Egy új szabványt hoztak létre annak felvázolására, hogy az olaj- és gázipari ágazatban hogyan néz ki egy hiteles nettó zéró stratégia, hogy a befektetők könnyebben összehasonlíthassák a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó cégek klímavédelmi terveit, és felmérhessék, hogy melyek alkalmasak a nettó zéró portfóliókba való felvételre.

Az olaj- és gázipari vállalatok és több mint 20 vezető befektető közötti együttműködés eredményeként létrejött Net Zero Standard for Oil and Gas egy sor területen – többek között a kibocsátási célok, a szén-dioxid-mentesítési stratégiák, a tőkekiadások, az irányítás és a közzététel terén – határozza meg a vállalatokkal szemben támasztott minimális elvárásokat.

Hangsúlyozza mind az abszolút, mind a kibocsátás-intenzitás csökkentésére vonatkozó célok fontosságát, valamint a cégek tőkekiadási és termelési tervei és a nettó nullával kompatibilis szén-dioxid-mentesítési pálya közötti egyértelmű összhangot. Emellett számos lehetséges utat javasol arra vonatkozóan, hogy a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatok hogyan hangolhatják össze működésüket a globális éghajlati célokkal és az IEA közelmúltbeli figyelmeztetésével, miszerint a nettó nullához nem szabad új fosszilis tüzelőanyagokat kitermelni. Az ajánlott stratégiák között szerepel a tiszta növekedés új területeire – például a megújuló energiaforrásokra – való diverzifikáció, a kutatás megszüntetése és a meglévő eszközök leépítése, mielőtt a befektetőknek visszaadnák a készpénzt, valamint a kibocsátást csökkentő technológiák és megoldások kifejlesztése.

A csoport kiemeli, hogy a befektetők számára egyértelműen szigorúbb keretre van szükség az olaj- és gázipari vállalatok éghajlat-változási terveinek értékeléséhez. Az elmúlt 18 hónapban az olaj- és gázipari ágazatban számos nettó nullára vonatkozó kötelezettségvállalás született, de a vállalatok kötelezettségvállalásainak terjedelme és mértéke jelentősen eltér egymástól, ami megnehezíti a befektetők számára a tervek összehasonlítását és annak értékelését, hogy mely vállalatok – ha vannak egyáltalán – mutatnak vezető szerepet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Az amerikai olajipari nagyvállalatok nagyrészt olyan terveket részesítettek előnyben, amelyek a saját tevékenységük által termelt kibocsátásokra irányulnak, és az éghajlatra gyakorolt szélesebb körű hatásuknak csak egy kis részét fedik le.

Míg néhány fosszilis tüzelőanyag-óriás abszolút kibocsátáscsökkentési célokat tűzött ki, sokan inkább a kibocsátás intenzitására összpontosítanak, ami mozgásteret biztosít a vállalatok számára a fosszilis tüzelőanyag-termelés növelésére, ha azt a megújuló energiaforrások kapacitásának növekedésével ellensúlyozzák. Az amerikai olajipari nagyvállalatok nagyrészt olyan terveket részesítettek előnyben, amelyek a saját tevékenységük által termelt kibocsátásra irányulnak, és az éghajlatra gyakorolt szélesebb körű hatásuknak csak egy kis részét fedezik le. Ezzel szemben az európai olaj- és gázipari nagyvállalatok inkább az általuk értékesített olaj és gáz által termelt kibocsátást vették bele dekarbonizációs terveikbe, de egyes esetekben csak bizonyos régiók vagy üzletágak esetében.

És bár néhány olaj- és gázipari vállalat elismerte, hogy a következő években csökkenteni kell a kitermelést, a Nemzetközi Energiaügynökség figyelmeztetését, miszerint az új fosszilis tüzelőanyagok feltárását azonnal be kell fejezni a globális éghajlati célok elérésének elősegítése érdekében, továbbra is figyelmen kívül hagyják. Májusban a Carbon Tracker agytröszt arra figyelmeztetett, hogy

ami jelentős veszélyt jelent mind a bolygóra, mind a befektetőkre nézve.

Adam Matthews, a Church of England Pensions Board felelős befektetési irodavezetője, aki az új szabvány kidolgozásának folyamatában elnökölt, azt mondta, hogy a befektetőknek egyértelműségre van szükségük azzal kapcsolatban, hogy mi minősül hiteles olaj- és gázipari átállási tervnek, ha előre akarják mozdítani a fenntarthatóbb gazdaság felé való haladást és el akarják érni saját nettó nulla portfóliójuk célkitűzéseit.

A szabvány kidolgozásához több mint 20 vezető globális befektető járult hozzá, nagyjából 10,4 billió dollárnyi kezelt vagyonnal.

“A vállalatok átállási terveinek hitelességének és megfelelőségének értékelése technikailag összetett feladat” – mondta. “Az olaj- és gázipari ágazat nettó nullára vonatkozó szabványának kidolgozásával az a célunk, hogy ezt lehetővé tegyük. Ösztönözni fogja a jelentéstétel következetességét, amelyre szükségünk van az összehasonlításhoz, és meghatározza azokat a stratégiákat is, amelyeket az olaj- és gázipari vállalatok a nettó nullára való átállási terveikbe beépíthetnek. Végső soron ennek célja, hogy egyenlő feltételeket teremtsen az átmeneti tervekkel kapcsolatos jelentéstételben, hogy megérthessük, összehasonlíthassuk, összehasonlíthassuk és szilárdan betölthessük a vagyonunk hosszú távú kezelőjeként betöltött szerepünket.”

Az intézményi befektetők éghajlatváltozással foglalkozó csoportja (IIGCC), amely összehívta az új iránymutatásokat kidolgozó befektetői csoportot, megerősítette, hogy egy sor európai olajipari nagyvállalat – a BP, a Shell, az Eni, a Repsol és a TotalEnergies – kísérleti jelleggel alkalmazza a szabványt, és előkészíti azt az ágazat szélesebb körű elfogadására.

Stephanie Pfeifer, a befektetői csoport vezérigazgatója elmondta, hogy a szabvány “a befektetők, valamint az olaj- és gázipari vállalatok számára egyaránt újrakezdési pillanatot kínál, hogy közös megegyezés mögé álljanak annak érdekében, hogy a befektetői értékelések hatékony összehasonlítása érdekében az olaj- és gázipari ágazaton belül mit kell tartalmaznia egy átállási tervnek”.

Az IIGCC szerint is több mint 20 vezető globális befektető, nagyjából 10,4 billió dollárnyi kezelt vagyonnal, járult hozzá a szabványhoz.

A dokumentum megjegyzi, hogy a nettó nulla stratégiáknak “világosan meghatározott” rövid, közép- és hosszú távú célokat kell tartalmazniuk, amelyek mind a közvetlen, mind az értékláncbeli kibocsátásokra kiterjednek, és amelyek a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásának céljához igazodnak, valamint abszolút és intenzitási kibocsátási mérőszámokat is tartalmaznak.

Mi a különbség a CO2-semleges, a nettó nulla és a klímapozitív között?

Az új szabványnak való megfelelés érdekében a fosszilis cégeknek minden kibocsátásukat számba kell venniük – beleértve a működésük során keletkező kibocsátásokat és a termékeik végfelhasználása során keletkező kibocsátásokat is. A terveknek figyelembe kell venniük a tevékenységükből eredő valamennyi éghajlati hatást, valamennyi részlegre, régióra és részesedésre kiterjedően.

Ezen túlmenően a szabvány előírja, hogy a vállalatoknak a befektetési stratégiákat a nettó nulla szén-dioxid-mentesítési pályához kell igazítaniuk, és részletes tájékoztatást kell nyújtaniuk a terveik hitelességét alátámasztó feltételezésekről. A beruházási költségvetéseket legalább három évre előre nyilvánosságra kell hozni, meghatározva a cégek upstream és feltárási terveit. Ha egy vállalat nem tervezi a fosszilis tüzelőanyag-termelés csökkentését a nettó nullához igazodóan, akkor ezt a mulasztást további költség- és beruházási adatokkal kell igazolnia, amelyekből kiderül, hogyan kívánja kezelni a termelés folytatásával járó kockázatokat.

A Carbon Tracker figyelmeztetett, hogy a világ 10 legnagyobb olaj- és gázipari vállalata közül egynek sincs a Párizsi Megállapodással teljes mértékben összhangban lévő kibocsátáscsökkentési stratégiája.

Máshol a szabvány megköveteli a vállalatoktól, hogy javítsák az éghajlati jelentéstételüket, megkövetelve, hogy a cégek “javítsák és szabványosítsák” a meglévő kibocsátási és energetikai közzétételeiket, és ismertessék a beszámolóik alapjául szolgáló jövőbeli üzemanyag- és árprognózisokat és a mögöttes feltételezéseket. Ha egy vállalat még nem alkalmazza a nettó nulla forgatókönyvvel összhangban lévő feltételezéseket, akkor ki kell emelnie a nettó nulla forgatókönyv bevételre és nyereségre, mérlegre és pénzforgalomra gyakorolt hatását.

Sora Utzinger, az Aviva Investors vezető ESG-elemzője szerint a szabvány segít a befektetőknek azonosítani, hogy mely cégekkel kell szorosabban együttműködniük, amikor saját nettó nullás befektetési céljaik elérésén dolgoznak. “Az IIGCC olaj- és gázipari vállalatokra vonatkozó nettó zéró szabványa hasznos alapelveket biztosít a tőkepiacok számára, amelyek segítségével összehasonlíthatjuk az elért eredményeket az összes vállalat között, segítve ezzel az élenjárók támogatását és a lemaradókkal szembeni erőfeszítések fokozását” – mondta.

A környezetvédelemért küzdő aktivisták és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó közgazdászok már régebben felszólították a befektetőket, hogy jelentős pénzügyi befolyásukat arra használják fel, hogy az olaj- és gázipari cégeket távolítsák el a környezetszennyező eszközöktől és tevékenységektől, és úgy tűnik, sokan hallgatnak rájuk. A több mint 10 billió dollárnyi kezelt vagyonnal rendelkező befektetők, akik hozzájárultak az olajra és gázra vonatkozó új nettó zéró szabványhoz, a világgazdaság jelentős részét képviselik. Így a fosszilis tüzelőanyag-ipar nettó nullára vonatkozó új alapelveinek segíteniük kell a hitelességi hiányosságok felszámolásában, amelyek számos olaj- és gázipari átállási tervet kísértenek, egyértelmű jelzést küldve a fosszilis tüzelőanyag-ipari vállalatoknak, hogy a homályos, gyenge vagy hiányos szén-dioxid-mentesítési tervek többé már nem elégítik ki számos pénzügyi támogatójukat.

Amint azt a Carbon Tracker a hét elején közzétett elemzésében világossá tette, a “business as usual” megközelítés nemcsak a bolygó szempontjából vakmerő, hanem a gazdaságot is jelentős károkkal fenyegeti, mivel több mint 1 billió dollárnyi befektetés kerül veszélybe, ha az olaj- és gázipari cégek figyelmen kívül hagyják az energetikai trendeket és a globális éghajlati célokat. Ezzel az új szabvánnyal az olaj- és gázipari vállalatoknak világos mintát kell követniük, ha be akarják tartani a nettó nulla kibocsátásra vonatkozó ígéreteiket.

Cecilia Keating
vezető riporter
BusinessGreen