Cheryl Holder orvos szerint a klímaváltozás egészségügyi hatásait az alacsony bevételű és kiszolgáltatott emberek már érzékelik.
Az időszerűtlen hőség, a betegségeket hordozó szúnyogok és a klímadzsentrifikáció azokat fenyegeti, akik már eleve egészségügyi problémákkal küszködnek, míg a gazdagabbak magasabban fekvő területekre költöznek.
Szenvedélyes beszédében Holder hatásos módszereket tanácsol, hogy az orvosok megóvhassák pácienseiket a klímaváltozás okozta egészségügyi hatásokkal szemben – és felkéri az orvosokat, politikusokat és mindenki mást, hogy olyan rendszert építsenek, amely gazdasági és szociális pártatlanságra épül.
Videóátirat:
Hattagú családom egy apró, két hálószobás lakásban szorongott egy háromemeletes brooklyni társasházban. Több gyerek is lakott a házban – néhányan spanyolul, mások angolul beszéltek. Eleinte nem játszhattam velük, mert a szüleim szerint túl izgágák voltak –
(Nevetés)
úgyhogy csak az ablakból figyelhettem őket. A görkorcsolyázás az egyik kedvenc elfoglaltságuk volt. Szerettek a busz hátuljába kapaszkodva siklani, elengedve a hátsó lökhárítót, amikor a busz megérkezett a háztömb aljához, pont az én épületem elé. Egy nap egy új lány csapódott hozzájuk. Hallgattam szokásos sikító, “Mira, mira!”-val ötvözött nevetésüket. “Mira, mira!” “Nézd, nézd!” – mondták spanyolul. A csapat megragadta a busz hátulját az utca tetején, de ahogy nevetve gurultak, és kiabálták, hogy “Mira, mira, mira, mira”, a busz hirtelen lefékezett. A tapasztaltabbak alkalmazkodtak, és gyorsan elengedték a buszt, de az új lány megingott és az útra esett. Nem mozdult.
A felnőttek odakint a segítségére siettek. A buszsofőr kiszállt, hogy megnézze, mi történt, és mentőt hívott. A lány feje vérzett. Nem nyitotta ki a szemét. Vártuk a mentőt, csak vártunk, egyre csak kérdezgettük: “Hol van a mentő? Hol van a mentő?” Végül megérkezett a rendőrség. Egy idősebb, fekete amerikai férfi így szólt: “Nem jön mentő”. Hangosan megismételte a rendőrnek. “Tudja, hogy nem jön mentő. Ide sose küldenek mentőt.” A rendőr az egyre ingerültebb szomszédaimra nézett, majd beemelte a lányt a járőrkocsiba, és elhajtott.
Akkor 10 éves voltam. Tudtam, hogy ez nem helyes. Tudtam, hogy többet is tehetnénk. Ez a több, amit én tehettem, az volt, hogy orvos lettem. Belgyógyász, aki karrierjét annak szentelte, hogy segítsen azoknak, akiket általában rászorulóknak, kiszolgáltatottaknak nevezünk, mint amilyenek a szomszédaim voltak, amikor Amerikába költöztem.
A 80-as évek elején gyakornokként Harlemben észrevettem, hogy rohamosan növekedett a HIV-fertőzött fiatal férfiak száma. Aztán amikor Miamiba költöztem, észrevettem, hogy nők és gyerekek is fertőzöttek, elsősorban a szegény feketék és latin-amerikaiak közül. Pár év alatt a lakosság bizonyos részét érintő fertőzés világjárvánnyá nőtte ki magát. Újra éreztem a késztetést, hogy tegyek valamit. Szerencsére aktivisták, ügyvédek, oktatók és olyan orvosok segítségével, mint én, akik kezelték a betegséget, találtunk kiutat. A HIV terjedésének megfékezésére nagyszabású oktatásba kezdtünk, és jogi védelmet biztosítottunk a fertőzötteknek. Politikai szándékunk volt biztosítani a betegeknek a világ minden táján – függetlenül attól, hogy megengedhetik-e maguknak a kezelést –, hogy hozzájussanak a gyógyszerekhez. Pár évtized alatt, új kezelések alkalmazásával, ez az életveszélyes fertőzés a cukorbetegséghez hasonló krónikus betegséggé alakult. Ma már oltás is van a láthatáron.
Az elmúlt 7-10 évben egy másik járványra figyeltem fel a floridai betegeim körében, ami valahogy így fest: A fix nyugdíjas, egykor irodai munkát végző Ms. Anna Mae, Opa-lockából gyógyszerpótlásért jött hozzám. Szokásos krónikus betegségei voltak, pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, szívelégtelenség és asztma, melyhez egy krónikus, érszűkülettel járó tüdőbetegség társult – a COPD. Ms. Anna Mae mindig betartotta az orvosi előírásokat, ezért meglepődtem, hogy a légzéssegítő gyógyszereinek pótlására korábban van szükség, mint általában. A látogatása végén átnyújtott nekem egy nyomtatványt a floridai áramszolgáltatótól, és megkért, hogy írjam alá. Késett a legutóbbi villanyszámlájával. A nyomtatvánnyal az orvosok igazolják: betegük súlyos egészségügyi állapota miatt olyan eszközt használ, amelyik nem működik, ha kikapcsolják a beteg áramszolgáltatását. “Ms. Anna Mae” – mondtam, – “hiszen maga nem használ légzéssegítő gépeket. Nem hiszem, hogy jogosult erre.” A faggatásomra elárulta, hogy éjjel-nappal használja a légkondicionálóját, mert a hőségben nem tud lélegezni. A sok inhaláló vásárlása után kevés pénze maradt, így összegyűltek a kifizetetlen számlái. Kitöltöttem a nyomtatványt, de mivel tudtam, hogy elutasíthatják, elküldtem őt egy szociális munkáshoz is.
Aztán ott volt Jorge, egy aranyos, kedves férfi, aki gyakran ajándékozott a klinikánknak gyümölcsöket, amiket Miami utcáin árult. Vese-alulműködés jeleit mutatta valahányszor az utcán, a tűző napon dolgozott, a dehidratáltság miatt – egyszerűen nem jutott elég vér a veséjébe. A veséje sokkal jobban működött a szabadnapjain. De más támogatás nélkül, mit tehetett volna? Ahogy ő mondaná: “Dolgoznom kell, akár esik, akár fúj.”
De a legsúlyosabb eset talán a Fort Lauderdale-i Ms. Sandra Faye Twiggsé, aki COPD-ben szenvedett. Letartóztatták, mert a lányával egy ventilátorért veszekedett. Amikor kiengedték a börtönből, visszatért a lakásába, szüntelenül köhögött, majd három nap múlva meghalt.
Más dolgokat is észrevettem: az adatok alátámasztják, hogy az allergiaszezon hetekkel korábban kezdődik, az éjszakai hőmérsékletek növekednek, a fák gyorsabban nőnek, és az olyan súlyos betegségeket hordozó szúnyogok, mint a Zika és a dengue-láz, olyan területeken bukkannak fel, ahol előtte sosem.
Látom a fenyegető klímadzsentrifikáció jeleit is. Ez az amikor a gazdagabbak olyan, szegényebb területekre költöznek, amelyek magasabban helyezkednek el, így kevésbé érintettek klímaváltozás okozta árvíz esetén. Pl. Madame Marie, páciensem kétségbe volt esve, mert kiköltöztették a miami-i Little Haiti-ben levő lakásából, hogy helyet biztosítsanak egy luxus apartman-komplexum számára. Fejlesztői tudták, hogy Little Haiti-t nem áraszthatja el a víz, mert három méterrel a tengerszint felett helyezkedik el.
Tagadhatatlan, világos és folyamatos melegedési tendencia elé nézünk. A HIV és AIDS betegségnél is komolyabb egészségügyi vészhelyzet van alakulóban, és erre alacsony jövedelmű pácienseimen mutattak rá. Ez az új világjárvány az éghajlatváltozás, melynek különböző egészségügyi következményei vannak. Az éghajlatváltozás négy jelentős módon hat ránk. Közvetlenül hat a hőség, szélsőséges időjárás és szennyezettség, hat a betegségek terjedése, hat az élelem- és víztartalékainkra és hat az érzelmi jólétünkre. Az egészségügyben betűszavakat használunk a memorizálás könnyítésére: a “heatwave” (hőhullám) szó betűi pedig rámutatnak az éghajlatváltozás nyolc jelentős egészségügyi hatására.
H: [heat] hő által okozott betegségek.
E: [exacerbation] súlyosbodó szív- és tüdőbetegségek.
A: [asthma] asztma rosszabbodása.
T: [traumatic] traumás sérülések, főleg a szélsőséges időjárás miatt.
W: [water] víz és élelmiszer okozta betegségek.
A: [allergies] allergiák súlyosbodása.
V: [vector-borne diseases] vektoriális betegségek terjedése, mint a Zika, dengue-láz és Lyme terjedése.
E: [emotional] érzelmi stressz növekedése.
A szegény, kiszolgáltatott emberek már érzik éghajlatváltozás hatását. Ők a szénbányák kanárimadarai. Az ő tapasztalataik valóban jóslatok, próféciák. Ők az irányjelző fény, mely emlékeztet minket, hogy amikor a földünket bántjuk, ők szenvednek először. De csak idő kérdése, és mi következünk.
Ha összetartunk – orvosok, páciensek és más egészségügyi szakemberek – találunk megoldást. Ugyanígy tettünk a HIV ellen is. Akkor a HIV fertőzöttek tevékenységének hála, mely megkövetelte a gyógyszereket és a kutatás fejlesztését, az orvosok és tudósok együttműködésével szabályozni tudtuk a járványt. Majd a nemzetközi egészségügyi szervezeteknek, civil szervezeteknek, politikusoknak és gyógyszeripari cégeknek köszönhetően a HIV gyógyszerek a szegényebb országokban is elérhetővé váltak. Miért ne követhetnénk újra az együttműködésnek ezt a mintáját, a klímaváltozás egészségügyi hatásaira, mielőtt túl késő lenne.
Az éghajlatváltozás már itt van. Már most károsítja a szegények egészségét és otthonát. Akárcsak a páciensemnek, Jorge-nak, legtöbbünknek dolgoznunk kell akár esik, akár fúj, legyen hideg vagy meleg odakint. De ezek a páciensek kéz a kézben az orvosaikkal, néhány alapvető eszközzel felszerelkezve rengeteget tudnak tenni annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás elviselhetőbb legyen mindannyiunk számára.
Pácienseim ösztönzésére orvosi szervezetet alapítottam, amelyik tesz a klímaváltozás ellen. Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásait tanulmányozzuk, megtanulunk kiállni ki a betegek mellett, akik az éghajlatváltozáshoz köthető betegségben szenvednek, és valós megoldásokra törekszünk.
Nemrég Gallup-felmérés bebizonyította, hogy a három legmegbecsültebb szakma a nővéreké, az orvosoké és a gyógyszerészeké. A társadalom elismert tagjai vagyunk rendkívüli ráhatással a klímaváltozás folyamatára és politikájára. Rengeteget tehetünk. Orvosokként, mivel a pácienseinkkel érintkezünk, először szembesülünk a problémákkal. Ezáltal ideális helyzetbe kerülünk, hogy a változás frontvonalán álljunk.
Oktathatjuk a klímaváltozás okozta betegségeket egészségügyi intézményekben. Adatokat gyűjthetünk a pácienseink klímaváltozáshoz köthető állapotáról azzal, hogy azonosító kódokkal látjuk el a tüneteket. Kutathatjuk a klímaváltozás egészségügyi hatásait. Taníthatjuk a környezetbarát otthon megteremtését. Kiállhatunk a pácienseink áramszükségletéért. Segíthetünk nekik biztonságosabb otthonhoz jutni. Segíthetünk nekik, hogy megkapják az otthoni eszközöket, ha súlyosbodna az állapotuk. Tanúskodhatunk törvényalkotók előtt a kutatási eredményekre hivatkozva, és kezelhetjük pácienseink éghajlatváltozás okozta betegségeit. A legfontosabb: segíthetünk betegeinknek lelkileg és fizikailag is felkészülni a klímaváltozás okozta egészségügyi kihívásokra gazdaságilag és szociálisan pártatlan modell szerint.
Pl. a COPD-ben szenvedő Ms. Sandra Faye Twiggs – aki meghalt pár nappal azután, hogy kiengedték a börtönből, miután a lányával egy ventilátoron veszekedett –, tudhatta volna, hogy a lakásában uralkodó hőség miatt volt beteg és dühös, és biztonságosabb helyet kereshetett volna hűsölésre. Sőt mi több, a lakása sosem melegedett volna fel ennyire.
A szegényektől megtanultam, hogy nem vagyunk annyira elesettek, életünk a strapabírásunkról, újításról és túlélésről is szól. Mint a bölcs öreg, aki hangosan kimondta az igazságot a rendőr előtt azon a nyári éjszakán: “Nem jön mentő”, ezzel kényszerítve a rendőrt arra, hogy ő maga vigye el a lányt a kórházba.
Tudjátok mit? Jól figyeljetek. Ha az egészségügy figyelembe veszi a klímaváltozást, azt jelenti, nem csak várunk a mentőre. Bekövetkezik, mert mi, orvosok, megtesszük az első lépést. Annyira hangosak leszünk, hogy a problémát nem lehet majd semmibe venni vagy félreérteni. A történetekkel fogjuk kezdeni, amiket a pácienseink mesélnek, vagy amiket mi mesélünk el helyettük. Ahogyan eddig, most is azt fogjuk tenni ami a legjobb a betegeinknek, de azt is, ami a legjobb a környezetünknek, saját magunknak és az összes többi embernek ezen a bolygón – mindannyiuknak.
Köszönöm.
(Taps és éljenzés)
A klímaváltozás, az egészség és a szegénység közötti kapcsolat
Forrás: TED