük kell ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljanak.

A jó hír az, hogy sok gazdag országban a termékenységi ráta a helyettesítési ráta alatt van, ami azt jelenti, hogy ezek az országok a jövőben spontán népességcsökkenés felé tartanak (hacsak a bevándorlás meg nem akadályozza ezt). Néhány ilyen országban a népesség már most is stabilizálódik vagy enyhén csökken. A rossz hír az, hogy ezt a csökkenést általában problémának tekintik, és a politikusok ahelyett, hogy fokoznák ezt a tendenciát, megpróbálnak ellene tenni és visszafordítani. Igen, igaz, hogy a népességcsökkenés, mint minden változás, némi erőfeszítést igényel, hogy alkalmazkodjunk hozzá. De ez a változás viszonylag könnyen, drámai költségek nélkül kezelhetőnek bizonyulhat. Japán például még mindig a világ egyik leggazdagabb és leginnovatívabb országa, annak ellenére, hogy a népessége több mint 10 éve (enyhén) csökken [9].

4. ábra. Három csoportra osztott országok. Zöld: olyan országok, amelyek már most is össze tudják egyeztetni az ökológiai fenntarthatóságot és a magas szintű emberi fejlődést; világoskék: olyan országok, amelyek az egy főre jutó hatás csökkentésével össze tudják egyeztetni az ökológiai fenntarthatóságot és a magas szintű emberi fejlődést; narancssárga: olyan országok, amelyek ökológiai egyensúlya negatív maradna, így az egy főre jutó hatásuk elérné a τ küszöbértéket, és ezért népességcsökkentésre is szükségük lenne.

Befejezésül jegyezzük meg, hogy munkánk számszerű eredményei a τ, vagyis az egy főre jutó elfogadható környezeti igény konkrét becslésétől függnek. A τ alacsonyabb értékei esetén kevesebb népességcsökkentésre lenne szükség a fenntarthatóság eléréséhez (minél kisebb a szelet, annál többen ehetnek a tortából). Az általunk javasolt τ küszöbérték azonban már alacsonyabb, mint a világátlag, és jóval alacsonyabb, mint az egy főre jutó hatás az összes Arab-öböl menti országban, az Egyesült Államokban, Európa összes országában és Latin-Amerika majdnem összes országában, sőt még néhány közepes jövedelmű afrikai országban, például Botswanában és Namíbiában is [10]. A reálisan elfogadható τ értékek valószínűleg magasabbak, nem pedig alacsonyabbak.

A jövőbeni technológiai fejlődés csökkentheti az emberi fejlődés magas szintjének eléréséhez szükséges egy főre jutó hatást, ami alacsonyabb τ-értékekhez vezethet. A technológia azonban kétélű kard lehet, mivel nem szándékolt ökológiai hatásokkal járhat. Mindazonáltal a népesség az előrejelzések szerint a jövőben növekedni fog, ami azt jelenti, hogy az új technológiák, amelyek ma még elegendőek lehetnek a fenntarthatóság eléréséhez, holnap, nagyobb népesség esetén már nem biztos, hogy elegendőek lesznek. Munkánk fő üzenete az, hogy nem létezik egymástól függetlenül fenntartható népesség, technológiahasználat vagy egy főre jutó fogyasztás, hanem csak a technológia, a fogyasztás, a népesség és a rendelkezésre álló biokapacitás fenntartható kombinációja. Hatalmas népesség esetén nagyon valószínűtlen, hogy az ökológiai fenntarthatóságot és az emberi fejlődést össze tudjuk egyeztetni, még intelligens technológiával sem.

Összefoglalva, a lehetséges kombinációk a következők:

1. Nagy népesség és magas emberi fejlődés → akkor nem lehetünk ökológiailag fenntarthatóak, és ez a helyzet nem tartható fenn.
2. Nagy népesség és ökológiai fenntarthatóság → akkor a népesség nagy része nem tudja elérni az emberi fejlődés magas szintjét.
3. Magas emberi fejlődés és ökológiai fenntarthatóság → akkor a népességnek csökkennie kell.

A negyedik kombináció – nagy népesség, ökológiai fenntarthatóság és magas emberi fejlődés – nem lehetséges egy véges bolygón.

Lucia Tamburino

Hivatkozások

[1] L. Tamburino, G. Bravo “A pozitív ökológiai egyensúly és az emberi fejlődés összeegyeztetése: A quantitative assessment.” Ecological Indicators, 129 (2021), p. 107973.

[2] R. Goodland “A környezeti fenntarthatóság fogalma”. Annual Review of Ecology and Systematics, 26 (1995), pp. 1-24.

[3] K.W. Knight, E.A. Rosa “A jólét környezeti hatékonysága: A cross-national analysis.” Social Science Research, 40 (2011), pp. 931-949, 10.1016/j.ssresearch.2010.11.002 URL: https://doi.org/10.1016/j.ssresearch.2010.11.002.

[4] V. Smil Grand Transitions: How the Modern World Was Made. Oxford University Press, Oxford (2021)

[5] C. Wolf, W.J. Ripple, E. Crist “Human population, social justice, and climate policy”. Sustainability Science (2021), pp. 1-4.

[6] J.N. O’Sullivan “Synergy between population policy, climate adaptation and mitigation” (A népesedéspolitika, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése közötti szinergia). Pathways to a Sustainable Economy, Springer (2018), pp. 103-125.

[7] G . Sedgh, L.S. Ashford, R. Hussain “A fogamzásgátlás iránti kielégítetlen igény a fejlődő országokban: vizsgáljuk meg, hogy a nők miért nem használnak módszert.”. Technical Report. The Guttmacher Institute (2016)

[8] M. Wackernagel, L. Hanscom, P. Jayasinghe, D. Lin, A. Murthy, E. Neill és P. Raven. “Az erőforrás-biztonság jelentősége a szegénység felszámolásában”. Nature Sustainability (2021): 1-8.

[9] Dutta, S., Lanvin, B., Wunsch-Vincent, S., 2020. “GLOBAL INNOVATION INDEX 2020 Ki fogja finanszírozni az innovációt?” Technikai jelentés. Cornell University, INSEAD és WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete).

[10] Global Footprint Network. “Ecological Deficits and Reserves.” https://data.footprintnetwork.org/#/??_ga=2.222624795.10324052.1629104301-1116372360.1620372770

Forrás: The Overpopulation Project