A „The Guardian” egy független brit napilap, ami 1959 óta működik ezen a néven. Az újság neve korábban „Manchester Guardian” volt, és 1936 óta egy alapítvány gondoskodik a lap anyagi és szerkesztői függetlenségéről.
Igazából csak egy független lap esetén van esély arra, hogy az olvasók az igazságot olvassák, a különböző gazdasági vagy politikai érdekcsoportok tulajdonában lévő lapjainál ugyanis értelemszerűen úgy ferdítik azt, hogy nekik kedvezzen, és elhallgatnak mindent, ami veszélyt jelenthetne hatalmukra.
De hogyan is jutottak erre a következtetésre a lapnál? Tudvalevő, hogy még a szolgáltatások esetén is van némi anyagfelhasználás, tehát mindenféle gazdasági növekedés plusz nyersanyag-használattal jár, azaz plusz hulladékkal, következésképpen extra környezetterheléssel. Ha tehát valamilyen csoda folytán még a globális olajtermelési képesség drasztikus csökkenése előtt teljesen át tudnánk állni megújuló energiára, ám az öncélú gazdasági növekedés hajszolását nem adnánk föl, akkor csak az történne, hogy megújuló energiát felhasználva irtanánk az erdőket, és változtatnánk szemétteleppé élőhelyünket. A légszennyezés talán valamelyest csökkenne, de ugyanúgy elfogynának a nyersanyagok, és ugyanúgy mérgeznénk a talajt és a vizeket, amiktől túlélésünk függ.
A klímamozgalom egy hatalmas hibát vétett: a fosszilis energiahordozókra koncentrált (ráadásul csekély sikerrel), holott a probléma sokkal mélyebben húzódik: a gazdasági rendszerünk alaplogikája, ahol a cél a folyamatos növekedés. Számos pontban fölfedezhető a párhuzam a piacgazdaság és a rák között; mindkettő addig növekszik, amíg elpusztítja a gazdatestet. Ahhoz, hogy túléljük a következő pár évtizedet, sürgősen át kell állnunk egy fenntartható gazdasági rendszerre; ezáltal a megújuló energiára való áttérés is magától értetődővé válik. A gazdasági elit nyilván nem mondana le profitjáról, képviselőink pedig igazából nem minket képviselnek, hanem a gazdasági elitet szolgálják ki (pénz beszél). Tehát a saját kezünkbe kell venni a változást, és a rendszer megváltoztatására tett kudarcra ítélt próbálkozások helyett egyszerűen függetlenednünk kell attól. Fogyasszunk kevesebbet, szervezzünk közösségeket, támaszkodjunk rájuk, alapítsunk non-profit közösségi vállalkozásokat, és használjunk kamatmentes pénzt (ami lehelet helyi, vagy akár internetes valuta).
Sztella Nóra Kántor