JavaScript must be enabled in order for you to see "WP Copy Data Protect" effect. However, it seems JavaScript is either disabled or not supported by your browser. To see full result of "WP Copy Data Protector", enable JavaScript by changing your browser options, then try again.

MENNYI IDŐ SZÜKSÉGES A REAGÁLÁSHOZ

REAKCIÓ IDŐ: MENNYI IDŐ SZÜKSÉGES A REAGÁLÁSHOZ – Dana Meadows és Alan AtKisson

MENNYI IDŐ SZÜKSÉGES A REAGÁLÁSHOZ - ClimeNewsA rendszer-dinamikusok tudják, hogy a rendszer viselkedésének legkritikusabb meghatározója a reakció idő – az az idő, mely ahhoz szükséges, hogy a rendszer egy problémára válaszoljon. Az ehhez szükséges idő egy negatív visszacsatolás eredménye, mely stabilizálja a normalitástól való eltérést. Az a rendszer, mely gyorsabban változik, mint ahogy válaszolni tudna, teljesen ellenőrizhetetlen. Az egyik legfontosabb és általában nem definiált különbség a világ technológiai optimistái és az ökológiai pesszimisták között, az emberi társadalmak probléma alkotási és megoldási fokának megítélésében van.
.
Ahhoz, hogy adatokat gyűjtsünk arra vonatkozóan, hogy milyen gyors a szociális reagálás ténylegesen, Dana Meadows és Alan AtKisson, Diana Wright és Ruth Duozinas kutatási segédletével esettanulmányokat állítottunk össze. Ezek közül mutatunk be hármat.

Törvény a tiszta levegőért

1948 Egy szmog esemény Donora Pennsylvania bányászvárosában, mely 20 embert megölt és 6000 embert megbetegített. Nem sokkal ezután egy Londont elárasztó szénporos köd 800 embert ölt meg. A nemzetek kormányait elkezdi érdekelni, hogy mit lehetne tenni a levegőszennyezés megfékezése érdekében.

1955 Az első USA szövetségi, a levegőszennyezettség ellenőrzését célzó törvény az elsődleges ellenőrzési jogot és kötelességet a légyszennyezettség megengedett mértékére vonatkozóan az államok és városok jogkörébe helyezi, de a törvény kimondja, hogy a szövetségi kormányzat köteles kutatási és műszaki segítséget adni. Erre a célra 5 millió dollárt különítenek el.

1963 A városok és az államok nem voltak képesek megbirkózni a levegőszennyezettség növekedésével. Továbbá, világossá vált, hogy a levegő számára nincsenek város- és államhatárok. Ezért, megalkották az első “Tiszta Levegő” törvényt. Ez előírta a szövetségi kormány számára jogszabályok összeállítását az államok közötti megegyezésre a levegőszennyezettség csökkentésére vonatkozóan. Továbbra is a törvény fő célkitűzése az államok és helyi önkormányzatok műszaki és pénzügyi támogatása maradt.

1970 A “Tiszta Levegő” törvény további szabvány előírásokkal bővült és “biztonsági” értékhatárok előírását adta meg a hét levegőszennyező anyag (SO2, Co, porszemek, VOC-ok, NO-k, ózon és ólom) esetében. Az államokat kötelezték olyan tervek összeállítására, melyekkel ezeket a határértékeket folyamatosan be lehetne tartani minden olyan helyen, ahol a levegő minőséget ellenőrző állomások üzemelnek. A terv megvalósításának határideje 1975.

1977 Két évvel a határidő letelte után 78 városi körzet számára kötelezővé tették az ózon megengedett határértékének a betartását. A megvalósítás határidejét meghosszabbították 1982-ig. A legszennyezettebb városok 1987-ig kérték a meghosszabbítást.

1988 90 városi körzet az Egyesült Államokban, ahol 150 millió ember él, elérte az ózontartalom határértékét és 40-et veszélyeztetett a levegő CO tartalma. Bár a törvény pénzbüntetést vagy építési tilalmat is kilátásba helyezett, ennek ellenére nem történt semmilyen felelősségre vonás. A levegő bizonyos összetevőit tekintve (porszem) tisztább lett, de más anyagok esetében, különösen az ózon és NO származékok tekintetében nem.

1990 Széleskörű módosítást hajtottak végre a “Tiszta Levegő” törvényben. Többek között a következő feltételeket írták elő:

– Minden városnak 2007-ig be kell tartania a megengedett ózontartalom értékét, kivétel Los Angeles, mely 2010-ig kapott haladékot.
– Minden új autó 1996-ig a VOC kibocsátást 35 %-kal és NO-k kibocsátását 60 %-kal kell, hogy csökkentse.
– A buszoknak és a dízel üzemű teherautóknak 90 %-kal csökkenteniük az SPM kibocsátást 1998-ig.
– Tisztában égő benzint kell árusítani a kilenc legszennyezettebb városban.
– 150 000 tiszta üzemanyagú járművet kell üzembe helyezni Kaliforniában 1996-ig.
– Az SO2 kibocsátást a széntüzelésű erőművekben 9 millió tonnával kell csökkenteni 2000-ig (ez kb. 35 % csökkenés). És az NO származékokat 1.8 millió tonnával kell mérsékelni ( ez kb. 60 % csökkenés).
– 198 olyan új toxikus anyag került fel a levegőt szennyező anyagok listájára, melyekre korábban nem terjedt ki a szabályozás.
– 250 millió dolláros alapot hoztak létre azok megsegítésére, akik a szabályozás következtében elveszítenék az állásukat.

A közgazdászok jóslata szerint az 1990-es törvénymódosítás, ha megvalósítása sikerül, 25 milliárd dollárba kerül az államnak egy évben vagy másképpen 24 cent napi költség egy emberre vetítve. A környezetvédők szerint a tiszta levegő jótékony hatása még ennél is többet megérne.

1997 A hét szabályozott szennyező anyag környezeti koncentrációja csökkent, de csak nagyon lassan (kivéve az ólmot, mely azonnal eltűnt, ahogy kivonták a benzinből). 122 millió ember számára az ózon a megengedett határérték fölött van. Los Angeles a veszélyeztetett napok számát 239 napról 103 napra csökkentette évenként. Az egészségügyi tanulmányok exponenciálisan növekvő asztmás és egyéb légúti megbetegedéséket mutatnak. Az EPA (Környezetvédelmi Hivatal) 25 %-kal javasolja megszigorítani az ózon megengedett határértékét és új előírásokat kér az egészen kis méretű mikroszemcsék (kevesebb, mint 2.5 mikron átmérőjű) mennyiségi határértékére vonatkozóan. Az ipar dollár-százmilliókat irányoz elő a szabványok betartására.

Az eltelt idő az első előrejelzésektől az első törvény megalkotásáig: 22 év.
Az eltelt idő az első törvénytől az első mérhető és stabil javulásokig a levegő minőségében: 20 év.
Az eltelt idő az első törvénytől a teljes megvalósításáig: 27 év és tovább.

Toxikus szemét szaporodása

1942 A Hooker Vegyi Művek elkezdi felhalmozni a toxikus melléktermékeket egy kb. 16 hektáros területen lévő mélyedésben, közel Niagara Falls városhoz, New York mellett.

1953 22000 tonna iszap, oldószer, salak, dioxin, peszticid származékok és egyéb hulladék megtöltötte a területet. A Hooker Vegyi Művek agyagos földtakaróval betakarja területet.

1954 Love Canal hulladékgyűjtő területét Niagara Falls Oktatási Osztálya 1 dollárért megvásárolja és egy általános iskolát építtet a területen.

1968 A Hooker Vegyi Műveket megvásárolja az Occidental Vegyi Művek.

1972 Az iskola vonzáskörzetében 949 házat építettek Love Canal fölé. A lakók elkezdenek panaszkodni a szagokra, megbetegedésekre és a kinn játszó gyerekeken lévő vegyi sérülésekre.

1973 Az EPA összeállítja a listát 20 komolyan veszélyeztetett területről. Love Canal nincs a listán.

1976 A “Toxikus Anyagok Ellenőrzése” törvény engedélyt ad az EPA részére a mérgező anyagok gyártásának, felhasználásának és raktározásának szabályozására. Körülbelül 60 helyi lerakatot azonosítanak.

1977 A vegyi anyagok szivárognak az elrozsdásodott, sérült hordókból a csatornahálózatba, kertekbe és Love Canal házainak pincéibe. A megijedt lakosok elkezdik gyűjteni a születési rendellenességekről, vetélésekről, rákos megbetegedésekről és egyéb rendellenességekről az adatokat. A vetélések száma négyszerese a normális szintnek.

1978 New York Állam Egészségügyi Hivatala kijelenti, hogy Love Canal ártalmas az egészségre és elrendeli az iskola bezárását és 238 család elköltöztetését.

1980 A polgári elégedetlenség hatására további 711 családot költöztetnek el. Carter elnök Love Canal területét fokozottan fertőzött területté nyilvánítja. Az átköltöztetés költsége meghaladja a 250 millió dollárt. A kongresszus meghozza a “Teljes körű Környezet-helyreállítás”, “Kompenzáció és Felelősség” törvényeket (rövidítve CERCLA, népszerűbb nevén a Szuperalap) előírva mindazokat a folyamatokat és helyi felelősségi szinteket, melyek elősegítik a hulladéktárolók azonosítását és megtisztítását országszerte. A megtisztításra szánt pénzalap 1.6 milliárd dollár, melyet 5 év alatt terveznek elkölteni. A pénz a vegyi anyagokat terhelő adókból gyűlik össze.

1981 Polgári csoportok alakulnak a toxikus anyagok lerakatai ellen. Megalakul a Citizen’s Clearing House (Polgári Takarító Ház) a CCHHW, alapítója Love Canal egyik háziasszonya, Lois Gibbs. A megalakulással szeretnék ösztönözni más hasonló csoportok szerveződését.

1984 A CCHHW 600, a toxikus vegyi anyag ellen irányuló polgári pártot tart számon.

1985 Love Canal korábbi lakói kárpótlásban részesülnek az Occidental Vegyi Művek, Niagara Falls város és Niagara Falls Oktatási Hivatal részéről. A pénzbefizetések 2000 dollártól 400 000 dollárig terjednek családonként. A betegségek köre a bőrbetegségektől, fejfájástól kezdve a rákig és szellemi visszamaradottságig terjed.

1986 Egy újabb 8.5 milliárd dolláros Szuperalap létrehozását engedélyezik.

1988 4687 polgári csoportosulás, 26 a Szuperalap által megtisztított hely.

1989 Az EPA becslése szerint több, mint 32 000 veszélyes hulladéktároló hely van az Egyesült Államokban. Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint 100 000 és 450 000 ( és még 17 000 a katonai területeken ) között lehet ezek száma.

1990 Love Canal területén az EPA elvezető csatornákat létesített a vegyi szivárgások számára és így a veszélyes anyagok egy speciálisan kiképzett telepre kerültek. A szennyezett területeket újra betakarták 250 millió dolláros költséggel. A települést átkeresztelték Black Creek Village névre és letelepedésre alkalmassá nyilvánították. A környezetvédő tiltakozások nem szorgalmazzák tovább az áttelepítést. Lois Gibbs véleménye szerint Love Canal újbóli értékesítése valójában azt a tényt takarja, ” hogy a vegyi hulladék jó otthonokat teremt a szegények és középosztály számára, azoknak akik nem engedhetik meg maguknak, hogy biztonságosabb helyen lakjanak”. További 5.1 milliárd dollárt irányoznak elő az “Országos Szuperalap” akcióra.

1991 Kb. 73 millió ember lakik a Szuperalap által létrehozott területek 4 mérföldes körzetében. 1211 toxikus lerakat van a nemzeti megtisztítási prioritási listán. Sok közülük természetes víztároló medencék fölé épült. 64 települést tisztítottak meg, mindegyiket 26 millió dolláros átlagos költséggel. A Technológia Felmérő Hivatal becslése szerint 75 %-a ezeknek a “tisztogatásoknak” nem volt teljes körű és további problémák forrása lehet később.

1997 A Kongresszus egyre nagyobb mértékben az állami kincstárban a költségvetési hiány pótlására használja a Szuperalap vegyi adó bevételét, s nem a területek megtisztítására. Egy átlagos megtisztítás költsége 1.5 millió dollár, ebből csak 500 000 dollár a megengedethető költség , mivel a vegyi anyagok felhalmozásáért felelős pártok egymást és az EPA-t vádolják, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Az EPA betakart vagy “megtisztított” 400 helyet és további 485-ön kezdett el dolgozni. Több mint 40 000 hasonló település van még.

Eltelt idő a probléma felvetéstől a probléma tényleges jelentkezéséig (Love Canal területén): 35 év.
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a hathatós törvényig: 3 év.
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a probléma megoldásáig: 17 év és tovább.

A Szuperalap törvény legnagyobb hatása nem a régi települések megtisztítása, hanem a felelősség kierőszakolása (a vállalatok visszamenőleges felelőssége) volt, ami csökkentette az új lerakatok létrehozását.

Ózon megsemmisülése

1928 Klórfluor karbon (CFC-k) első előállítója a Du Pont.

1956 Az első földről végzett sztratoszféra ózontartalmának mérése az Antarktiszon.

1950-1975 A CFC-k használata 7-10 %-kal növekszik évente, a teljes mennyiség 25 000 tonna/év-ről 80 000 tonna/év-re növekszik.

1974 Az első két cikk a CFC atmoszfératartalmáról. A jelentések szerint a CFC-k és a klorin nyomai megtalálhatók a sztratoszférában, ott ahol az ózonréteg is van. Mások azt a kémiai folyamatot írják le, melynek következtében a klorin megsemmisítheti az ózont. A vásárlók az Egyesült Államokban tiltakoznak a CFC tartalmú aeroszolok miatt. Az ózonveszteségtől félve az USA kormánya úgy dönt, hogy nem fejlesztik ki a szuperszonikus szállító repülőket.

1976 A nép felszólítja a kormányt, hogy korlátozza a CFC használatát. Egy Du Pont határozat kijelenti a Kongresszus előtt, hogy a “Klorin-ózon hipotézis” ez ideig tisztán spekulatív és nincs semmilyen konkrét bizonyítékkal alátámasztva.

1978 USA betiltja a CFC tartalmú aeroszolok eladását. Ez 25 %-os visszaesést okoz a teljes CFC gyártásban. Az első teljes körű, a Föld egészére kiterjedő ózonréteg mérése Nimbus-7 műhold segítségével.

1984 Az Angol Antarktiszi Mérőszolgálat 40 %-os ózonveszteséget regisztrál a Halley Bay mérőállomás fölött.

1985 A CFC világmérető használata újra eléri az előző csúcsot, ennek az aeroszol helyett most a nyomtatott áramkörrel működő mosógépek elterjedése az oka. Halley Bay adatait nyilvánosságra hozzák. NASA kutatók felfedik, hogy a Nimbus-7 magas-légköri ózonréteg mérését végzi, de a számítógép által szolgáltatott értékek olyan alacsonyak, hogy azok nehezen hihetők el. A nemzetek világtalálkozóján Bécsben megállapodnak, hogy mindenki szankciók nélkül szabadon végezheti a megfelelő méréseket nem kötelezve őket a CFC korlátozására sem időben sem helyileg.

1987 szeptember: Nyilvánvaló bizonyíték született, amikor a kutató repülőgép berepült az antarktiszi ózonlyukba és pontos méréssel megállapította az összefüggést az ózon eltűnése és a jelenlevő klorin mennyisége között. Október: A Montreal Protocol-t (Montreali Egyezményt) 24 nemzet környezetvédelmi minisztere aláírja, belegyezve a CFC és egyéb halogén elemek szigorú korlátozásába. A határértékek megengedik a CFC jelenlétét a sztratoszférában, de a felhalmozódás csak rendkívül lassú lehet.

1989 Az antarktiszi ózonlyuk tovább növekszik. USA és az EC kihirdeti, hogy az öt legelterjedtebb CFC 2000-re el fog tűnni.

1990 Az antarktiszi ózonlyuk tovább nő. Diplomaták találkozója Londonban, ahol a Montreáli Egyezmény további szigorításáról szavaznak. Kérik a CFC-k, metil, kloroform, karbon tetraklorid és a halogének használatának teljes leállítását 2000-re.

1992 Még jobban kifejti az Egyezmény a határidő betartásának fontosságát, 100 nemzet, a Föld országainak 95 %-a aláírásával. Kereskedelmi korlátozásokat vezetnek be azoknál a nemzeteknél, akik nem írják alá az egyezményt. A országok közötti technológia átadást biztosítják, ezzel is meggyorsítva a CFC-k lecserélését és újra felhasználását.

1996 Az ózonlyuk növekedése megállt. Az ózon eltűnése nem folytatódik, de a természetes pótlás még nem indult el. A CFC gyártása világszerte lelassul, de az aktív piacokon becsempészett vagy illegálisan gyártott CFC-k jelennek meg. Nagy az ellenállás a metilbromid (ami erős ózonpusztító anyag) betiltásával kapcsolatban, és még mindig legális. A szert füstöléssel alkalmazzák mezőgazdasági talajok gombás betegségei ellen.

Eltelt idő a probléma felvetésétől a probléma jelentkezéséig: 46 év
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a jelenség teljes elfogadásáig: 12 év
Eltelt idő a tény elfogadásától az első hathatós törvényig: 1 év
Eltelt idő a törvény erejével történt megoldásig: 4 év
Szükséges idő, amíg a törvény teljes mértékben megvalósul (feltételezve, hogy a bűncselekmények véget érnek): 10 év
Szükséges idő a törvény teljes bevezetésétől számítva, amíg az ózonréteg regenerálódik: 50-80 év

Donella Meadows ezen írása és még másik 70 rövid írása olvasható a Világpolgár c. könyvben, ami a BOCS Alapítványnál kapható.

Forrás: www.bocs.hu; www.bocs.eu