A születések száma világszerte zuhanórepülésben van. Meg tudják-e fordítani a kormányok a helyzetet?

A nemzetek bababónuszokkal, támogatott gyermekgondozási támogatással és szülői szabadsággal próbálják megfordítani a gyorsan csökkenő termékenységi arányszámot – többnyire eredménytelenül.

Sophia és párja körülbelül öt éve gondolkodnak azon, hogy gyermeket vállalnak. Aggódnak az emberiség biológiai sokféleség csökkenésére és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása miatt, és aggódnak amiatt, hogy mit hoz a jövő.

“A beszélgetésünk két részből áll” – mondja Sophia, a kommunikációs szakember, aki nem kívánta teljes nevét használni. “Az egyik: mi a gyermek hozzájárulása a globális [éghajlati] válsághoz? A második [arról szól], hogy milyen lenne az életük a jövőben?”

“Halmozottan gyászosan élek a biológiai sokféleség összeomlása miatt. A jövőről gondolkodom, és arról, hogy milyen lenne egy gyermek jövője ebben az értelemben.”

A klímaváltozástól való félelem miatt a párok kevesebb gyermeket vállalnak; körülbelül minden ötödik éghajlatkutató nő azt mondja, hogy a válság miatt nem vagy kevesebb gyermeket vállal.

Nem ez az egyetlen oka annak, amit a kormányok és a címlapok babaválságnak, népesedési válságnak, termékenységi válságnak, demográfiai válságnak, öregedési válságnak és gazdasági válságnak neveznek. A megélhetési költségek, a lakhatás biztonsága és a lehetőségek hiánya is szerepet játszik.

A végeredmény az, hogy az egész világon (majdnem – de erről majd később) a kormányok aggódnak amiatt, hogy a nők egyszerűen nem szülnek elég gyermeket.

Elon Musk szerint a csökkenő születésszám nagyobb veszélyt jelent a civilizációra, mint a globális felmelegedés. A pronatalisták egyre nagyobb mozgalma, akik “rengeteg gyereket” akarnak, hogy megmentsék a világot.

Elég egyértelmű, hogy amikor a nők képzettebbek, szabadabbak és könnyebben hozzáférnek a fogamzásgátláshoz, akkor kevesebb gyermeket vállalnak. Az viszont nem világos, hogyan lehet őket meggyőzni arról, hogy többet vállaljanak. Olcsóbb gyermekgondozás? Rugalmasabb munkahelyek? Több segítség a férfiak részéről? Megfizethető lakhatás? Több optimizmus a jövővel kapcsolatban?

‘Alacsony termékenységű jövő’

A statisztikák szerint a legtöbb országban a születési arányszám most már a reprodukciós küszöbérték alatt van – ez 2,1 gyermek nőnként, ami elegendő lenne a meglévő népesség fenntartásához, némi tartalékkal.

Öt évtizeddel ezelőtt Paul Ehrlich A népesedési bomba című könyve világszerte félelmet keltett a túlnépesedés miatti “tömeges éhínségtől” egy “haldokló bolygón”. Most a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a termékenységi válság miatt egyre fogyatkozó fiatalok fogják eltartani az elöregedő népességet, és a pánikba esett kormányok világszerte pénzt szórnak mindenre.

Július 11-én az Egyesült Nemzetek Szervezete közzétette a World Population Prospects 2024 című kiadványt (.PDF), amely az 1950-től napjainkig 237 országra vonatkozó népességi becslések felülvizsgálatát tartalmazza, 2100-ig szóló előrejelzésekkel. A jelentés szerint “a nők ma átlagosan egy gyermekkel kevesebbet szülnek, mint 1990 körül”, és a világ népessége a 2080-as évek közepén várhatóan 10,3 milliárd fővel tetőzik (a mai 8,2 milliárdról), majd csökkenni kezd.

Ez a csúcs a vártnál korábban következik be, többek között a “vártnál alacsonyabb termékenységi szintek” miatt – állapította meg a jelentés.

Márciusban a Lancet című folyóiratban megjelent cikk katasztrófára figyelmeztető címlapok újabb hullámát indította el. A Washingtoni Egyetem Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézetének (IHME) Globális termékenység 204 országban és területen, 1950-2021, előrejelzésekkel 2100-ig: átfogó demográfiai elemzés a 2021-es globális betegségteher-tanulmányhoz című tanulmánya megállapította, hogy a világ “alacsony termékenységű jövő” felé közeledik.

Az IHME tanulmánya szerint 2050-re az országok több mint háromnegyede a reprodukciós ráta alatt lesz. 2100-ra ez az arány 97% lesz.

Az előrejelzések szerint addigra csak Szamoa, Szomália, Tonga, Niger, Csád és Tádzsikisztán lesz 2,1-nél több.

“A kormányoknak tervezniük kell a gazdaságokat, az élelmezésbiztonságot, az egészségügyet, a környezetet és a geopolitikai biztonságot fenyegető új fenyegetésekre, amelyeket ezek a demográfiai változások idéznek elő, amelyek átalakítják életmódunkat” – áll a kísérő sajtóközleményben.

A kutatók szerint a magasabb termékenységi rátával rendelkező alacsony jövedelmű helyeknek – például a Szaharától délre fekvő Afrikának, amely 2100-ra a világ születésszámának több mint felével fog hozzájárulni – jobb hozzáférésre lesz szükségük a fogamzásgátlókhoz és a női oktatáshoz.

Az alacsony termékenységű, magasabb jövedelmű országoknak, mint például Dél-Korea és Japán, nyitott bevándorlásra és a szülőket támogató politikára lesz szükségük.

A tanulmány a már létező szülést támogató politikákat is vizsgálta, mint például az ingyenes gyermekgondozás, a jobb szülői gondozási szabadság, a pénzügyi ösztönzők és a foglalkoztatási jogok. Az eredmények azonban azt sugallták, hogy még a szülést támogató politikák sem tudják a termékenységi arányszámokat a pótlási szintre emelni, bár “megakadályozhatják, hogy egyes országok rendkívül alacsony termékenységi szintre süllyedjenek”.

Dr. Natalia V. Bhattacharjee, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint a tendenciák “teljesen átrendezik a világgazdaságot és a nemzetközi erőegyensúlyt, és szükségessé teszik a társadalmak újjászervezését”.

Bhattacharjee arra is figyelmeztetett, hogy egyes országok megpróbálhatnak “még drákóiabb intézkedéseket igazolni” a reproduktív jogok korlátozására.

“Nem a születésekkel pótoljuk magunkat”
Dr. Liz Allen

Eközben Tajvanon, ahol a termékenységi ráta mára 0,865-re csökkent, iskolákat zárnak be. Japánban, ahol a termékenységi ráta 1,21, a felnőtt inkontinencia termékek eladása meghaladta a pelenkákét. Görögországban, ahol 1,264, egyes falvakban évek óta nem született gyermek, és az embereket hatnapos munkahétre ösztönzik. Dél-Koreában pedig, ahol 0,72, a népesség 2100-ra várhatóan a felére csökken.

“Ausztrália népessége strukturálisan öregszik, ami azt jelenti, hogy tovább élünk, és nem pótoljuk magunkat születésekkel” – mondja Dr. Liz Allen demográfus, az Ausztrál Nemzeti Egyetem társadalomkutatási és módszertani központjának előadója.

Ausztrália termékenységi rátája 1961-ben érte el a csúcsot 3,5-nél. 1975-re – nem sokkal azután, hogy Gough Whitlam eltörölte a fogamzásgátló tablettára kivetett luxusadót – a pótlási szintre (2,1) csökkent, és most, néhány évvel a tanulmányban használt 2021-es adatok után 1,6-nál jár.

Allen szerint ez a 70-es évekbeli csökkenés a fogamzásgátló tablettának köszönhető, de a nemek közötti egyenlőséget érintő egyéb nagy társadalmi változásoknak is, mivel a nők egyre képzettebbek, egyre többet dolgoznak, és egyre inkább hozzáférnek a hiba nélküli váláshoz.

Vannak, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyermeket. Vannak nők, akik elhalasztják a gyermekvállalást, és ezért kevesebbet vállalnak, mivel személyes termékenységük csökken. Ausztráliában és más fejlett országokban pedig kevesebb a tinédzserterhesség – ami általában jó dolognak számít, de szintén hozzájárul a termékenységi ráta csökkenéséhez.

Gyermekgondozás, bababónusz, szülői szabadság: meg tudják-e oldani a kormányok?

A kormányok az OECD-országokban – és egyre inkább a fejlődő országokban is – mindenféle módon próbálkoznak a termékenység növelésével.

A legtöbb alacsony termékenységű országban van valamilyen szülési szabadság. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint sok országban támogatott gyermekgondozás és valamilyen családi pótlék létezik, és valamivel több mint a felében rugalmas munkaidő vagy adókedvezmény jár az eltartott gyermekek után. De még a nemek közötti egyenlőségre, a szülői szabadságra és az erős szociális szolgáltatási hálózatra összpontosító skandináv országokban is csökken a termékenység.

Kínában az “egygyermekes politikából” mára “háromgyermekes politika“ lett, jobb anyai egészségügyi ellátással – és az abortuszhoz való hozzáférés csökkenésével – együtt. A japán politikusok egymást próbálják túlszárnyalni a pronatalista politikával, beleértve a támogatásokat, az ingyenes napközit, a jobb munkahelyi biztonságot és a termékenységi kezelések támogatását. A dél-koreai kormány pedig több mint 200 milliárd dollárt költött a családok gyermekvállalásának támogatására.

Ez nem vált be. A legjobb szándékú politikák következetesen kevesebb bababoomhoz, és inkább csak alkalmi babahullámokhoz vezettek.

Vegyük például az ausztrál bababónuszt, amelyet az akkori pénzügyminiszter, Peter Costello vezetett be azzal a felhívással: “Egyet az anyának, egyet az apának és egyet az országnak”.
Ez egy kicsit működött, de a szakértők a termékenység növekedését inkább “bukkanónak” nevezik. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy olyan országok, mint Oroszország, Görögország és Olaszország is kipróbálják a bababónuszokat.

Jennifer Sciubba, amerikai demográfus, politológus és a 8 Billion and Counting című könyv szerzője: How Sex, Death and Migration Shape Our World, az Ezra Klein podcastban nemrég a babavágyakat meghatározó tényezők összetett összjátékáról beszélt.

Szerinte a “sikersorozat” követése – oktatás, jó állás, otthon, némi megtakarítás – a gyermekvállalás visszaszorítását jelenti. És ha az embereknek már több pénzük van, akkor más dolgokat is szeretnének az életükben, amitől a gyerekek elvonhatják a figyelmet – elmenni egy jót enni, nyaralni, egy teljes éjszakai alvás.

Kettőnél több gyermeket vállalni elképzelhetetlenül intenzívnek, nehéznek és drágának tűnhet, mondja, de soha nem csak a pénzről van szó. Mi a helyzet a család és a közösség támogatásával? A vallás? Az “apró logisztikával”, például azzal, hogy új autóra van szükség, hogy elegendő autósülés férjen bele?

Sciubba szerint Kelet-Ázsiában egyre inkább terjed az az elképzelés, hogy “a házasság már nem szükséges a jó élethez”.

“A háztartáson belüli nemek közötti viszonyok miatt az életünket el is nyomhatja” – mondja.

Sciubba megkérdőjelezi, hogy az állam mennyit tehet. Aztán ott van az uralkodó kultúra; Dél-Koreában például van fizetett apasági szabadság, de a férfiak nem veszik ki.

“[És] ha egyszer [az országok] a [reprodukciós szint] alá esnek, hajlamosak ott maradni” – mondja Sciubba.

Magyarország Orbán Viktor vezetése alatt ingyenes IVF-et, adókedvezményeket és alacsony kamatozású kölcsönöket kínált a gyermekes családoknak – és bár ez felfelé lendítette a termékenységi rátát, egyben a nacionalista identitáspolitika álcája is, és a születésszabályozás és az abortusz korlátozásával jár.

Sciubba szerint a termékenységi ráta növelése érdekében “el lehet venni az egyéni jogokat”. “Én ezt nem támogatom.”

Nicolae Ceaușescu román vezető, a hatvanas évek végén hatalomra került diktatórikus kommunista vezető példájára mutat. A fogamzásgátlás betiltásával és a négynél kevesebb gyermeket vállaló 40 év alatti nők abortuszának betiltásával próbálta növelni a termékenységi rátát; a nők belehaltak a szülésbe vagy a háztáji abortuszokba, az árvaházak pedig megteltek elhagyott csecsemőkkel.

“Tényleg látta, hogy a születések száma megnövekedett … amíg a hüvelykujja nyomta. Aztán visszaesett” – mondja Sciubba.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem által a szövetségi kormány népesedési központja számára készített 2022-es felülvizsgálat megállapította, hogy az olyan pénzügyi ösztönzők, mint a bababónusz és a családi adókedvezmény pozitív hatással lehetnek a termékenységre. “A hatás azonban általában csekély, mivel a transzferek a gyermekvállalás teljes közvetlen költségeinek csekély hányadát teszik ki” – állapították meg.

A bababónusz átmenetileg mintegy 2%-kal növelte a születések számát. Más szakpolitikák, beleértve a jobb gyermekgondozást és a jobb szülői szabadságot, mind tehetnek valamit, de nem oldják meg a problémát.

Az ANU felülvizsgálata (.PDF) szerint a termékenységi döntésekkel kapcsolatos három legfontosabb tényező a költségek, a munkahely biztonsága és a “van kit szeretni” volt.

Allen szerint 2054 körül valószínűsíthető a természetes népességfogyás – több halálozás, mint születés. A bevándorlás tehát minden eddiginél fontosabb lesz a szakemberhiány pótlására és a növekedés ösztönzésére. Otthonok és infrastruktúra építése. Ausztráliában a bevándorlást a termékenységi ráta pufferelésére használják – de ez egy saját politikai csatatér.

‘A felelősséget a nőkre hárítják’

Allen szerint, mivel válaszok nem látszanak, etikai probléma is felmerül. A nőket arra kérik, hogy vállalják a gyerekeket, gondoskodjanak az idősekről, vegyenek részt a munkaerőpiacon és végezzék el a fizetetlen otthoni munkát. A fiatalok pedig most már átlátnak ezen – mondja.

Allen szerint Ausztráliában a gyarmatosítás óta folyik az a törekvés, hogy a nőkre háruljon a demográfiai “válság” terhe. Szerinte ez része volt az első nemzetek kiszorításának és egy európai előretolt helyőrség létrehozásának, a “megfelelő típusú nők” szaporodásának biztosítása.

“Ezeknek a bátorításoknak a visszhangját látjuk az idők során ezektől a politikusoktól. Olyan dolgokat mondanak, mint ‘népesítsenek be vagy pusztuljanak’. ‘Dőljetek hátra és gondoljatok Angliára’. ‘Egy az anyának, egy az apának és egy az országnak’. ‘A megfelelő nők nem szülnek elég gyermeket, a rossz nők túl sok gyermeket szülnek'” – mondja Allen.

“A felelősséget a nőkre hárítják. A nőket a népesség kapuőreinek tekintik, és hedonistának és önzőnek tartják, ha nem népesítenek.”

Rámutat az ausztrál születésszámmal kapcsolatos 1944-es vizsgálatra, ahol a nőknek – először – megengedték, hogy hangot adjanak véleményüknek. A nőknek szóló (újabb) felhívásra, hogy “népesítsenek vagy elpusztulnak”, egy nő frusztrációjának adott hangot a rájuk nehezedő teher miatt.

“Ti, férfiak a könnyű székekben azt mondjátok, hogy népesítsetek vagy pusztuljatok” – mondta. “Nos, én benépesítettem és elpusztultam takaró nélkül.”

Sophia most terhes – még csak a kezdeti stádiumban -, ezért nem akarta használni a teljes nevét.

“Egészen biztos voltam benne, hogy nem akarok gyereket.” Volt egy nagy életmódbeli tényező. Megváltoztatja az életedet, hogy felelős vagy egy másik emberért.

“Végső soron ez egy nagyon önző döntés volt… ezúttal magamra vállalom. Önző módon akartam ezt a plusz mélységet az életemben. De ez nem volt könnyű döntés a társamnak vagy nekem … tényleg sokat dolgoztunk rajta, szóviccnek szántam.”

“De összességében úgy döntöttünk, hogy ez az, amit az életünkben akartunk.”

Forrás: The Guardian | Tory Shepherd

---