REAKCIÓ IDŐ: MENNYI IDŐ SZÜKSÉGES A REAGÁLÁSHOZ – Dana Meadows és Alan AtKisson
A rendszer-dinamikusok tudják, hogy a rendszer viselkedésének legkritikusabb meghatározója a reakció idő – az az idő, mely ahhoz szükséges, hogy a rendszer egy problémára válaszoljon. Az ehhez szükséges idő egy negatív visszacsatolás eredménye, mely stabilizálja a normalitástól való eltérést. Az a rendszer, mely gyorsabban változik, mint ahogy válaszolni tudna, teljesen ellenőrizhetetlen. Az egyik legfontosabb és általában nem definiált különbség a világ technológiai optimistái és az ökológiai pesszimisták között, az emberi társadalmak probléma alkotási és megoldási fokának megítélésében van.
.
Ahhoz, hogy adatokat gyűjtsünk arra vonatkozóan, hogy milyen gyors a szociális reagálás ténylegesen, Dana Meadows és Alan AtKisson, Diana Wright és Ruth Duozinas kutatási segédletével esettanulmányokat állítottunk össze. Ezek közül mutatunk be hármat.
Törvény a tiszta levegőért
1948 Egy szmog esemény Donora Pennsylvania bányászvárosában, mely 20 embert megölt és 6000 embert megbetegített. Nem sokkal ezután egy Londont elárasztó szénporos köd 800 embert ölt meg. A nemzetek kormányait elkezdi érdekelni, hogy mit lehetne tenni a levegőszennyezés megfékezése érdekében.
1955 Az első USA szövetségi, a levegőszennyezettség ellenőrzését célzó törvény az elsődleges ellenőrzési jogot és kötelességet a légyszennyezettség megengedett mértékére vonatkozóan az államok és városok jogkörébe helyezi, de a törvény kimondja, hogy a szövetségi kormányzat köteles kutatási és műszaki segítséget adni. Erre a célra 5 millió dollárt különítenek el.
1963 A városok és az államok nem voltak képesek megbirkózni a levegőszennyezettség növekedésével. Továbbá, világossá vált, hogy a levegő számára nincsenek város- és államhatárok. Ezért, megalkották az első “Tiszta Levegő” törvényt. Ez előírta a szövetségi kormány számára jogszabályok összeállítását az államok közötti megegyezésre a levegőszennyezettség csökkentésére vonatkozóan. Továbbra is a törvény fő célkitűzése az államok és helyi önkormányzatok műszaki és pénzügyi támogatása maradt.
1970 A “Tiszta Levegő” törvény további szabvány előírásokkal bővült és “biztonsági” értékhatárok előírását adta meg a hét levegőszennyező anyag (SO2, Co, porszemek, VOC-ok, NO-k, ózon és ólom) esetében. Az államokat kötelezték olyan tervek összeállítására, melyekkel ezeket a határértékeket folyamatosan be lehetne tartani minden olyan helyen, ahol a levegő minőséget ellenőrző állomások üzemelnek. A terv megvalósításának határideje 1975.
1977 Két évvel a határidő letelte után 78 városi körzet számára kötelezővé tették az ózon megengedett határértékének a betartását. A megvalósítás határidejét meghosszabbították 1982-ig. A legszennyezettebb városok 1987-ig kérték a meghosszabbítást.
1988 90 városi körzet az Egyesült Államokban, ahol 150 millió ember él, elérte az ózontartalom határértékét és 40-et veszélyeztetett a levegő CO tartalma. Bár a törvény pénzbüntetést vagy építési tilalmat is kilátásba helyezett, ennek ellenére nem történt semmilyen felelősségre vonás. A levegő bizonyos összetevőit tekintve (porszem) tisztább lett, de más anyagok esetében, különösen az ózon és NO származékok tekintetében nem.
1990 Széleskörű módosítást hajtottak végre a “Tiszta Levegő” törvényben. Többek között a következő feltételeket írták elő:
– Minden városnak 2007-ig be kell tartania a megengedett ózontartalom értékét, kivétel Los Angeles, mely 2010-ig kapott haladékot.
– Minden új autó 1996-ig a VOC kibocsátást 35 %-kal és NO-k kibocsátását 60 %-kal kell, hogy csökkentse.
– A buszoknak és a dízel üzemű teherautóknak 90 %-kal csökkenteniük az SPM kibocsátást 1998-ig.
– Tisztában égő benzint kell árusítani a kilenc legszennyezettebb városban.
– 150 000 tiszta üzemanyagú járművet kell üzembe helyezni Kaliforniában 1996-ig.
– Az SO2 kibocsátást a széntüzelésű erőművekben 9 millió tonnával kell csökkenteni 2000-ig (ez kb. 35 % csökkenés). És az NO származékokat 1.8 millió tonnával kell mérsékelni ( ez kb. 60 % csökkenés).
– 198 olyan új toxikus anyag került fel a levegőt szennyező anyagok listájára, melyekre korábban nem terjedt ki a szabályozás.
– 250 millió dolláros alapot hoztak létre azok megsegítésére, akik a szabályozás következtében elveszítenék az állásukat.
A közgazdászok jóslata szerint az 1990-es törvénymódosítás, ha megvalósítása sikerül, 25 milliárd dollárba kerül az államnak egy évben vagy másképpen 24 cent napi költség egy emberre vetítve. A környezetvédők szerint a tiszta levegő jótékony hatása még ennél is többet megérne.
1997 A hét szabályozott szennyező anyag környezeti koncentrációja csökkent, de csak nagyon lassan (kivéve az ólmot, mely azonnal eltűnt, ahogy kivonták a benzinből). 122 millió ember számára az ózon a megengedett határérték fölött van. Los Angeles a veszélyeztetett napok számát 239 napról 103 napra csökkentette évenként. Az egészségügyi tanulmányok exponenciálisan növekvő asztmás és egyéb légúti megbetegedéséket mutatnak. Az EPA (Környezetvédelmi Hivatal) 25 %-kal javasolja megszigorítani az ózon megengedett határértékét és új előírásokat kér az egészen kis méretű mikroszemcsék (kevesebb, mint 2.5 mikron átmérőjű) mennyiségi határértékére vonatkozóan. Az ipar dollár-százmilliókat irányoz elő a szabványok betartására.
Az eltelt idő az első előrejelzésektől az első törvény megalkotásáig: 22 év.
Az eltelt idő az első törvénytől az első mérhető és stabil javulásokig a levegő minőségében: 20 év.
Az eltelt idő az első törvénytől a teljes megvalósításáig: 27 év és tovább.
Toxikus szemét szaporodása
1942 A Hooker Vegyi Művek elkezdi felhalmozni a toxikus melléktermékeket egy kb. 16 hektáros területen lévő mélyedésben, közel Niagara Falls városhoz, New York mellett.
1953 22000 tonna iszap, oldószer, salak, dioxin, peszticid származékok és egyéb hulladék megtöltötte a területet. A Hooker Vegyi Művek agyagos földtakaróval betakarja területet.
1954 Love Canal hulladékgyűjtő területét Niagara Falls Oktatási Osztálya 1 dollárért megvásárolja és egy általános iskolát építtet a területen.
1968 A Hooker Vegyi Műveket megvásárolja az Occidental Vegyi Művek.
1972 Az iskola vonzáskörzetében 949 házat építettek Love Canal fölé. A lakók elkezdenek panaszkodni a szagokra, megbetegedésekre és a kinn játszó gyerekeken lévő vegyi sérülésekre.
1973 Az EPA összeállítja a listát 20 komolyan veszélyeztetett területről. Love Canal nincs a listán.
1976 A “Toxikus Anyagok Ellenőrzése” törvény engedélyt ad az EPA részére a mérgező anyagok gyártásának, felhasználásának és raktározásának szabályozására. Körülbelül 60 helyi lerakatot azonosítanak.
1977 A vegyi anyagok szivárognak az elrozsdásodott, sérült hordókból a csatornahálózatba, kertekbe és Love Canal házainak pincéibe. A megijedt lakosok elkezdik gyűjteni a születési rendellenességekről, vetélésekről, rákos megbetegedésekről és egyéb rendellenességekről az adatokat. A vetélések száma négyszerese a normális szintnek.
1978 New York Állam Egészségügyi Hivatala kijelenti, hogy Love Canal ártalmas az egészségre és elrendeli az iskola bezárását és 238 család elköltöztetését.
1980 A polgári elégedetlenség hatására további 711 családot költöztetnek el. Carter elnök Love Canal területét fokozottan fertőzött területté nyilvánítja. Az átköltöztetés költsége meghaladja a 250 millió dollárt. A kongresszus meghozza a “Teljes körű Környezet-helyreállítás”, “Kompenzáció és Felelősség” törvényeket (rövidítve CERCLA, népszerűbb nevén a Szuperalap) előírva mindazokat a folyamatokat és helyi felelősségi szinteket, melyek elősegítik a hulladéktárolók azonosítását és megtisztítását országszerte. A megtisztításra szánt pénzalap 1.6 milliárd dollár, melyet 5 év alatt terveznek elkölteni. A pénz a vegyi anyagokat terhelő adókból gyűlik össze.
1981 Polgári csoportok alakulnak a toxikus anyagok lerakatai ellen. Megalakul a Citizen’s Clearing House (Polgári Takarító Ház) a CCHHW, alapítója Love Canal egyik háziasszonya, Lois Gibbs. A megalakulással szeretnék ösztönözni más hasonló csoportok szerveződését.
1984 A CCHHW 600, a toxikus vegyi anyag ellen irányuló polgári pártot tart számon.
1985 Love Canal korábbi lakói kárpótlásban részesülnek az Occidental Vegyi Művek, Niagara Falls város és Niagara Falls Oktatási Hivatal részéről. A pénzbefizetések 2000 dollártól 400 000 dollárig terjednek családonként. A betegségek köre a bőrbetegségektől, fejfájástól kezdve a rákig és szellemi visszamaradottságig terjed.
1986 Egy újabb 8.5 milliárd dolláros Szuperalap létrehozását engedélyezik.
1988 4687 polgári csoportosulás, 26 a Szuperalap által megtisztított hely.
1989 Az EPA becslése szerint több, mint 32 000 veszélyes hulladéktároló hely van az Egyesült Államokban. Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint 100 000 és 450 000 ( és még 17 000 a katonai területeken ) között lehet ezek száma.
1990 Love Canal területén az EPA elvezető csatornákat létesített a vegyi szivárgások számára és így a veszélyes anyagok egy speciálisan kiképzett telepre kerültek. A szennyezett területeket újra betakarták 250 millió dolláros költséggel. A települést átkeresztelték Black Creek Village névre és letelepedésre alkalmassá nyilvánították. A környezetvédő tiltakozások nem szorgalmazzák tovább az áttelepítést. Lois Gibbs véleménye szerint Love Canal újbóli értékesítése valójában azt a tényt takarja, ” hogy a vegyi hulladék jó otthonokat teremt a szegények és középosztály számára, azoknak akik nem engedhetik meg maguknak, hogy biztonságosabb helyen lakjanak”. További 5.1 milliárd dollárt irányoznak elő az “Országos Szuperalap” akcióra.
1991 Kb. 73 millió ember lakik a Szuperalap által létrehozott területek 4 mérföldes körzetében. 1211 toxikus lerakat van a nemzeti megtisztítási prioritási listán. Sok közülük természetes víztároló medencék fölé épült. 64 települést tisztítottak meg, mindegyiket 26 millió dolláros átlagos költséggel. A Technológia Felmérő Hivatal becslése szerint 75 %-a ezeknek a “tisztogatásoknak” nem volt teljes körű és további problémák forrása lehet később.
1997 A Kongresszus egyre nagyobb mértékben az állami kincstárban a költségvetési hiány pótlására használja a Szuperalap vegyi adó bevételét, s nem a területek megtisztítására. Egy átlagos megtisztítás költsége 1.5 millió dollár, ebből csak 500 000 dollár a megengedethető költség , mivel a vegyi anyagok felhalmozásáért felelős pártok egymást és az EPA-t vádolják, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Az EPA betakart vagy “megtisztított” 400 helyet és további 485-ön kezdett el dolgozni. Több mint 40 000 hasonló település van még.
Eltelt idő a probléma felvetéstől a probléma tényleges jelentkezéséig (Love Canal területén): 35 év.
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a hathatós törvényig: 3 év.
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a probléma megoldásáig: 17 év és tovább.
A Szuperalap törvény legnagyobb hatása nem a régi települések megtisztítása, hanem a felelősség kierőszakolása (a vállalatok visszamenőleges felelőssége) volt, ami csökkentette az új lerakatok létrehozását.
Ózon megsemmisülése
1928 Klórfluor karbon (CFC-k) első előállítója a Du Pont.
1956 Az első földről végzett sztratoszféra ózontartalmának mérése az Antarktiszon.
1950-1975 A CFC-k használata 7-10 %-kal növekszik évente, a teljes mennyiség 25 000 tonna/év-ről 80 000 tonna/év-re növekszik.
1974 Az első két cikk a CFC atmoszfératartalmáról. A jelentések szerint a CFC-k és a klorin nyomai megtalálhatók a sztratoszférában, ott ahol az ózonréteg is van. Mások azt a kémiai folyamatot írják le, melynek következtében a klorin megsemmisítheti az ózont. A vásárlók az Egyesült Államokban tiltakoznak a CFC tartalmú aeroszolok miatt. Az ózonveszteségtől félve az USA kormánya úgy dönt, hogy nem fejlesztik ki a szuperszonikus szállító repülőket.
1976 A nép felszólítja a kormányt, hogy korlátozza a CFC használatát. Egy Du Pont határozat kijelenti a Kongresszus előtt, hogy a “Klorin-ózon hipotézis” ez ideig tisztán spekulatív és nincs semmilyen konkrét bizonyítékkal alátámasztva.
1978 USA betiltja a CFC tartalmú aeroszolok eladását. Ez 25 %-os visszaesést okoz a teljes CFC gyártásban. Az első teljes körű, a Föld egészére kiterjedő ózonréteg mérése Nimbus-7 műhold segítségével.
1984 Az Angol Antarktiszi Mérőszolgálat 40 %-os ózonveszteséget regisztrál a Halley Bay mérőállomás fölött.
1985 A CFC világmérető használata újra eléri az előző csúcsot, ennek az aeroszol helyett most a nyomtatott áramkörrel működő mosógépek elterjedése az oka. Halley Bay adatait nyilvánosságra hozzák. NASA kutatók felfedik, hogy a Nimbus-7 magas-légköri ózonréteg mérését végzi, de a számítógép által szolgáltatott értékek olyan alacsonyak, hogy azok nehezen hihetők el. A nemzetek világtalálkozóján Bécsben megállapodnak, hogy mindenki szankciók nélkül szabadon végezheti a megfelelő méréseket nem kötelezve őket a CFC korlátozására sem időben sem helyileg.
1987 szeptember: Nyilvánvaló bizonyíték született, amikor a kutató repülőgép berepült az antarktiszi ózonlyukba és pontos méréssel megállapította az összefüggést az ózon eltűnése és a jelenlevő klorin mennyisége között. Október: A Montreal Protocol-t (Montreali Egyezményt) 24 nemzet környezetvédelmi minisztere aláírja, belegyezve a CFC és egyéb halogén elemek szigorú korlátozásába. A határértékek megengedik a CFC jelenlétét a sztratoszférában, de a felhalmozódás csak rendkívül lassú lehet.
1989 Az antarktiszi ózonlyuk tovább növekszik. USA és az EC kihirdeti, hogy az öt legelterjedtebb CFC 2000-re el fog tűnni.
1990 Az antarktiszi ózonlyuk tovább nő. Diplomaták találkozója Londonban, ahol a Montreáli Egyezmény további szigorításáról szavaznak. Kérik a CFC-k, metil, kloroform, karbon tetraklorid és a halogének használatának teljes leállítását 2000-re.
1992 Még jobban kifejti az Egyezmény a határidő betartásának fontosságát, 100 nemzet, a Föld országainak 95 %-a aláírásával. Kereskedelmi korlátozásokat vezetnek be azoknál a nemzeteknél, akik nem írják alá az egyezményt. A országok közötti technológia átadást biztosítják, ezzel is meggyorsítva a CFC-k lecserélését és újra felhasználását.
1996 Az ózonlyuk növekedése megállt. Az ózon eltűnése nem folytatódik, de a természetes pótlás még nem indult el. A CFC gyártása világszerte lelassul, de az aktív piacokon becsempészett vagy illegálisan gyártott CFC-k jelennek meg. Nagy az ellenállás a metilbromid (ami erős ózonpusztító anyag) betiltásával kapcsolatban, és még mindig legális. A szert füstöléssel alkalmazzák mezőgazdasági talajok gombás betegségei ellen.
Eltelt idő a probléma felvetésétől a probléma jelentkezéséig: 46 év
Eltelt idő a probléma jelentkezésétől a jelenség teljes elfogadásáig: 12 év
Eltelt idő a tény elfogadásától az első hathatós törvényig: 1 év
Eltelt idő a törvény erejével történt megoldásig: 4 év
Szükséges idő, amíg a törvény teljes mértékben megvalósul (feltételezve, hogy a bűncselekmények véget érnek): 10 év
Szükséges idő a törvény teljes bevezetésétől számítva, amíg az ózonréteg regenerálódik: 50-80 év
Forrás: www.bocs.hu; www.bocs.eu