A 2024-es év legfontosabb és legmegdöbbentőbb éghajlati történetei.
Az ugrásszerűen növekvő szén-dioxid-kibocsátás, a globális felmelegedés egy váratlan új forrása és az összeomló óceáni áramlatok sokkolták a tudósokat 2024-ben. Íme a mi választásunk az idei év legfontosabb klímaváltozási történeteire.
Egy jegesmedve (Ursus maritimus) áll az olvadó tengeri jégen naplementekor a kanadai Harbour-szigetek közelében. (A kép forrása: Paul Souders via Getty Images)
Idén a Föld egyértelmű jeleket küldött arról, hogy éghajlata melegszik és ismeretlen területre billen.
A Spanyolországot elárasztó halálos iszaptengertől kezdve a Florida partjaira egymás után lecsapó nagy hurrikánokig a szélsőséges időjárás jellemezte 2024-et. Az éghajlatkutatók ismételten figyelmeztették a döntéshozókat, hogy ha az országok nem csökkentik azonnal a szén-dioxid-kibocsátást, a bolygó a felmelegedés és az éghajlati káosz még ellenőrizhetetlenebb szakaszába lép.
Ez az év azonban nem volt csupa borúlátás, mert a kutatók olyan enyhítési stratégiákkal is előálltak, amelyekkel megelőzhetők az éghajlatváltozás legrosszabb hatásai. A tudósok például a sztratoszféra – a Föld légkörének a bolygó felszíne felett 7,5 és 31 mérföld (12-50 kilométer) között elhelyezkedő rétege – kiszárítását javasolták. A tudósok szerint a sztratoszféra szivacsként viselkedik, és megakadályozza, hogy a hő az űrbe szökjön, így a kiszárítása – legalábbis elméletileg – segítene lehűteni a Földet.
A globális felmelegedés meglepő új forrásaitól kezdve az Antarktiszon bekövetkező „rendszerváltásig”, amely bajba sodorhatja a világ óceánjait, íme a mi válogatásunk a 2024-es év legfontosabb klímaváltozási történeteiről.
Az AI segtségével megállapították, hogy az éghajlatváltozás miatt a Föld inog és lassabban forog
(Kép: NASA Goddard/NOAA/DSCOVER)
Idén nyáron a kutatók mesterséges intelligencia (AI) adatai alapján arra figyelmeztettek, hogy az éghajlatváltozás megváltoztathatja a Föld forgását és meghosszabbíthatja napjainkat. A sarkvidékeken gyorsan olvadó jég azt jelenti, hogy az óceánokban, különösen az Egyenlítő környékén felgyülemlik a víz, ami a bolygó középső része körül kidudorodik. Ez lelassíthatja a Föld forgását, mivel több súly oszlik el a bolygó középpontjától távolabb – hasonlóan ahhoz, ahogyan egy pörgő műkorcsolyázó lelassulhat, ha kinyújtja a karját. Az egyenlítő közelében felhalmozódó víz a Föld forgástengelyét is elmozdítja, és a mágneses pólusok minden évben távolabb kerülnek a tengelytől – állapították meg a kutatók.
A Föld forgásának megváltozása azt jelenti, hogy a napok egy kicsivel hosszabbak lehetnek. Az emberek könnyen kompenzálhatják ezt a változást negatív szökőmásodpercek bevezetésével. De ha a hatások erősebbé válnak, egyes szakértők szerint ez hatással lesz az űrutazásra, és még a számítógépek és okostelefonok időmérését is megzavarhatja.
A Föld folyamatosan meghaladta a 1,5 C fokos felmelegedést
(Kép: Lawrence Livermore National Laboratory)
Egy júliusban közzétett elemzés kimutatta, hogy a Föld 2023 júniusától kezdődően 13 egymást követő hónapban legalább 2,7 Fahrenheit-fokkal (1,5 Celsius-fokkal) magasabb hőmérsékletet regisztrált az iparosodás előtti átlagnál. Minden hónap melegebb volt az előzőnél, ami arra utal, hogy a világ folyamatosan túllépi a párizsi megállapodásban kitűzött 1,5 Celsius-fokos felmelegedési célt. A globális átlaghőmérséklet ebben a 13 hónapban 3 F (1,64 C) fokkal volt magasabb, mint az ipari forradalom előtt, ami „soha nem látott rekordokat döntött” – mondták a tudósok.
A forró hőmérsékleti sorozatot részben az El Niño okozta, egy olyan éghajlati ciklus, amely a Csendes-óceán keleti és középső egyenlítői részén átlagon felüli tengeri hőmérsékletet eredményez. A fő bűnös azonban az éghajlatváltozás és az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása volt – hangsúlyozta a kutatócsoport. A Párizsi Megállapodásban vállalt 1,5 C-os hőmérséklet-emelkedés még nem tört meg, mivel ezt a célt 20-30 éves időszakra mérik, de nincs jele annak, hogy a hőmérséklet egyhamar csökkenni fog – mondták a kutatók.
A tudósok a globális felmelegedés váratlan új forrását találták meg
(Kép: Ian Cumming/Design Pics Editorial/Universal Images Group via Getty Images)
A májusban közzétett kutatás megállapította, hogy a hajózásból származó kibocsátások közelmúltbeli csökkentése véletlenül felgyorsította a globális felmelegedést, és hozzájárult a rekordmagas tengeri hőmérséklethez. A 2020-ban bevezetett hajózási szabályok drámai mértékben, 80%-kal csökkentették az iparág kén-dioxid-kibocsátását. Bár ez kiváló hír volt a levegőminőség szempontjából, a gyors csökkentés együtt járt a kénrészecskék csökkenésével, amelyek erősen fényvisszaverőek, és visszaverik a napsugarakat az űrbe, ezáltal lehűtve a bolygót.
Bár az új szabályozás csökkentette a halálos szennyezést, egyúttal egy óriási, nem szándékolt geomérnöki kísérletet is létrehozott. Egészen a közelmúltig a hajózásból származó kénrészecskéknek hűsítő hatásuk volt, ami ellensúlyozta az üvegházhatású gázok kibocsátásából eredő felmelegedés egy részét. Idén azonban a kutatók szerint a részecskék csökkenése miatt a következő néhány évben szokatlanul meleg lehet. Már 2023-ban a felmelegedés mértéke a Föld hőfelvételének 2020-as növekedésének 80%-ával volt egyenértékű – mondták.
A kutatók azt állították, hogy a Föld 2030-ra elérheti a 2 C fokos felmelegedést.
Egy februárban közzétett ellentmondásos tanulmány szerint a globális felmelegedés legalább egy évtizeddel előrébb tart, mint azt a tudósok gondolták: a Föld 2030-ra elérheti a 2 C-os felmelegedést az iparosodás előtti időkhöz képest. A korábbi előrejelzések szerint ez a felmelegedés 2040 és 2050 között következhet be, attól függően, hogy milyen mértékben csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A kutatók a Karib-tengerben élő szivacsok csontvázait elemezték, hogy következtetésükre jussanak. A tanulmány feltételezte, hogy a csontvázakba beírt felmelegedési tendencia az egész Föld hőmérsékletével egyezik meg. Más szakértők azonban kritizálták az eredményeket, azzal érvelve, hogy a világ óceánjai korántsem egységesek, és a Karib-tenger felmelegedése nem reprezentálja a globális trendeket.
„Az óceánnak erről a kis darabjáról a globálisra való extrapoláció teljesen hihetetlen” – mondta Jochem Marotzke, az éghajlattudomány professzora, a németországi Max Planck Meteorológiai Intézet igazgatója a Live Science-nek a tanulmány megjelenésekor.
A tanulmány következtetései megkérdőjelezhetőek, de kétségtelen, hogy a Föld előbb-utóbb eléri a 2 Celsius-fokos felmelegedést, ha az országok nem csökkentik a kibocsátást. Ebben az értelemben a tanulmány még mindig hozzájárul a rendelkezésre álló éghajlati információkhoz, mondták a szakértők a Live Science-nek.
Tudósok megkongatták a vészharangot az Atlanti-óceán áramlataival kapcsolatban
Idén klímaszakértők többször is figyelmeztettek arra, hogy az Atlanti-óceán kulcsfontosságú áramlatai összeomolhatnak az évszázad végére, ami az északi féltekét, az amazóniai esőerdőket és a trópusi monszunvidékeket éghajlati káoszba taszíthatja. A tudósok évek óta riadót fújnak ezekkel az áramlatokkal kapcsolatban, de több, 2024-ben közzétett tanulmány is kimutatta, hogy az összeomlás katasztrofális, hosszú távú és potenciálisan visszafordíthatatlan következményekkel járna. Októberben 44 neves éghajlatkutató nyílt levelet írt a politikai döntéshozóknak, amelyben arra szólította fel őket, hogy vegyék figyelembe ezeket a figyelmeztetéseket, és csökkentsék a kibocsátást, mielőtt túl késő lenne.
A szóban forgó áramlatok az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlását (AMOC) alkotják, egy óriási óceáni szállítószalagot, amely az Atlanti-óceán körül kering, és magában foglalja a Golf-áramlatot is. Az AMOC hőt szállít az északi félteke felé, és oxigént pumpál a mélytengerbe, fenntartva a mérsékelt éghajlatot Európában, és támogatva az Atlanti-óceán létfontosságú ökoszisztémáit és halászatát.
Mindez azonban az éghajlatváltozás miatt hamarosan megszűnhet. A sarkvidéki jégtakaró olvadása felhígítja az észak-atlanti vizeket, amelyek általában az óceán fenekére süllyednek, és ezzel az AMOC visszatér a déli féltekére. E motor nélkül Észak-Európa jelentős lehűlést tapasztalhat, amit már most is bizonyít egy szokatlanul „hideg folt” az Atlanti-óceán északi részén.
A korai kutatások azt mutatták, hogy az AMOC összeomlása ebben az évszázadban valószínűtlen, de mostanra a tudósok „már nem igazán tartják ezt alacsony valószínűségűnek” – mondta Stefan Rahmstorf, a németországi Potsdam Institute for Climate Impact Research oceanográfusa, aki a nyílt levelet szervezte, a Live Science-nek adott interjúban. „Ez volt az oka annak, hogy megírtuk a levelet” – mondta Rahmstorf.
A globális szén-dioxid-kibocsátás minden idők legmagasabb szintjét érte el
(Kép: Corine van Kapel/Alamy Stock Photo)
A fosszilis tüzelőanyagokból származó globális szén-dioxid-kibocsátás 2024-ben rekordot döntött: 41,2 milliárd tonna (37,4 milliárd tonna) szén-dioxid (CO2) kerül a Föld légkörébe. Ez 0,8%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, de a tudósok szerint nincs jele annak, hogy a kibocsátás már elérte volna a csúcspontját, vagyis a jövő évi adatok még magasabbak lehetnek.
Az idén tapasztalt ütem mellett a kutatók becslése szerint 50% az esélye annak, hogy a globális felmelegedés a következő hat évben következetesen meghaladja a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 C-os felmelegedési célt. Ezt csak az üvegházhatású gázok kibocsátásának mélyreható és azonnali csökkentése akadályozhatja meg – mondták.
Az Antarktiszon mélyreható jég „rendszerváltás” következett be
(Kép: Patrick J. Endres via Getty Images)
Február 20-án az Antarktiszon a tengeri jég kiterjedése közel volt a valaha mért legalacsonyabb szinthez, 766 400 négyzetmérföldre (1,985 millió négyzetkilométer), ami bajokat jelent a Föld éghajlatára nézve. A tengeri jég megvédi a kontinens egyre bizonytalanabbá váló szárazföldi jégrétegét a melegedő tengervíztől, így védi a lógó gleccsereket, és fenntartja a fagyott terület azon képességét, hogy visszaverje a fényt az űrbe.
Az idei rekordközeli alacsony érték 12 hónappal az eddigi legkisebb dokumentált tengeri jég kiterjedése után következik, amely 2023 februárjában 737 000 négyzetmérföld (1,91 millió négyzetkilométer) volt. Ezek a tartósan alacsony értékek egyes tudósokat aggasztanak, hogy az Antarktisz olyan „rendszerváltásba” került, amelyből talán már nem tud kilábalni. A kontinens, amely régóta az óceán szívverését jelentette, most másképp viselkedik, és fennáll a veszélye, hogy olyan fordulópontokhoz közelít, amelyek az egész Déli-óceánt káoszba taszíthatják. A tudósok szerint az antarktiszi jég csökkenésének közvetlen hatásai már most jelentkeznek: a császárpingvin fiókák tömeges elpusztulása és a kontinenst 2022-ben sújtó, minden idők legnagyobb hőhulláma.
Forrás: Live Science | Sascha Pare
Sascha Pare
gyakornok író
Sascha Pare a Live Science brit munkatárs-gyakornoka. Az angliai Southamptoni Egyetemen szerzett biológia alapdiplomát, a londoni Imperial College-ban pedig tudományos kommunikációból szerzett mesterdiplomát. Munkái a The Guardian és a Zoe egészségügyi weboldalon jelentek meg. Az írás mellett szívesen teniszezik, kenyeret süt, és szívesen böngészi a használtruha-boltokat rejtett kincsek után kutatva.