Az utóbbi időben, ha keletkezik egy kis plusz időm a merengésre, a tudatos választásom az, hogy hiteles globális „think tank”-ek elemzéseit olvasom.
Ez persze nem könnyű a posztmodern médiazajban, aminek a jelentős része egyszerűen „álhír-gyár”.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentései mellé kontrasztként is jól illeszthetők az EMBER különböző jelentései. Ez az út vezet csak el a „big picture” minél teljesebb befogadásához.
Az EMBER-t a hazai fenntarthatósági tanácsadók és a média egy része is felfedezte már magának, ami nem is csoda: az energiaátmenettel és a klímamitigációs törekvésekkel kapcsolatban adatalapon komoly mélységet tárnak fel közérthetően megírt elemzéseikben. A szervezet közvetlen elődje, a Sandbag bő egy évtizeden át az EU szén-dioxid-piacának átalakítását és az energetikai szén kivezetését célozta meg, nagyon sokat tanultam tőlük és általuk.
Az EMBER legutóbbi globális éves elemzésén (.PDF) éppen a minap rágtam át magam. Érdekes, ahogyan rámutattak arra és ez körbeszaladt a világ sajtójában is, hogy a tavalyi év volt az első a rég elfeledett 1940-es évek óta (!!!), amelyben a világ karbonmentes és alacsony karbontartalmú áramtermelő rendszereinek össztermelése meghaladta a világ áramfogyasztásának 40 százalékát. Tetszett, ahogy mérföldkőként jelezték, hogy a nap és a szél először termelt több áramot a világban a víznél, miközben a villamosenergia termelési mixben az atom részesedése 45 éves mélypontra ért. De más összefüggések talán még jobban megleptek!
Az európaiak önképe szerint mi vagyunk a világon a leginkább elhivatottak, akik a legtöbbet tették és teszik a civilizációnk energetikai korszakváltásáért. Sokan véljük, vagy egyenesen „tudjuk” úgy megbízható forrásból, hogy annak, hogy a nagy kép mégse javul (elég gyorsan), annak leginkább Kína az oka, merthogy ott teljesülnek a legkevésbé ezek a célra tartások. Az évente 47 TWh áramot fogyasztó, és 68 TWh-ról vizionáló Magyarországról Kínára kitekintve – az EMBER tanulmánya alapján – valójában most az alábbiakat kell látni, ami a fenti, európai közvélekedést egyértelműen megcáfolni látszik:
- A világ napelemes rendszerbővítési rekordjába, mely tavaly 474 TWh plusz kapacitást adott a globális áramhálózatba, Kína egyedül 250 TWh új kapacitást termelt be. Ezzel a növekménnyel Kína jelenleg a világ összes napelemes áramtermelésének már 39 százalékát tudja a magáénak.
- Emellett a globális szélenergia termelés 182 TWh kapacitással nőtt 2024-ben, amiből Kína 106 TWh bővüléssel vette ki a maga részét. Ezzel Kína a szélenergia termelése megközelítette az 1000 TWh éves volument, ami szintén eléri a globális szélenergia-termelés 40 százalékát.
- A tiszta energiának, de nem megújulónak számító atomerőművek áramtermelése globálisan nagyjából ugyanannyival nőtt tavaly (69 TWh), mint 2023-ban (59 TWh), de ehhez Kína bár négy új reaktort, de csak 10 TWh kapacitást adott hozzá, ami a bővülésnek csupán a 15 százaléka.
- Kína bár szénben is a legnagyobb növekményt produkálta a Földön 2024-ben, de a 110 TWh éves bővülés szinte már „jól mutat” a 2023-as 341 TWh kapacitásbővülés után. Persze, így is drámai a kínai szén-áram piac mérete (5864 TWh/év), de növekedése szignifikánsan lassul.
Tehát, egyáltalán nem a nukit, hanem elsősorban a megújulókat tolják és a szénalapú bővülés is egyértelműen lassul! Az elemzés konklúziója alapján nem csak azt látom már igaznak, hogy a globális energiaátállás mára nem a „vajon elérhető-e?”, hanem a „milyen gyorsan érhető el?” kategóriába került át, hanem azt is, hogy ez ügyben is már Kínánál van a hangosbeszélő.
Tóth Levente, a Mitigia alapítója
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
