Felforgató élmény volt számomra Izmaelt elolvasni és legalább annyira megrendítő volt később “vele személyesen” találkozni.

Olyan szellemi és lelki élmény, amely egyszerre megsemmisítő és megújító, földhöz vágó és felemelő. Olyan élmény, mint amikor a világ összeomlik és megvilágosodásszerűen újra összeáll. Megdöbbenés, szégyen, majd megtisztult felismerés és erő, bátorság kapcsolódott a regényhez és egy különleges találkozáshoz.

Izmael, a gorilla – Forrás: Wikipedia

Izmael egy gorilla, aki Daniel Quinn különleges műfajú könyvének a főszereplője. Tanítása alaposan felforgatta nézeteimet a civilizációról, annak ellenére, hogy már akkor is elég kritikusan figyeltem.
A személyes találkozásunk váratlan és lenyűgöző volt: egyszer a budapesti Állatkert vendégházában aludtam az Állatkert területén, s kora hajnalban sétára indultam a szemerkélő esőben. Különleges hangulatom volt, kicsit “bentlakóként” a félig üres állatkertben nézegetve, sétálgatva egyszer csak a gorillák előtt találtam magam. Izmael! – megdöbbenve bámultam én is az üvegen keresztül a hatalmas teremtményt. Bármily hihetetlen, de határozottan éreztem, hogy intelligens. Sokáig néztük egymást. Majd egy idő után az Ezüsthátú váratlanul elzavart. Hatalmas testét óriási robajjal nekiverte a vastag üvegfalnak, és ezt addig tette, amíg el nem mentem. A találkozás élményének hatására képes voltam lefordítani az érzéseit és a gondolatait: “látod, mit tettetek velem? És tudod, hogy mit tesztek magatokkal? Menj és mondd el, akiknek csak tudod…”

Most, hogy írom e sorokat, újra belelapozok Izmael tanításaiba és előveszem Dian Fossey és Jane Goodall könyveit. Fantasztikus gorillák, csimpánzok, ember által sosem tapasztalt élmények az állatok között. Nincs értelme azon törni a fejem, hogy csak bemesélem-e magamnak az én Izmaelem üzenetét, vagy valóban így történt. Mindegy, a lényeg az, hogy én mit értettem meg, hogy gondolom, mit mondok el másoknak, és hogy élek… azaz, mi az én történetem.

Izmael a történetét egy magasabb szintű intelligencia nézőpontja szerint értelmezi.
Nem a bioszférát képviseli, hanem a medúzán, gorillán túlmenően “a világ értelméről, az isteni szándékról és az ember rendeltetéséről szól”.

“TANÁR tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen.”
Ez az apróhirdetés indítja el a cselekményében is izgalmas történetet.
A leckék kiindulási alapját a tanítvány fogalmazza meg: “nem tudok szabadulni attól az őrült érzéstől, hogy valami apróságban hazudnak nekünk…”
Izmael bölcs tanítóhoz méltó türelemmel és következetességgel leplezi le azt a hazugságrendszert, amelyet “Kultúra Anya” nevel belénk és azt a civilizációt, “amely rabságban tartja az embert, amely napról napra pusztítja a világot”, de nem vagyunk a tudatában. Kultúra Anya a leghatékonyabb nevelő, a mítoszok pedig történelmi jelenségek, akármikor és akárhogyan is jöttek létre.
Kultúra Anya modern mítoszának a lényegét Izmael így fogalmazza meg:
“Az ember megszületésétől fogva a világegyetem többi része nem érdekes többé, megszűnik részt venni a kibontakozó drámában. Ehhez elég egyedül a Föld: ez az ember szülőhelye és otthona, ez a Föld értelme. Az Elvevők egyfajta emberi életet tápláló rendszernek tekintik a világot, olyan gépnek, amelyet emberi élet előállítására és fenntartására terveztek”, ezért aztán valóban mindent elvesznek belőle, amennyit csak képesek. Az életszínvonal, a fogyasztás nagysága a természet elpusztításának és szennyezésének mértékét jelzi.
Az ember számára ez magától értetődő, azaz természetes: “Ha a világot értünk teremtették, akkor az a miénk, és azt tehetünk vele, amit csak akarunk. A világot az emberért teremtették, az embert pedig arra, hogy a világot uralja. Először meg kell hódítani, aztán uralni és az volt a szándék, hogy az ember uralma alatt a világ Paradicsommá váljon.”
A rendcsinálásban élen jár a modern tudomány, a technika és technológia, amelynek egyértelmű célja a természet feletti hatalom birtoklása. A természet felfoghatatlan csodáját megpróbálja leegyszerűsíteni, bioszférának, erőforráskészletnek és hulladéklerakónak átalakítani, illetve értelmezni. A természet a teremtés szóval rokon, de a modern tudomány az élet véletlenszerű megjelenését hirdetve a Természet kifejezést háttérbe szorítja. Mennyivel tudományosabb, korszerűbb, fejlettebb a bioszféra szó! No igen, a fejlődés varázskifejezés. A fejlődés szellemében, a fejlődésért történteket nem lehet megkérdőjelezni, még a fejlődés melléktermékeként megjelenő problémákat sem nagyon. Aki megteszi, az eretnek, máglyára vele! (még mindig vannak).
“Az ember tehát arra született, hogy Paradicsommá változtassa a világot, de tragikus módon romlottan született, s így a Paradicsomát mindig tönkretette az ostobaság, a pusztító hajlam, a kapzsiság és a rövidlátás”. “A hiba az emberben az, hogy nem tudja, hogyan kell élnie. Hisz a hamis mítoszokban, és engedelmeskedik Kultúra Anya minden megnyilvánulásának.
Izmael komoly ökológiai leckét fejteget: “Az ember nincs egyedül ezen a bolygón. Része egy közösségnek, amelytől teljes mértékben függ, és érvényes rá annak összes törvénye. Azok a fajok, amelyek nem a törvényhez alkalmazkodva élnek, kipusztulnak”.“A vetélkedés korlátai az életközösségben a törvény által meghatározottak. Vetélkedhetsz, de nem viselhetsz hadat. Ez a békefenntartó törvény, amely az egyensúlyt és a változatosságot segíti elő. A civilizáció azonban az embert Elvevő életmódra nevelte, és így háborús viszonyba került az élővilággal. Minél több vetélytársat pusztít ki, annál több élelmiszert termel és annál több ember születhet. A táplálék és annak tápláléka kivételével minden megsemmisítendő ellenséggé válik”.
“A Meghagyók története nem hódításról és uralkodásról szól. Nem hatalmat, hanem olyan életet biztosít, amely kielégítő és jelentőségteljes számukra. Nem forrongnak, nem veszekednek, nem bolondulnak bele, hogy üresnek és értelmetlennek érzik az életüket, nincs szükségük a napok átvészeléséhez drogokra, nem találnak ki hetente új vallást, hogy az valamiféle kapaszkodót adjon nekik, nem keresnek örökké valami olyasmit, amit tenni, vagy amiben hinni lehet, hogy az életüket leélésre érdemessé tegye. Olyan történetet adnak elő, amely jól szolgálja az embereket, ott, ahol az Elvevőknek még nem sikerült kiirtani őket”.
A Földön ma már szinte csak Elvevők élnek, akik igyekeznek a természetből minél többet elvenni, azaz fogyasztani.

Hogy alakult ki ez a történet, ez a mítosz?

Ádám elfogadta a fának a gyümölcsét, engedett a korlátok nélküli élet csábításának, és azt az embert, aki ezt a gyümölcsöt felajánlotta neki, Életnek, azaz Évának hívják. Ebből pedig az következik, hogy valahogyan így kellett történnie, legalábbis egy darabig nincs tragikus hiba a történetben.
Mi romlott el?
“Az áldott tudatlanság, az ártatlanság veszett el. A veszély Ádám számára nem abban rejlik, hogy szert tesz a tudásra, sokkal inkább abban, hogy azt képzelheti, hogy szert tett rá: Ettem az isteni tudás fájáról, tehát ugyanolyan jól tudom, mint ők, hogyan kell uralkodni a világ felett. Azt teszem, amit akarok.”
Az ember ezzel a saját kezébe vette élete irányítását, mert nem bízott az istenekben., kivonta magát az istenek hatalma alól. “Az Elvevők azok, akik ismerik a jót és a rosszat, a Meghagyók azok, akik Isten kezei közt élnek. Istenhez méltó annak tudása, hogy ki éljen, és ki pusztuljon el”. Amíg az ember Isten kezei között élt, rábízta magát. Majd felismerve saját képességeit lassan elkezdett termelni, hogy magáról gondoskodjon. A mezőgazdasági forradalom történetéhez Izmael szokatlanul új bibliai magyarázatot fűz. Isten számára Ábel, a Meghagyó pásztor áldozata volt kedves, ezt fogadta el, s ez a féltékenység volt a testvérgyilkosság oka. A földet művelő, Elvevő ember nem bízott az isteni gondviselésben.
Nemcsak hogy nem bízott, hanem mióta felegyenesedett és szemét az égre emelte, megkísértette az istenné válás lehetősége. S mindent elkövet ennek érdekében. Átvette a gondviselés, majd legújabban a teremtés feladatát, azaz géneket barkácsol, klónoz.

Mitológiánk meghatározó része, hogy az evolúció hosszú folyamatának eredménye az ember. Izmael felteszi a kérdést: “Az evolúció csikorogva végállomáshoz érkezett, csak mert megjött az ember?” Másképp fogalmazva: értünk történt az evolúció?
Lehet, hogy igen, mivel az ember olyan életmódot él, amely véget vet a teremtésnek. Eddig az elvesztett ártatlanságával, önteltségével nem okozott végzetes bajt, azonban egyre közelebb áll a véghez.
A fajok pusztításával, a természet fogyasztási javakká való feldolgozásával, szennyezésével a természetet és önmagunkat veszélyeztetjük napról napra.
Izmael reménye abban a törvényben van, hogy az evolúció az öntudatosság és az intelligencia irányába megy, és az ember rendeltetése az, hogy a többi teremtmény atyja legyen.
Tulajdonképpen valóban értünk szól az evolúció, csak másképp értelmezve: a Föld és a földi élet az emberi lét kiteljesedését, a tudat tudatosodását hordozza… Az általunk ismert világegyetemben egyedül a Földön vannak olyan feltételek, amelyek ezt a kibontakozást lehetővé teszik. Ez a “finomra hangolt” bio-fizikai rendszer képes a jelenleg ismert legmagasabb szintű intelligencia megteremtésére és hordozására. De amilyen finomra hangolt a rendszer, olyan érzékeny is.
Felelősek vagyunk a teremtésért és valamennyi teremtett-evolválódott lényért. Minden és mindenki fontos, mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe ebben a csodálatos rendszerben. Minden mindennel és mindenkivel összefügg, ezért minden cselekedetnek, gondolatnak és érzésnek jelentősége, következménye van. Ez a felismerés a felelősség és a tudatosság alapja.

A kerettörténet tragikus véget ér: Izmael meghal.
Daniel Quinn eltér a mitológiai név történetétől. Ki Izmael? A héber eredetű név jelentése: “Isten meghallgat”. Izmael apja Ábrahám, anyja pedig Hágár, aki Ábrahám feleségének, Sárának a szolgálója. Izmaelt anyjával együtt többször is elzavartak a háztól, Sára haragja miatt. Izmael sivatagi pásztor lett, azaz Meghagyó, aki az iszlám hagyomány szerint az arab pásztornépek ősatyja, akinek panaszát és kérését a sivatagi szükségben többször is meghallgatta az Úr és megmentette.
Az író részben más történetet ad elő: Izmael jótevője W.Sokolov, egy gazdag zsidó kereskedő, akinek halála után lánya kitagadja, eltávolítja a házából és ebbe a helyzetbe Izmael belehal.
Itt már nincs panasz, nincs kérés, a történetnek vége. Nincs hely a Meghagyók számára, nincs szükség az igazságra. A Föld az elvevőké, övék a hatalom, az ő érdekeiket szolgálja Kultúra Anya.

Mi a Tanítvány reménye?
Ha a gorilla eltűnik, marad-e reménye az embernek?
Ha az ember eltűnik, marad-e reménye a gorillának?

A kérdések nyitottak, a válasz attól függ, hogy milyen történetet adunk elő ezek után….
Felhasznált irodalom:
Daniel Quinn: Izmael. Föld Napja Alapítvány, 1993

Hajnal Klára | 2003. (Zoopedagógia és fenntarhatóságra nevelés, Fővárosi Állat- és Növénykert)

Utószó:
1991. június 3. Két és fél ezer pályamű közül Daniel Quinn Ishmael c. regénye nyerte el a Turner Tomorrow Társaság díját és a velejáró félmillió dollárt (átadás az Amerikai Természettörténeti Múzeum Óceáni Élet termében).

www.ishmael.org

Határtalanul fogok növekedni. Behatároltnak lenni rossz. Lehet, hogy széttaposom és romba döntöm a kertet. Lehet, hogy az ivadékaim úgy fognak hemzsegni a Földön, mint a sáskák, letarolják azt, amíg bele nem fulladnak a saját szennyükbe, végül már ki nem állhatják egymás látását sem, és megõrülnek. Mégis folytatniuk kell, mert korlátlanul növekedni jó, a törvény korlátait elfogadni pedig rossz. (Quinn: Izmael)