Az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés kérdése napjaink egyik legsürgetőbb és legvitatottabb témája.

Az emberiség szembesül a saját tevékenysége következményeivel, és a tudományos közösség többsége egyértelműen jelzi: a Föld klímája gyorsan változik, és ennek fő oka az emberi tevékenység. Azonban a tudományos tények és azok széles közönségben történő megértése között gyakran hatalmas szakadék tátong, amelyet téves információk és félreértések csak mélyítenek.

 

Al Gore, a Nobel-békedíjas és környezetvédő aktivista, évek óta szólaltatja fel a közvéleményt az éghajlatváltozás veszélyei kapcsán. Egyik legismertebb állítása, hogy a Föld naponta 750 000 atombomba energiájával melegszik. Ez a szám sokakban kételyt keltett, és számos kritika érte, miszerint az adat túlzó vagy pontatlan lenne. Azonban a tudományos számítások és elemzések, köztük az Atomic Scientist című elismert tudományos szaklapban megjelent cikk is, igazolják (melyre Hetesi Zsolt hívta fel a figyelmem), hogy Al Gore állítása nemcsak helytálló, de még alulbecsült is lehet. Valójában a valós szám akár tízszeresére is tehető, ha minden tényezőt figyelembe veszünk.

Ebben a fordított cikkben részletesen bemutatjuk, hogy mitől megalapozott a számítás, és miért helytállóak. Célunk, hogy a tudományos tényeket érthetően és átláthatóan közöljük, és ezzel is hozzájáruljunk az éghajlatváltozásról folytatott társadalmi párbeszéd megalapozásához. Reméljük, hogy ez az írás nemcsak információval szolgál, hanem gondolkodásra is ösztönöz, és segít megérteni, hogy a Föld jövője mindannyiunk kezében van.

Rampasek László A.

A Föld olyan ütemben melegszik, mintha másodpercenként öt atombombát vagy két Sandy hurrikánt szabadítanánk rá.

A Föld óceánjaiban elnyelt hő 2019-ben új rekordot ért el – állapította meg az Advances in Atmospheric Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány (.PDF). Annak ellenére, hogy ez az elmúlt évtizedben szinte minden évben így volt, ez az információ uralta a hírciklust, néhány különösen vírusos szalagcímben pedig azt írták, hogy az óceánokban felhalmozódó energiamennyiség az elmúlt 25 évben másodpercenként öt hirosimai atombomba felrobbantásával egyenértékű.

Bár megdöbbentő, ez nem új analógia. Miután 2012-ben publikáltunk egy tanulmányt a Föld energiafelhalmozódásáról, kollégáimmal a Skeptical Science-nél létrehoztunk egy weboldalt, amely egy widgetet bocsátott rendelkezésre, amelyet a weboldalak a honlapjukon elhelyezhetnek, hogy szemléltessék a Földön felhalmozódó hőmennyiséget a hirosimai atombomba energiájával összehasonlítva. A widget más analógiákat is használ a gondolat megértéséhez, például azt, hogy a felhalmozódott hőmennyiséget hogyan lehet összehasonlítani a Sandy hurrikán, a 6,0-os erősségű földrengések, a dinamittal teli Big Bens vagy a villámok millióinak energiájával. Az óceáni hőmérések javulása azóta felfelé módosította a felmelegedés ütemét, amely másodpercenként négyről öt „Hirosimai”-ra emelkedett. (Csak a rend kedvéért: e cikk írásakor /2020. február 3./ éghajlatunk 1998 óta összesen több mint 2,8 milliárd hirosimai bomba értékű hőmennyiséggel egyenértékű hőt halmozott fel).

Nem a mi csapatunk volt az első, aki ezt az analógiát használta. 2010-ben John Lyman oceanográfus az óceánok felmelegedésének mértékét atombombákhoz hasonlította, James Hansen pedig a hirosimai atombomba analógiáját használta 2012. februári TED-előadásában. Mondhatni, hogy az összehasonlítás azonban hőbörgésnek indult. Egyesek kritizálják az analógiát, mert kihasználja vagy érzéketlen a hirosimaiak által elszenvedett borzalmakkal szemben. Mások azt kifogásolták, hogy az analógia tökéletlen, ahogyan minden analógia az, a definíció szerint.

Másrészt a Hirosima használatának van egy nagy előnye. A Föld és különösen az óceánjai az ember okozta globális felmelegedés miatt olyan hatalmas mennyiségű hőt halmoztak fel, hogy azt nehéz felfogni. A legtöbb embernek alig vagy egyáltalán nincs fogalma arról, hogy mit jelent az évi 10 zettajoule – a Föld által évente elnyelt hőenergia mennyisége. Ezért az éghajlatról szóló kommunikációval foglalkozó szakemberek olyan összehasonlítási mérőszámot kerestek, amelyet a nagyközönség is fel tud fogni. Viszonylag könnyű elképzelni, hogy másodpercenként öt atombomba robban fel, és ennek megfelelően felfogni azt a hatalmas energiamennyiséget, amelyet a Föld éghajlati rendszere elnyel.

Azok számára, akik mindazonáltal ellenzik a Hirosimai hasonlatot, talán a mikrohullámok sokkal elfogadhatóbb összehasonlítást kínálnak. A Föld óceánjaiban az elmúlt 25 évben felgyülemlett hőmennyiség ugyanúgy megfelel annak, mintha Justin Bieber egész életében minden ember a Földön 35 háztartási mikrohullámú sütőt üzemeltetne megállás nélkül.

Kritikus, hogy a globális felmelegedés üteme is felgyorsul. Az előző 25 év alatt (1968-1992) az óceánok csak olyan ütemben melegedtek, mintha másodpercenként egy hirosimai bomba robbant volna, vagy 7,7 milliárd ember egyenként 10 mikrohullámú sütőt használt volna megállás nélkül ebben a negyedszázados időszakban.

A jó hír: az elmúlt két évtizedben nem sokat változott az a sebesség, amellyel a Föld éghajlatát melegítettük. A rossz hír: a potenciális éghajlati katasztrófa elkerülése érdekében a globális felmelegedésnek hamarosan és gyorsan csökkenni kell, ami számos ambiciózus klímapolitika nemzetközi végrehajtását teszi szükségessé.

Eddig úgy tűnik, hogy sok kormány inkább hajlik a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének további növelésére, mint a globális felmelegedés lassításához szükséges lépések megtételére. Sok ország politikai vezetői a hatalom elvesztésétől való félelem nélkül hajthatják végre ezeket a romboló politikákat, mivel túl kevesen értik meg az éghajlati válság sürgősségét. Talán ha a globális felmelegedést másodpercenként öt atombomba robbanásaként képzeljük el, az segíthet több embernek átadni a sürgősség érzését.

Forrás: Bulletin of the Atomic Scientists | Dana Nuccitelli

---